Az Irán ellen indított izraeli csapások hatására azonnal kilőttek az olajárak, a norvég Brenté 9, az amerikai WTI-é pedig 9,6 százalékkal emelkedett. Nem csoda, hiszen a kereskedők a két ország közti konfliktus minden egyes fellángolásánál azonnal beárazzák a Hormuzi-szoros faktort, Irán ugyanis előszeretettel fenyeget az olajkereskedelem szempontjából nagyon fontos vízi útvonal blokádjával. De nem csak akkor lengetik be a lépést, amikor az Izraellel való szembenállásuk élesedik ki extrém módon, akkor is ehhez az ütőkártyához nyúlnak, amikor másik ellenlábasuknak, az (Izrael-szövetséges) USA-nak akarnak visszavágni.

Érthető az ilyenkor mindig megugró olajpánik, hiszen a Hormuzi-szoroson halad át a teljes kőolaj-kereskedelem 20 százaléka – Hernádi Zsolt Mol-vezér ezért nevezi a szorost a globális olaj- és gázkereskedelem Széll Kálmán terének. Szerinte, ha ezt az útvonalat lezárnák, akkor akár 70-80 százalékos áremelkedéssel is lehetne számolni az olajpiacon. Gazdasági szempontból a támadásokban ezért játszik most is főszerepet az olaj, viszont egy blokád a gázpiacon is nagy felfordulást és óriási áremelkedést okozna.

Az LNG-szoros

A támadások hatására, ha nem is olyan mértékben, mint az olajé, de a gázárak is meglódultak. Pénteken 5,7 százalékkal drágult meg a gáz az Európában irányadó holland gáztőzsdén, legutóbb több mint öt héttel ezelőtt történt ilyen iramú drágulás. Ez szoros összefüggésben van a Perzsa-öböl LNG-kereskedelme, elsősorban a katari cseppfolyós gáz exportjának kilátásaival.

Brit olajszállító tanker a Hormuzi-szorosban

MTI/EPA/Tasnim

Ismert, hogy Európa, ahogy válik le az orosz vezetékes gázról, úgy növeli az LNG-importját, a világ ellátásában pedig óriási szerepet játszik a szállítmányait kizárólag a Hormuzi-szoroson keresztül küldeni képes Katar. Az ország a teljes globális kínálat mintegy 20 százalékát szállítja a szoroson keresztül Európa és Ázsia irányába.

Katar miatt egyelőre nem Európa aggódhat a leginkább. Tavaly a kontinens csak negyedik legnagyobb partnere volt, ők a 2024-ben importált több mint 100 milliárd köbméter LNG kb. 10 százalékát hozták. Ez is jelentős mennyiség persze, de meg se közelíti a fő ellátó USA közel 50 százalékos részesedését, de az ezüstérmes Oroszország mintegy 18 százalékát se. A harmadik legnagyobb partner Algéria viszont elérhető távolságban volt, ők csak kicsit több mint 10 százalékért feleltek.

Ha nem pusztán az európai importot nézzük, akkor viszont az ország összességében a világ harmadik legnagyobb ellátója, és ha Irán meglépné, amitől mindenki fél, az nagyon súlyos globális ellátási hiányhoz vezetne.

Mivel az északi féltekén lassan a télre felkészülő gázbetárolási időszak felénél járunk, most különösen fontosak a kiszámítható szállítmányok, márpedig, ha bármilyen zavar áll be a katari exportba, az a legrosszabb forgatókönyv szerint 100 euró per megawattóra fölé lökheti a gáz nagykereskedelmi árát Európában, nyilatkozta a Bloombergnek a Rabobank egyik szakértője. Ez a mostani árak megtriplázását jelentené. Magyarország egyébként egyelőre közvetlenül nem érdekelt a katari LNG-ben, de a politikai megegyezés már 2024 elején megszületett arról, hogy 2027-től hosszú távú beszerzés keretében vásárolunk majd cseppfolyós gázt az Öböl menti államtól.

A térségben ráadásul nem Katar az egyetlen LNG-exportőr, az Egyesült Arab Emírségek is tényező. A két állam kivitelét összeadva Hormuz lezárásával napi több mint 220 tonna cseppfolyós gáz tűnne el a világpiacról, az európai ellátás kb. 12 és az ázsiai ellátás kb. 26 százaléka. A gáz egy részét az ellehetetlenülő hajóztatás helyett potenciálisan átirányíthatnák a Katart Ománnal összekötő Dolphin csővezeték segítségével a Qalhat LNG-terminálra, de ez az útvonal szűkös lenne, és a szállítmányok csak nagyon kis részét lehetne vele a Hormuzi-szoroson túlra juttatni.

Az izraeli tengeri gázmezők

A Hormuzi-szorosba szorult LNG-n túl van még egy gázpiaci szempontból veszélyes terep, Izrael tengeri gázmezői is, melyek szintén rendszeresen megkapják a fenyegetést Irántól, amikor csak eszkalálódik a két állam közti feszültség. Két jelentős ilyen gázlelőhelyük van, a Leviathan és a Tamar, melyek ráadásul az amerikai Chevron résztulajdonában vannak.

A Haifától mintegy 130 kilométerre nyugatra fekvő gázmezők, és a tőlük északra található, kisebb hozamú Karish együtt Izrael hazai földgázfogyasztásának több mint felét elégítették ki 2024-ben, a fennmaradó gázmennyiséget pedig legnagyobb részt Egyiptomba és Jordániába exportálják tenger alatti és szárazföldi csővezetéken keresztül.

Az izraeli hadsereg helikoptere repül az észak-izraeli Haifa olajfinomító felett 2024. október 10-én

AFP / Jack Guez

Ha Irán megtámadja ezeket a gázmezőket, és hosszú időre megakasztja a kitermelést, azzal nagyon durván beszakítja az izraeli gazdaságot, mivel annak energiaszektora mintegy 70, ipara mintegy 90 százalékban gázalapú, az egyiptomi és jordániai export pedig jelentős tétel a külkereskedelemben, mutat rá a Kpler elemzése.

A külpiacok miatt egy ilyen forgatókönyv megvalósulásakor Egyiptom is óriásit bukna, de ez érintené a mi kontinensünket is. Az ország elsősorban izraeli gázból fedezi belföldi fogyasztását, a vásárolt mennyiség egy részét pedig cseppfolyósítva Damietta és Idku kikötőiből Európába hajóztatja. Amikor a Hamász 2023. október 7-i támadásai után Izrael egy hónapra leállította a Tamar termelését, Egyiptom a saját LNG-szállítmányai leállítására kényszerült, ami az európai földgázárak megugrásához vezetett.

Ha most is leállítanák az izraeli tengeri gázmezőkön a kitermelést, akkor a kieső forrásokat mind Izrael mind Egyiptom LNG-szállítmányokkal igyekezne pótolni, szűkítve a kínálatot, felnyomva az árakat, főleg most, amikor, mint említettük, már a betárolás zajlik. A helyzetet az enyhíti, hogy a friss előrejelzések azt mutatják, Kína LNG-importja idén nagy meglepetésre csökkenni fog, mégpedig 6-11 százalékkal.

Miért valószínűtlen a blokád?

Az izraeli tengeri gázmezők megtámadása valós veszély lehet, de a Hormuzi-szoros blokádja, fenyegetőzzön vele bármennyit is Teherán, elemzők szerint valószínűtlen. Irán ugyanis az ellene emelt nyugati szankciókkal együtt is megmaradt jelentős olajországnak, és komoly bevételeket akaszt le terméke ügyeskedős kihajóztatásával. A 2024-es adatok szerint napi 4 millió hordójukkal ők a világ hetedik legnagyobb termelőországa – a világelső USA 13,5 millió hordót termelt tavaly -, és a kereskedelmi szankciókat kijátszva tavaly nyáron már kb. 2 millió hordó nyersolajat exportáltak, majdnem mindet Kínába.

Jelentős függés alakult így ki, az iráni állami olajcég kínai értékesítései Irán teljes gazdaságának körülbelül 6 százalékát teszik ki, és Teherán teljes kormányzati kiadásai körülbelül felének felelnek meg. Nagyon valószínűtlen, hogy Irán magára zárná a Perzsa-öbölt, amíg ennyire jól fizet annak nyitvatartása, főleg úgy, hogy a Hormuzi-szoros blokádja a legjobban – saját magukon kívül – pont barátjuknak, Pekingnek fájna. Persze így is megvan a lezárás esélye, de elemzők szerint ehhez az kellene, hogy Izrael megtámadja Irán fontos exporttermináljait, pl. a Kharg-szigetet.

A Kharg-szigeti olajterminál kikötője, 25 km-re az iráni partoktól a Perzsa-öbölben és 483 km-re északnyugatra a Hormuzi-szorostól, Iránban 2017. március 12-én

AFP / Fatemeh Bahrami / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP

De még ha Irán meg is próbálná lezárni a szorost, akkor sem világos, hogy tényleg le tudná-e állítani a hajózást. A Hormuzi-szoroson keresztül vezető legbiztonságosabb és leggyorsabb útvonal valóban iráni vizeken vezet keresztül, de a tankerek eltérhetnek ettől, és hajózhatnak az Egyesült Arab Emírségek vizein is. Ilyesmire volt már példa. Az Atlantic Council korábbi elemzése szerint bár a forgalom tömeges átirányítása lassítaná az áthaladó hajókat, és korlátozná a számukat, a tengeri szállítmányozás folytatódhatna. Az RBC Capital Markets szakértője pedig arról beszélt most a CNBC-nek, hogy azért is lenne nagyon nehéz Iránnak hosszabb időre lezárnia a szorost, mert amerikai hadiflotta állomásozik Bahreinnél.