|
A megjelent interjú szövegét a Miniszterelnöki Hivatal tegnap délután bocsátotta a sajtó rendelkezésére. Idézetek:
"Kormányon kell maradnom, amíg csak előbbre tudok lépni... Nem kell sokat gondolkodni itt a stratégián, csak menni, menni, menni kell előre. Ez az egyetlen stratégia, mert az irány helyes... Aki ismer engem, tudja, hogy nem vagyok az a típus, aki félúton feladja, nem futja végig a pályát... Meggyőzően nagy az MSZP-n belüli támogatottságom ahhoz, hogy megőrizzem a politikai vezetés képességét" - idézte Gyurcsány Ferenc szavait a Bloomberg.
Az új egészségbiztosítási rendszerről azt mondta a kormányfő: "Ha nem tudjuk elfogadtatni a parlamenttel az egészségügyi reform nagy befejező törvényét, akkor mindenkinek fel kell tennie magában a kérdést: te jó ég, most mi lesz? ... Ha nem lesz meg ez a törvény a tervezett időre, akkor a kormánynak le kell ülnie, és átfogó politikai felülvizsgálatot kell tartania a múltra és a jövőre nézve".
Gyurcsány szerint feltehetően csak ijesztgetési taktika az, hogy a szabad demokraták azzal fenyegetődznek, kilépnek a koalícióból, ha egészségügyi reformjavaslatuk nem valósul meg. Úgy vélte, hogy a koalíció most simábban működik, mint elődje, Medgyessy Péter kormányzása idején, 2002 és 2004 között, vagy a Horn Gyula vezette első szocialista-szabaddemokrata koalíció idejében. "A koalíción kívül nincs élet sem a szocialisták, sem a szabad demokraták számára" - fogalmazott a kormányfő, aki szerint politikailag nem reális, hogy a kormánykoalíció pártjai hátat fordítsanak egymásnak.
Gyurcsány hangsúlyozta: hozzászokott ahhoz, hogy szinte a semmiből építse fel népszerűségét, s a közérzület megváltozik, amint kormányának programja más sebességi fokozatba kapcsol. "2010 még nagyon-nagyon messze van. A reformok lebontó, a status quót romboló hatása és szakasza a végéhez közeledik. Könnyebb időszak kezdődhet, amelyben már építeni lehet. A magyar szavazók nagyon ingatagok" - fogalmazott.
Az idei államháztartási deficit a jelenleg érvényben lévő (6,4 százalékos) hivatalos mutatónál kedvezőbben fog alakulni - mondta a miniszterelnök a Bloombergnek, de számot nem nevezett meg. "A kérdés most az, hogy mit tegyünk a növekedésért. (...) a növekedés motorjaira kell összpontosítanunk, a legnagyobb kihívás jelenleg a növekedés, a növekedés, a növekedés" - hangsúlyozta.
Gyurcsány szerint nincs szükség további intézkedésekre ahhoz, hogy Magyarország elérje a 2009-re tervezett, a GDP arányában 3,2 százalékos államháztartási-hiány célt. A miniszterelnök arra számít, hogy a gazdasági növekedést elő fogja segíteni az export gyorsabb bővülése, amit a magas globális kereslet támogat. "Egyetlen cél lebeg a szemem előtt, megteremteni a növekedés motorjait, megőrizve közben az egyensúlyt" - mondta a kormányfő az amerikai hírügynökségnek. |
Természetes, hogy az élőszóban készült interjúk esetében kivétel nélkül, minden esetben szerkesztésre van szükség, a szerkesztés során azonban minden manipulatív szándék nélkül is megváltozhat, ad absurdum akár ellenkező előjelűre is változhat egy-egy mondat - írja közleménye bevezetőjében Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök a tegnap közzétett Bloomberg-interjúra utalva azt írja, hogy "az végül néhány fontos ponton már olyan idegenül cseng, mintha nem is a magam mondatait látnám viszont".
"Jó példa erre az azóta sok médium által átvett mondat, miszerint azt nyilatkoztam volna, hogy 2010-ben bizonyosan én leszek a pártom miniszterelnök-jelöltje" - írja a kormányfő, kiemelve, hogy ilyet egyetlen egyszer sem mondott, ám ehhez hasonló mondatok kérdés formájában a riporter száját elhagyták. "A további félreértések elkerülése és a fontos ügyekben vallott nézeteim újbóli, pontos rögzítése érdekében közzéteszem az interjú vonatkozó részének eredeti leiratát" - írja Gyurcsány, megjegyezve azt is, hogy az interjút készítő hírügynökségtől helyreigazítást nem kér, s afelől sincs kétsége: a hírügynökség szakemberei az interjú készítése és szerkesztése során tisztességesen és szakszerűen jártak el.
Íme néhány részlet a Gyurcsány-interjú ma közzétett változatából:A koalíció szilárdságáról: "az én egész eddigi pályafutásomat végigkíséri az, hogy elfogy a támogatás, így újra kell építeni azt. Ez az elmúlt három évben a harmadik ilyen periódus. 2004 nyara, 2005 nyara, és most újra. De azt is látom, hogy a választók ítélete Magyarországon az – hogy is mondjam? – „fordulékony”. Amikor előrefelé tekintjük át ezt a politikát, és annak a nehézségeit, akkor nem túl bátorítók a választók. Inkább azt mondanák, hogy legyünk óvatosabbak. A végeredményt illetően pedig nagyon okosan és bölcsen ítélnek nagyon sok esetben. (...) Nagyon-nagyon messze van 2010. (...) én mindig azt remélem, hogy az én vezetőtársaimnak a kormányban, a pártban, a magyar baloldalon nem remeg a lábuk. (...) Hát azt látom, hogy ellentétben lényegében bármelyik elődömhöz képest, hogy másfél éve kormányzok, és egyetlen egy ember nem ült ki a kormánypárti frakciómból. Egyetlen egy sem. Mi ugyanannyian vagyunk, ahányan kezdtünk."
Az egészségügy reformjáról: "A hévégén is volt egyeztetés a koalíciós pártok között, amiről már a hétvégén is kaptam tájékoztatást, és ma is. Ez alapján a részleteket illetően kifejezetten bizakodó vagyok. Meg fogunk tudni állapodni. Az egészre vonatkozóan pedig teljesen világos, hogy nagyon markáns szakmapolitikai és politikai érdekei vannak az országnak is, meg a koalíciónak is, hogy meg kelljen állapodnia. Meg fogunk állapodni."
Arról, hogy az SZDSZ kilépne a koalícióból: "a részletekben kifejezetten kompromisszumkész mind a két fél, én úgy látom. Megoldásokról zajlik a vita. Nagyon kevés megoldatlan kérdés maradt ezen a területen. [Az SZDSZ] magatartása a részletek tekintetében – azt mondanám – rugalmas és felelős. A végeredményt illetően meg szerintem az álláspontjuk, az respektálható. Ők azzal jöttek be a koalícióba, hogy az egészségügyi reformot megcsináljuk. Ha az egészségügyi reform nagy „zárótörvényét” a kormány nem tudja elfogadtatni a parlamentben, nos, ott mindenkinek föl kell tenni a kérdést, hogy „Te jó ég, hogyan tovább!?”. Föl kell ezt tennie nyilvánvalóan annak a koalíciós pártnak, amelyik ezért a szakpolitikai területért felel, de fel kell tennie a koalíciónak magának is, illetve az egész kormánynak. De szerintem ezt értik ám. Nekem az az énképem erről a kormányról, hogy kevesebb vitával tudom együtttartani a két koalíciós partnert, mint elődeink, akár Horn Gyula, akár Medgyessy Péter. (...) Egy fáradt házasságban többet zsörtölődik a férj és a feleség. (...) A koalíción kívül sem a szabaddemokratáknak, sem a szocialistáknak – belátható ideig – biztos, hogy nincs élet."
A kormányfő saját jövőjéről: "Utálnék olyan pártban lenni, meg olyan kormányban, ahol mindenki azt gondolja, őbelőle már semmi több nem lehet, mint ami. Ezért én aztán meglehetősen legitimnek tekintem azt, hogy egyik-másik kollégában ott buzog a vágy és az ambíció, hogy őbelőle még pártelnök és miniszterelnök legyen. Szerintem ez rendjén van. És a b) állításom meg az, hogy nem számítok arra, hogy valaki a párton belül kihívást intéz a politikámmal és személyemmel szemben. [Olyan kihívást], ami érdemben változtatná a politikai felállást Magyarországon. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ebben az ügyben, ahhoz nagyjából négy dolog kell: alkalmas személy, erős, átfogó politikai program, ami alternatíva az enyémhez képest. Ennek a kettőnek erős támogatása a közvetlen pártbázison és a szélesebb értelemben vett baloldalon, sőt, a koalícióban is. (...) Hogyha ezek megvannak, és együtt állnak, és megérik erre a helyzet, akkor természetesen ez előáll. Hozzáteszem, a magyar alkotmányos szerkezetben (...) rendkívül stabil kormányzati és kormányfői pozíciók vannak. (...) Ezért aztán nagyon kicsike annak az esélye, hogy nem előre rögzített és közösen akart forgatókönyv szerint fejezze be egy kormány a pályafutását. Kivéve, ha a miniszterelnök azt mondja, hogy köszöni szépen, ő befejezte. De aki engem ismer, az pontosan tudja, hogy nem az a fajta vagyok, aki félúton föladja. Én emlékszem, amikor maratont futottam 2003-ban, be kell valljam, hogy korábban jött a teljes elfáradás, mint reméltem – még 30-on innen voltam. (...) Mondom, mi az Istent kell ilyenkor csinálni? Pszichika, technika. És akkor azt gondoltam magamban, hogy végül is állati egyszerű a dolog: addig kell futni, ameddig tudok lépni. Végig kell ezen menni. Nem kell nagyon sokat gondolkodni itt a stratégián: menni, menni, menni előre. Ez az egyetlen stratégia van, mert az út az helyes. Most is ezt gondolom: menni kell előre."
