A 2003 és 2005 között az úgynevezett jóléti rendszerváltás programja, majd a 2006-os választást megelőző, a költségvetést megterhelő intézkedések révén növekvő reálbérek és bővülő jóléti ellátások alakították az egyenlőtlenségi rendszert. A 2006 nyarán bejelentett kiigazítási csomag lényegében ennek a politikának a terheit osztja szét a különböző társadalmi csoportok között. A TÁRKI úgy látja, a két szakasznak együttvéve jelentős átrendező hatása volt, ráadásul lényegében egy irányban.

© Dudás Szabolcs

A legutóbbi 2005 őszén lezajlott adatfelvétel óta jelentősen csökkentek Magyarországon a háztartások megfigyelt nettó szabadrendelkezésű jövedelmei közötti egyenlőtlenségek amellett, hogy a reáljövedelmek szintje is esett a periódus második felében. Elsősorban a legfelső és a középső népességtizedek közötti távolság csökkent - mondta Tóth György István, a "Köz, teher, elosztás" című, TÁRKI Háztartás Monitor Jelentések 2008 kutatás vezetője. Mint mondta, a felső középrétegek lefelé csúsztak a jövedelemelosztásban, az alsó középrétegek pedig felfelé mozdultak el 2005 és 2007 között. A középjövedelem kétszeresénél többel rendelkezők száma csökkent a legnagyobb mértéken - tette hozzá.

Tóth György István a vizsgálattal kapcsolatban azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az adatfelvétel időszakát – 2006. októberétől 2007. szeptemberig – egy erősen lassuló GDP-növekedés, emelkedő infláció, csökkenő reálfogyasztás és nagyon erős nettó reálkereset-csökkenés jellemezte. Ez egy egyedi kombináció a korábbi adatfelvételekkor ilyen nem fordult elő – mutatott rá.

A TÁRKI hipotézise szerint a 2005 és 2007 közötti időszakban bekövetkezett változások alapvetően az állami újraelosztási, valamint az adó- és támogatási politikai intézkedéseknek tudhatók be: 2006 nyaráig az alapvetően az alsó középrétegeknek kedvező kormányzati osztogatás politikája volt jellemző, 2006 nyara után pedig az a kiigazító csomag, amely mindennek a költségeit a felső középrétegekre terhelte. Az eloszlás szűkülése tehát a felső középrétegek pozícióromlásával és az alsó-középrétegek pozíciójavulásával van összefüggésben.

Tóth György István a kutatás eredményét úgy értékelte, hogy ha valakinek a társadalmi igazságosság, a vertikális különbségek csökkentése abszolút elsőbbséget élvez mindenféle más tényezővel szemben, akkor annak ez egy sikertörténtet, azonban, ha valakinek egy középtávon is működőképes, hatékony, és adaptív társadalom képe áll az első helyen, akkor annak ez nem jó.

A TÁRKI által vizsgált időszakban megfigyelt tendenciák a jövedelemeloszlás oldaláról nem jártak a relatív szegénység növekedéséve – mondta Szívós Péter, a TÁRKI kutatója. Magyarországon 2007-ben a teljes népesség 13 százalékát tekinthetjük szegénynek. Ez az arány a relatív jövedelmi szegénység változatlanságát mutatja 2005-höz képest. Szívós Péter szerint a szegénységi ráta alapján nemzetközi összehasonlításban Magyarország a jövedelmek eloszlását tekintve legkevésbé egyenlőtlen skandináv és a közepesen egyenlőtlen kontinentális európai országok (Hollandia, Ausztria, Franciaország, Belgium) között helyezkedik el.

A 0–15 évesek körében a szegénység 15 százalékos

A TÁRKI szerint az adatok a többi között azt mutatják: a szegénység kockázata csökken az életkorral, a háztartásfő iskolai végzettsége és gazdasági aktivitása játssza a legfontosabb szerepet abban, hogy egy adott háztartás tagjai szegénynek tekinthetők-e vagy sem. Emellett számottevő hatása van még a háztartásfő etnikai hovatartozásának, a gyermekszámnak és annak hogy valaki egyedül él-e vagy sem.

A kutatás azonban azt is megállapítja, hogy az a tény, hogy a relatív szegénységi ráta nem változott, nem jelenti azt, hogy általában a társadalom egyes rétegei ne érzékeltek volna életszínvonal esést. Egyfelől az elvonási mértékek jelentős mértékű emelkedése, másfelől pedig az alapvető fogyasztási javak és szolgáltatások árának helyenként drámai emelkedése jelentős reálbér és reáljövedelem esést hoztak magukkal.

A valamilyen megtakarítással rendelkező háztartások aránya nem változott: továbbra is a háztartások fele rendelkezik valamilyen, a kutatás által felmért megtakarítási formával. A kedvezőtlen makrogazdasági környezet eredménye, hogy 2005 és 2007 között 34 százalékról 38 százalékra nőtt azon háztartások aránya, amelyek szerint egyáltalán nem valószínű, hogy a következő évben meg tudnak takarítani – áll a jelentésben. Mindezek mellett a TÁRKI elemzése megállapítja, hogy háztartási szinten csökkent az informális jövedelmek előfordulása.

Lannert Judit, a TÁRKI-Tudok kutatója azt emelte ki, hogy a lakosság igen kis aránya tanul felnőttkorában. Minél fiatalabb, vagy képzettebb valaki, annál inkább képzi magát és rendelkezik korszerű kompetenciákkal, 55 éves kor után viszont a tanulási tevékenységet tekintve, mintha megállna az élet – emelte ki a kutató.

Míg a számítógép-használat és az internetezés terén előretörés tapasztalható a két évvel ezelőtti Monitor adatokhoz képest , addig a használható idegennyelvtudás terén viszont a lemaradásunk még most is óriási – emelte ki Lannert Judit.

A tanulmány rámutatott arra, hogy a felnőttképzésben való részvétel növeli a foglalkoztatottság esélyét és a kereset nagyságát is, ezért fontos lenne, hogy az életen át tartó tanulás jól hangzó szlogenje lassan valósággá váljon – jegyezte meg a TÁRKI-Tudok kutatója.

Felcserélődött nézetek

A kutatók a monitor készítése során az egyébként háttér információként felhasznált pártpreferenciák elemzésekor azonban némi anomáliára is felfigyeltek. Kétpárti vagy ahhoz hasonló szerkezetű demokráciákban a politikai tér bal- és jobboldali osztatúra egyszerűsödik, ahol a hagyományos értelemben vett baloldal és jobboldal elkülönülése többek között az állam szerepével kapcsolatos eltérő elképzeléseken alapul. A TÁRKI által végzett vizsgálat ebben a tekintetben azonban komoly orientációs zavarokat mutat. A pártpreferenciákat vizságló tanulmány egyik készítője, Fábián Zoltán szerint ugyanis ma Magyarországon a baloldal szavazóit jellemzi az állami kiadásokkal kapcsolatos kisebb elköteleződés, a jobboldali szavazók láthatóan inkább pártolják a nagyobb fokú állami részvételt.

A kutató azonban megjegyezte, hogy azt viszont nem tudják megmondani, hogy ebben a váltásban mennyire a népesség általános államigénye a domináns (és ennek megfelelően alakulnak a pártpreferenciák is) vagy pedig a pártok, mint véleményformáló erők fordítják „irányba” a saját szavazóikat. Összességében azonban bármelyik forgatókönyv is érvényesül, a TÁRKI kutatói a költségvetési „húzd meg- ereszd meg” ciklust a közteher eloszlás szempontjából nem tartják megnyugtatónak.