Illúziókeltő uszálystrand nyílt némi hatósági vegzatúra után a pesti rakparton. A főváros népének a Belvárosban való dunai megmártózás élménye egykoron valóságosan is megadatott.
„Csütörtökön került forgalomba a budapesti nyár érdekes új attrakciója: a strandhajó” – adták hírül 1950 júliusában a napilapok. Egyetlen tudósítás sem mulasztotta el megemlíteni azt, hogy az egykori Szent István személyszállító gőzös az átalakítás után a Felszabadulás nevet kapta, s hogy a Molotov (ma: Vigadó) téri hajóállomásról naponta kétszer menetrendszerűen induló „úszófürdő” árát azért állapították meg „olcsón”, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegei élvezhessék a szolgáltatást. A félnapos jegy – a kettőnegyvenes kenyérár idején – 4 forint ötven fillér volt, az egész napos két forinttal drágább, igaz, a szülők 10 éves korig két gyereket ingyen vihettek magukkal. Az igazi strandélménynek egyetlen apró akadálya volt: a nyugszékekkel, büfével „bőségesen ellátott” gőzösön – amely mindössze két nyáron át töltött be strandfunkciót – csupán tusolni lehetett. Úszni, pancsolni – medence híján – nem.
Alighanem ez a hiányosság lehetett a fő oka annak is, hogy a 2003-ban a párizsi Szajna-part mintájára nagy reklámcsinnadrattával elindított Duna-parti Plázs projekt kétszeri újrázás után fiaskóval zárult (HVG, 2005. június 18.). Most itt az újabb, hatósági gyanakvással kísért próbálkozás: az Erzsébet híd lábánál egy uszályból és két bárkából kialakított alkalmi – júliusban, közönségcsalogatóként, még ingyen igénybe vehető – látványstrand nyílt, egy gyermekpancsolóval és egy, inkább csak lubickolásra alkalmas, 6 x 15 méteres úszómedencével.
Tusolók a Felszabadulás strandhajón. Nem csobbanhattak © MTI |
Az 1910-es években a már egyesített főváros közigazgatási határán belül kilenc nagy befogadóképességű Duna-fürdő között választhatott a nagyérdemű. Az 1924-ben a régi mellé újat, immár saját tulajdonút is építő Beitscher 227 kabinnal és 221 szekrénnyel várta az uszodájába érkezőket. Ők a kor szokása szerint még elkülönültek: a hölgyek a régi, az urak az új Beitschert használhatták (korábban az erkölcsös szétválasztást a fürdési idő eltolásával oldották meg, a nők általában reggel héttől tízig, legfeljebb tizenegyig élvezhették a pancsolás örömeit).
Folyami uszoda a fővárosban 1844-ben. Erkölcsös szétválasztás © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára |
Számosan nem tudták megfizetni az egyébként szolidnak mondott belépti díjakat, nekik az ingyenstrandok álltak rendelkezésükre. „Úgy is néznek ki” – jellemezte strandkörképében a körülményeket 1921 nyarán Az Újság munkatársa, aki a tilosban való fürdés elharapódzó és veszélyes szokásáról is tudósított. A mindössze „bokoröltözővel” rendelkező, kiépítetlen óbudai partszakaszokon csak néha-néha fogott reménytelen hajkurászásba a rend odavezényelt őre. „Nem lehet ezzel a pesti népséggel bírni! Nem ismer ez se Istent, se embert! Egymás után fulladoznak bele a vízbe!” – panaszkodott például 1921-ben az egyik közeg a helyszínen tájékozódó riporternek.
A budapesti Duna-parti fürdőzésnek azonban nem a kiszámíthatatlan áramlások, váratlan medermélyülések, háborús roncsok keltette örvények vetettek véget, s még csak nem is az, hogy a fából ácsolt strandlétesítmények a világégésben elpusztultak. Azokat ugyanis újjá lehetett volna építeni. Volt is rá elképzelés az 1950-es évek végén, tudatja idézett kötetében Buza Péter, hozzátéve, hogy a hivatalosság egyik ellenvetése a faanyag hiánya volt. A másik pedig az, hogy az egykor kéknek látott folyó egyre zavarosabb, szürkésbarna színben, szennyeződésekben és fertőzésekben gazdagon hömpölyögött keresztül Budapesten.
MURÁNYI GÁBOR
Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.
Utoljára 1977-ben a Securitate emberei dokumentálták úgy a Bretter György temetésén résztvevőket, ahogy most Orbán Viktor erdélyi magánlátogatásán csattogtak a fényképezőgépek.
A miniszter szerint nem a MÁV munkatársain múlt, hogy nem tudtak előbb segítséget nyújtani a bajba került utasoknak.
Talán mindenki halott már Bugyiról és Taktaharkányról, ám ezeken kívül is rengeteg érdekes nevű település van Magyarországon. Játsszon velünk!
Az 51 éves egykori autóversenyző 20 éven át dolgozott a Red Bullnál.
A viharkároknak mintegy 10-12 százalékát okozzák fakidőlések, ágtörések.
Az oroszok MS001 drónja maga választja ki a célpontokat.
