Magyar potentátok az osztrák Gripen-vizsgálatban

Miről beszélgethetett a magyar honvédelmi miniszter kabinetirodájának vezetője 2005 őszén Budapesten a fegyverlobbistaként elhíresült, Magyarországon a Gripen-beszerzés körül bábáskodó Alfons Mensdorff-Pouillyval? – merül fel a kérdés azt követően, hogy a bécsi Format magazin múlt heti száma újabb adalékokkal szolgált az osztrák gróf elleni bécsi nyomozásról. Tette mindezt tulajdonképpen véletlenül, egy illusztrációként használt dokumentumtöredék – a panamai bejegyzésű, ám Genfben működő Valurex International SA havi jelentésének egy oldala – közlésével. A „találkozók” és „kulcsfontosságú döntéshozók találkozása” rubrikában, szeptember 13-ai dátummal Mensdorff-Pouilly és az oldalán feltüntetett Turján Barbara tárgyalópartnereként Zámbori Mihály helyettes államtitkár, a Honvédelmi Minisztérium miniszteri kabinetfőnöke szerepel.

Zámbori neve még egyszer felbukkan október 10-ei dátummal, akkori budapesti tárgyalópartnere azonban egy bizonyos Richard Smith és a már említett Turján Barbara mellett Josef Bernecker, az Alinak becézett gróf állítólagos társa, korábban tábornoki rangban az osztrák légierő parancsnoka. Az év őszén egyébként pezsgett az élet a Valurex háza táján: a dokumentum szerint október 7-én Mensdorff Jirí Paroubek cseh kormányfővel tárgyalt (az ő miniszterelnökségének idejéből következtethető, hogy 2005-ről van szó). Csehország egyébként meglehetősen gyanús körülmények között szintén a Gripen vadászgépek mellett tette le a voksát.

Zámbori Mihály kabinetfőnök Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel 2003-ban. Néhányszor összefutottak © MTI - Koszticsák Szilárd

A dokumentumon szereplő két magyar név ismerősen cseng a honi katonapolitikában. Zámbori Mihály a kilencvenes évek elejétől az Agrobanknál, a Pénzintézeti Központnál, majd a Postabank értékpapír-forgalmazási cégénél dolgozott, 2001-ben pedig a Magyar Államkincstár főosztályvezetője lett. 2002-től a HM védelemgazdasági helyettes államtitkára, majd 2004-től a miniszteri kabinetirodát vezette. Turján Barbara ellenben kívülálló, ő Mensdorff-Pouilly gróf cégeiben tűnt fel ügyvezetőként (máig ő vezeti például az energetikai fejlesztésre létrehozott Pannónia Szél Kft.-t), édesapja, Turján Sándor viszont az Antall-kormány idején a HM gazdasági ügyeket felügyelő helyettes államtitkára volt. Mindez akár véletlen is lehet, bár Mensdorff gróf munkatársai között korábban megfordult Gyuricza Ágnes, Gyuricza Béla volt vezérkari főnök, majd Fidesz-képviselő lánya is (HVG, 2007. május 26.).

Zámbori Mihály a HVG-nek azt mondta: arra biztosan emlékszik, hogy Mensdorff grófnak nem volt magyar kormányzati tárgyalási engedélye a HM-mel, valamikor – emlékezete szerint egy repülőnapon – viszont valóban találkozott vele. Igaz, azt sem zárta ki Zámbori, hogy még néhányszor szakkiállításon összefutottak, a Valurex cégnevet viszont elmondása szerint sohasem hallotta. A már említett Valurexet egyébként az osztrák hatóságok amolyan pénzmosó köztes vállalkozásnak tekintik – Ali gróf pedig saját korábbi vallomása szerint 2005–2006-ban dolgozott a cégnek.

A Formatban eredetiként közölt dokumentum további kérdéseket vet fel a magyar szállal kapcsolatban. Még az is lehet, hogy nem is a 2001-es, illetve 2003-as Gripen-szerződésről van szó. Az osztrák lap által hivatkozott bírósági iratok szerint a gróf nemcsak a vadászgépeladásban érdekelt British Aerospace-nek dolgozott, hanem például a Siemensnek is, és 2005 táján – mint ezt állítólag maga vallotta – egyik magyarországi cége, az M.P.A. Budapest Kft. tanácsadói szerződést kötött a Siemensszel az e-útdíjfizetési rendszer ügyében. További érdekesség, hogy a már idézett vallomás szerint az M.P.A. Budapest, illetve prágai testvérvállalata üzleti kapcsolatban állt a norvég Kongsberggel is. Ez utóbbi cég 2002-ben, az Orbán-kormány idején nyerte meg a honvédségi rádiótendert, a tárca azonban később, már Zámbori helyettes államtitkársága idején, 2003-ban kötött szerződést a Kongsberggel, annak ellenére, hogy a versenytársak följelentették a norvégokat, mondván: akkor még csak prospektusokban létező rádióval pályáztak (HVG, 2005. április 23.). Az már csak újabb adalék, hogy a brit korrupcióellenes hivatal egy irata szerint a Kongsberg gyanús módon utalt át akkoriban 100 ezer eurót egy liechtensteini alapítványnak azért, hogy „harmadik személyeket” fizessenek. További érdekesség, hogy a gróf M.P.A. Budapest nevű cégének 1996 és 1999 közötti egyik vezetője, Kürtös László a Kongsberg magyarországi cégéhez igazolt, és máig ott dolgozik ügyvezetőként.

A Format szerint a Mensdorff-ügyben lassan véget ér a bécsi ügyészségi vizsgálat, az viszont már az ősz kérdése, hogy vesztegetés, pénzmosás vádjával, esetleg csak hamis tanúzásért emelnek-e vádat ellene. Magyarországon viszont továbbra sem mozdul az igazságszolgáltatás; legutóbb néhány hete utasította el az ügyészség két magánszemély feljelentését Gripen-ügyben, egyebek mellett arra hivatkozva, hogy a beadvány csak általánosságokat tartalmaz.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS, TÖMÖRY ÁKOS