Orbán Viktor kampányszerelésben. Még mindig nem látszik a lényeg

Túry Gergely

Az újság felidézte Orbán Viktor nyolc évvel ezelőtt elhangzott, felháborodott szavait, „Az mégsem megy, hogy a haza ellenzékbe kényszerüljön”, amely kijelentés a cikk szerint félreérthetetlenül felosztja Magyarországot. Az egyik oldalon ott van ő maga, a hazához való hűség, a nép szeretete, az igazság és a tisztaság, a másikon ott vannak azok a hazátlan fickók, akiknek a haza iránti szeretete felettébb kétséges. Orbán akkor vesztette el a parlamenti választásokat és miniszterelnöki tisztségét, most viszont, e patetikus hasonlatnál maradva, a „haza” nagy győzelem előtt áll – írja a szerző.

A lap emlékeztet, hogy valamennyi közvélemény-kutatás hatalmas győzelmet, biztos abszolút többséget jósol Orbán Viktor és pártja számára, egyedül az vitatott, hogy meglesz-e a kétharmados többség, amely lehetővé tenné, hogy a Fidesz – saját erőből – megváltoztathassa Magyarországot. A cikk szerint a városi liberálisok és az értelmiség aggodalommal tekintenek a jövőbe, mert senki nem tudja, hogy Orbán valójában mit tervez. Ennek ellenére a legtöbb magyar – köztük azok is, akik tartanak az Orbán vezette Fidesztől – várja a választásokat, abból kiindulva, hogy véget kell vetni az agónia éveinek, a kölcsönös gyűlölet által marcangolt politikai táborok állandó kölcsönös bombázásainak. Valakinek végre vállalnia kell a teljes felelősséget azért, hogy mi történjék a jövőben a válságok által meggyötört, kettészakadt társadalommal – fogalmaz az írás.

Orbán ősz hajszálai ellenére még mindig tetterőt sugárzó fiatal politikus, aki „a gonosztevőket bilincsben akarja előállítani, még akkor is, ha egyes piszkos ügyek az ő első kormányzati ciklusáig nyúlnak vissza” – áll az újságban, amely így folytatja: ennek ellenére él a remény, hogy – ismét hivatalba kerülve – „a közép-európai kulcsállam szerepéből fakadó felelősség nyomása alatt felhagy belső konfrontációs, kifelé pedig zavaró igényeket hangoztató irányvonalával”. Az új jobboldali konkurencia a választási kampány utolsó szakaszában Orbánt arra késztette, hogy mérsékelje a baloldal és a liberálisok elleni gyűlölettirádáit és ezáltal a polgári tábort elfogadhatóbbá tegye véli az írás szerzője.

A cikk felidézi a Fidesz elnökének 1989 júniusi, a Nagy Imre-temetésen elhangzott beszédét, amely „mennydörgésként” hatott. Emlékeztet arra, hogy forrófejű diákként szenvedélyes hangú beszédben követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását, ami számára sokak szemében egy csapásra a hős státusát rezerválta és ismertséget eredményezett az egész világon. Annak idején a „fiatal zöldfülűt” még a Magyar Demokrata Fórumtól balra sorolták, azaz baloldali liberálisként tartották számon, akit az akkori vezető osztrák kereszténydemokrata politikus, Erhard Busek a kelet-európai fiatal demokraták egyik legnagyobb támogatójaként jellemzett.

Amikor azután Orbán 1998-ban miniszterelnök lett, már gyökeres fordulat állt mögötte – írja a szerző, hangoztatva, hogy már régóta „a trianoni magyar trauma foglyává vált”. Orbán kultiválta azt a tézist is, amely egy kulturálisan elszigetelt nép fenyegetettségéről szólt. Ennek keretében „az a fölötti keserűséget, hogy Magyarország ismét eljátszotta a demokratizálódás és a piacgazdaság élenjáró országaként szerzett előnyt, az igaz és tiszta magyarságba vetett agresszív hit volt hivatott kompenzálni” – írta a Süddeutsche Zeitung.

A lap szerint Orbánnak sikerült a nacionalizmusnak fiatalos arculatot adnia. Egyre agresszívabb hangvétellel radikalizálta a nemzeti jobboldalt, felmorzsolta a kisgazda pártot, az MDF-et ellehetetlenítette, mígnem az új szélsőséges párt, a Jobbik még agresszívabb sovinizmussal be nem hozta és meg nem előzte őt.

Orbán – mint a lapban áll – a legsúlyosabb csapást a parlamentarizmusra mérte. Az elmúlt nyolc évben az ellenzék vezetője volt, de voltak évek, amikor gyakorlatilag soha nem volt a parlamentben. A szocialista-szabaddemokrata koalíció számára törvénytelen volt, az államot veszélyeztető kartell, amely a parlamentben „népellenes” dolgokat tesz, olyan koalíció, amely ellen az „igaz és tényleges magyaroknak” egy népi mozgalom keretében kell felvenniük a harcot – írta a Süddeutsche Zeitung tudósítója.

Mindennek ellenére még bírálói is konstruktív magatartást remélnek a Fidesz vezetőjétől, amikor ismét hatalomra kerül. „Azt a kárt, amelyet ő maga a parlamentarizmus értelmére mért, nem tudja ismét jóvátenni” – hangoztatta a cikkíró, feltéve a kérdést, hogy „akarja-e egyáltalán”. Borúlátó történészek már a két világháború közötti Horthy-időket idézik fel, egy tekintélyelvű nemzeti jobboldal puha diktatúrájával és legitimációként egyfajta látszatparlamenttel – írta a tudósító, utalva ugyanakkor arra, hogy a magyarok többsége mindezt túl sötét képnek tartja.

A német liberális újság a kommentár mellett külön cikkben foglalkozott a Jobbikkal, megállapítva, hogy a szélsőjobboldali párt – amelynek „programja a romaellenes uszítás” – eldöntheti a választásokat.