Leállított árverések

Néhány tízezer forint már összegyűlt azon a segélyszámlán, amelyet két hete nyitott a pilisi önkormányzat a házának árverezése előtt álló 72 éves Balogh Antalné számára. „Ennyit tudtunk csak tenni” – szabadkozott a HVG-nek Szabó Márton polgármester, a 4 millió forintra becsült ingatlant ugyanis, bár az idős nő kérte, nem tudják megvásárolni. Hiába vehetnének fel ehhez kedvezményes hitelt, nem növelhetik tovább adósságaikat, mondta a polgármester.

A 68 évesen 25 évre eladósodott Baloghné (akinek az időközben munkanélkülivé lett fia volt az adóstársa) nem az egyetlen, aki bajba került, 10-12 további veszélyeztetett ingatlanról tud a pilisi városvezetés. Nemrég felmondták annak a háromgyerekes fiatal családnak a hitelét is, ahol korábban a férj 120 ezer forintos fizetéséből préselték ki a havi 60 ezer forintos törlesztőrészletet. Ám csaknem egy időben azzal, hogy a pénzügyi válság hatására a részlet 90 ezer forintra nőtt, csökkent a férj fizetése. Azóta a munkáját is elvesztette, és a megpróbáltatás a család szétszakadásához vezetett; most az asszony egyedül neveli gyerekeit a végrehajtás alá került lakásban. Az egyetlen segítséget ebben az esetben is az önkormányzati vétel és az ingatlan visszabérlése jelentené. Csakhogy az önkormányzatnál nem biztosak abban, hogy a lakók fizetni tudják majd a bért, s azt sem látják, hogyan kerülne vissza a város költségvetésébe az ingatlanba fektetett pénz. Fontolgatja viszont a polgármester, hogy próbapert indít a felelőtlenül hitelezők ellen. Egyre több eset tanúskodik arról, hogy a pénzintézetek irreális kockázat vállalásába rángatták bele ügyfeleiket.

A jelzálogkölcsönök időzített bombája közben tovább ketyeg, a banki hitelállomány ugyanis erőteljesen romlik. Tavaly az első háromnegyed évben csaknem 11700 lakóingatlan sorsa pecsételődött meg bankhitelek bedőlése miatt, ez havi átlagban 42 százalékkal több, mint egy évvel korábban – derült ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adataiból. És ebben még nincsenek benne a pénzügyi vállalkozások által felmondott hitelek, pedig ezek száma sem lehet csekély, hiszen e vállalkozások néhány éve lasszóval fogták a gyenge fizetőképességű vagy éppenséggel rossz adósokat. Ráadásul nehéz követni a hiteleik mögött álló ingatlanok sorsát. Ezeket a lakásokat ugyanis a szerződésben kikötött vételi jog átruházásával, szinte minden esetben a nyilvánosság kizárásával értékesítik a pénzügyi vállalkozások. De akkor sincs minden rendben, ha szabályozott licitre adják át azokat. Legalábbis így sejti Barabás Gyula, a Magyar Hitelszövetség nevű civil érdekvédelmi szervezet képviselője, aki legutóbb azt javasolta a PSZÁF-nak: vizsgálja meg az árverésekre átadott és a nyilvánosan meghirdetett ingatlanok számát, mert gyanítható, hogy több ingatlant fiktív árverési jegyzőkönyvekkel fedezve, baráti áron értékesítenek kétes befektetőknek, s a kilakoltatásokat sem előzi meg bírósági végzés. A felügyelet azonban aligha lesz erre kapható, ugyanis a PSZÁF a hitelintézet és az ügyfél közti szerződés felmondásáig, a végrehajtási eljárás megindításáig vagy a hitel követeléskezelőnek való átadásáig felügyeli a folyamatokat – mondta a HVG-nek Binder István szóvivő.

A jó hírüket óvó bankok ugyanakkor igyekeznek szabadulni a problémától, inkább eladják a követeléseket az ingatlanfedezettel együtt, s így nem nekik kell végrehajtást indítaniuk. Ezzel megmenekülhetnek a kilakoltatással járó feszültségek következményeitől is.

A kormány csak elhalasztotta a problémát, amikor február elején elrendelte az árverezések felfüggesztését. E szerint lakott ingatlanokat bírósági végrehajtáson kívül 2010. április 15-éig nem lehet árvereztetni. Ugyanakkor a bírósági végrehajtásról szóló törvény változatlanul az év egészében megengedi az árverezést, csak a kilakoltatást tiltja téli időszakban. Többek között erre hivatkozva kardoskodik amellett a nyilván céhének üzleti érdekeit is védő Krejniker Miklós, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke, hogy a befagyott adósságokat kizárólag bírósági végrehajtási eljárásban hajthassák be a pénzintézetek.

A legkevesebb védelmet azok az adósok kapják, akik a szerződéskötéskor a hitel felmondása esetére vételi jogot adtak a hitelezőnek a lakóingatlanukra. A pénzintézeteket ugyanis semmi sem gátolja meg abban, hogy éljenek e jogukkal. A banki magatartási kódexet aláírók vállalták, hogy előtte 90 napot adnak az adósnak a saját értékesítésre. Csakhogy a vételi jogot zömmel olyan pénzügyi vállalkozások kötötték ki, amelyek máig nem csatlakoztak a kódexhez, s ezek a társaságok most – ügyfélpanaszok szerint – olyan áron szerzik meg az ingatlant, ami lényegében csak a hiteltartozást fedezi, s a forgalmi érték felét sem éri el. Jobban járna az adós, ha húzni tudná az időt, ugyanis egy március 1-jétől hatályba lépő regula garantálja számára, hogy legalább a piaci ár 70 százalékát megkapja, ha a pénzintézet megszerzi a lakását.

Az árverezési moratórium elrendelése politikailag is jó húzás volt, hiszen későbbre tolta a minden bizonnyal tömeges kilakoltatásokkal járó problémát, amivel már az új kormánynak kell majd szembenéznie. A válságból ugyanis nem lábal ki tavaszra az ország, a munkalehetőségek sem javulnak egy csapásra, és senki sem hiszi komolyan, hogy a forint visszaerősödhet a válság előtti szintre. Amennyiben pedig a bankok nem morzsolják le radikálisan a kamatokat – amire már csak azért sem lehet számítani, mert a külföldi kamatszint inkább csak nőhet a jövőben –, a nehéz helyzetbe került adósok törlesztési terhei sem lesznek kisebbek.

Az ingatlanárveréseket sem lehet eltörölni a föld színéről, hiszen a bírósági végrehajtások folytatódnak. Tavaly ilyen módon 1600 ingatlant adtak el, és 260 esetben volt kilakoltatás, de az ügyeknek csak 30 százaléka kapcsolódott ki nem fizetett lakáshitelekhez, a többi közüzemi tartozásokhoz, elmaradt gyermektartáshoz vagy magánszemélyek közötti adóssághoz.

A hiteleik törlesztésére képtelen adósoknak is ki kellene húzni a fejüket a homokból. Többen csodában bízva kivárnak, irreális terveket szövögetnek, s jottányit sem hajlandók engedni az elképzelt árból, holott az ingatlanpiaci áresés tény. Valószínűleg jobban járnak, ha veszélybe került ingatlanukat, akár árengedménnyel is, maguk adják el, mint ha megvárják, míg a végrehajtó kopogtat.

PAPP EMÍLIA