Államfő-jelöléshez ötven képviselő aláírása kell, vagyis a Fidesz(-KDNP) mellett csak a szocialisták tudnak önállóan államfőt jelölni. Márpedig ha a szocialisták képesek lettek volna fölülemelkedni a Sólyom Lászlóval szembeni, rendkívül elutasító érzelmeiken és nem a teljesen esélytelen Balogh Andrást, hanem az akkor hivatalban lévő köztársasági elnököt indították volna, akkor – tekintettel a szavazás titkosságára – lett volna némi esély Schmitt Pál vereségére. Az pedig nyilvánvaló, hogy Sólyom – Schmittel szemben – féke és ellensúlya volna a „Nemzeti Együttműködés Rendszerének”, bizonyos kérdésekben pedig valószínűleg közös platformon lenne az ellenzékkel, azon belül is az MSZP-vel.

Stiller Ákos

Ha pedig akárcsak annyit elért volna Sólyom László, hogy Schmittet nem az első vagy a második fordulóban, hanem a harmadikban választják meg, annak is lett volna legalább annyi üzenete, hogy egy titkos választáson a kormánypárti képviselők egy része zárójelbe teszi a pártfegyelmet.

Az egy évvel ezelőtt még Sólyom László újraválasztása mellett érvelő szocialista képviselő, Szanyi Tibor szerint „Sólyomnak semmilyen esélye nem lett volna Schmitt Pállal szemben”, annak ellenére sem, hogy az államfő-választás titkos. „Az elmúlt egy év mindenkit – nyilván a sajtó munkatársait is – meggyőzött arról, hogy a fideszes szavazógép abszolút olajozottan működik. Ott nincs visszapofázás, nincs kérdés […], azt kell megszavazni, amit a főnök mond” – vélte az országgyűlési képviselője. Szanyi szerint ez még akkor is így van, ha az Országgyűlés személyi döntései – mint a köztársaságielnök-választás – titkosak: „Sólyomnak nulla esélye lett volna, ugyanis a fideszes képviselők rettegnek a titkos szavazáson történő lebukástól. Nyilvánvalóan megvan nekik az a belső ellenőrzőrendszerük, melynek részként meg kell egymásnak a cédulákat mutatniuk. […] A fideszes képviselők úgy lehettek képviselőjelöltek, hogy kemény vagyoni biztosítékokat adtak arra nézve, miszerint nem fognak máshogy szavazni. Kinek az autója, háza, lakása van […] veszélyben, ha másképp szavaz.” Az ellenzéki politikus épp ezért úgy látja: Sólyom indításával még arra sem lett volna bármilyen esély, hogy az akkori államfő eljusson a már csak feles többséget igénylő harmadik fordulóig. „Hol kétharmad van, ott kétharmad van, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – tette hozzá.

„[…] Az elnök alkotmányos érzéke, jogfölfogása kiemelkedően nagyszerű. […] A hatalmi súlyok és ellensúlyok egyensúlyát Sólyom szakmai fölkészültsége nagyban elősegítené. Az én személyes preferenciám egyértelműen az lenne, hogy Sólyom Lászlónak hosszabbítsuk meg öt évvel a mandátumát” – fogalmazott egy évvel ezelőtt Szanyi, az LMP Sólyomot jelölő – a kevés aláírás miatt érvénytelen – ívét azonban nem írta alá. Mint egy év elteltével Szanyi fogalmazott: „Volt saját jelöltünk Balogh András személyében. Két embert nem fogok javasolni.”

„A Fideszen belül totális kontroll van. Naivitás azt képzelni, hogy Sólyom ellen Schmitt ne nyert volna az első fordulóban” – erősített rá Szanyira egy, a neve elhallgatását kérő szocialista képviselő.

Más okokkal érvelt Balogh András jelölése mellett Bárándy Gergely, az alkotmányügyi bizottság szocialista tagja. A Schmitt Pált „a köztársasági elnöki szerepkör téves szerepfelfogásával” vádoló politikus szerint ugyanakkor Sólyom Lászlót még „akkor sem támogathatta volna a Magyar Szocialista Párt”, ha lettek volna reális győzelmi esélyei, mivel – például a jelölési gyakorlata miatt – alapvető kifogásai voltak az MSZP-nek vele szemben. „Ezek után milyen elvi alapon jelöltük volna őt a köztársasági elnöki posztra?” – tette fel a költői kérdést az MSZP elnökségi tagja, aki szerint, ha az MSZP jelölte volna Sólyomot, akkor „nem elvi alapon, hanem technokrata megfontolások alapján” járt volna el.

Arra a felvetésre, hogy ez az LMP-nek tett gesztus is lehetett volna, s mint ilyen, közelebb hozhatta volna egymáshoz a két ellenzéki pártot, úgy reagált: „Nem azért ülünk a Parlamentben, hogy az LMP-nek gesztusokat tegyünk. Az LMP-vel és minden más párttal az együttműködés elképzelhető, sőt: kívánatos olyan ügyekben, amelyekben […] egyetértünk. […] Az LMP köztársaságielnök-jelöltjével szemben azonban komoly kritikai észrevételeink voltak.” Bárándy elismerte: ha Sólyom és Schmitt között kell választani, akkor „nem sokat gondolkozna, hogy Sólyom Lászlót válassza” és ez valószínűleg az MSZP-frakció egészére is igaz. A hvg.hu megjegyzésére, miszerint ezt nyilván egy éve is ugyanígy volt, a szocialista képviselő úgy felelt: „Igen, de az MSZP nem állíthatott olyan jelöltet, akit a kisebb rossznak tart. Olyat kellett állítania, akit jónak tart.” Bárándy elismerte: Balogh András megválasztása „csoda lett volna”. Az ő jelölésével a párt azt mutatta meg, hogy milyen köztársasági elnököt szeretne. „Az időrend nem mellékes” – reagált az MSZP elnökségi tagja felvetésünkre, miszerint nem sokkal az államfőválasztás után Balogh az MSZP elnökhelyettese lett, így nehezen tekinthető pártok felettinek. Bárándy hangsúlyozta: az akkori bangkoki nagykövet a köztársaságielnök-választáskor még nemhogy elnökhelyettese, de tagja sem volt a pártnak. „Ha fordítva lett volna, mint Schmitt Pál esetében, aki Fidesz-alelnökből lett államfő, akkor jogos lenne a kritika” – vélte Bárándy.

MTI / Koszticsák Szilárd

E logika alapján az nem volt baj, hogy Göncz Árpád államfővé választása előtt az SZDSZ ügyvivője, majd Országos Tanácsának tagja volt? – vetettük közbe. Az ellenzéki politikus úgy látja: Schmitt Pál – Göncz Árpáddal ellentétben – nem tudta magáévá tenni azt a szerepkört, mely szerint az államfő minden magyar köztársasági elnöke, nem pedig egykori pártja „előretolt bástyája”. Schmitt „nem lépett ki a Fidesz-pártpolitikusi mivoltából” – hangsúlyozta Bárándy Gergely, aki szerint „a Fidesz mindent a saját embereivel tölt fel, akik közül az egyik Schmitt Pál”.