Az új felsőoktatási koncepció egyik meghatározó eleme, hogy az állami ösztöndíjjal támogatott hallgatókat szerződéssel tartanák itthon: amennyiben munkába állásuk után egy meghatározott időn belül külföldön vállalnának munkát, vissza kellene fizetniük a képzésük költségét az államnak.

Ennek időtartamát nem határozták meg; Dux László felsőoktatásért felelő helyettes államtitkár szerint ez szakmánként, illetve a nem Magyarországon végzett munka jellegétől függően is változhatna. A hvg.hu úgy tudja, nem kizárt, hogy a korlátozó szerződések nem érintenek majd nagy tömegeket, hanem továbbra is leginkább az orvosi egyetemet elvégző hallgatókra fókuszálnak majd.

Felmerül a kérdés, nem lenne-e létjogosultsága annak, hogy a Magyarországon elhelyezkedő, de pályaelhagyó hallgatókkal is hasonló szerződéseket kössenek. Erre korábban a HÖOK elnöke – aki egyébként maximálisan ellenzi a tervezett szerződéskötéseket – is rákérdezett. Szerinte ugyanis az, hogy a pályaelhagyókat nem akarják röghöz kötni, komoly érv amellett, hogy a külföldön szerencsét próbáló pályakezdőket se korlátozzák szerződésekkel.

Marton Szilvia

Nagy Dávid azt mondja, mindkét szerződéstípus értelmetlen. Szerinte a munkavállalás e nélkül is nagyon nehéz Magyarországon: „Ismerek olyan végzett jogászt, aki két évig nem tudott elhelyezkedni, ezért hidegburkolóként dolgozott, nyilván nem önszántából” – magyarázza lapunknak.

Megkérdeztük, tervezi-e a pályaelhagyók korlátozását a minisztérium, illetve utánajártunk, hol bicsaklik meg mindennek a logikája.

Még nem tudni, mi lesz a szerződésekben

Hoffmann Rózsa államtitkárságán azt a tájékoztatást kaptuk, hogy bár ők is találkoztak már ezzel a felvetéssel, és a pályakövetési rendszer Magyarországon nem túl jó, egyelőre nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. „Szakértői oldalról nem hangzott még el ilyen felvetés, és nem is folynak ilyen irányú egyeztetések” – mondta a hvg.hu-nak Dobi Ágnes, az oktatási államtitkárság sajtóreferense. Azt is hozzátette, az új felsőoktatási törvény csak a kaput nyitja meg a szerződéskötés előtt, de ennek tartalmi részletei még nem ismertek – ezeket rendeletben szabályozzák majd.

A Magyar Rektori Konferencia főtitkára, Dubéczi Zoltán szerint nagyon nehéz lenne ebben a kérdésben éles határt meghúzni, hiszen vannak olyan univerzálisan alkalmazható szakmák, mint például a jogász, amellyel nagyon sok helyen el lehet helyezkedni.

„Ez egy nehéz kérdés, és bizonyos keretek között lehetne értelme a szabályozásnak, de most szabad választása van mindenkinek” – veszi át a szót Sándorné Kriszt Éva, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora. „Azért például, ha valaki pedagógusképzésre jár, és végül asszisztensként helyezkedik el, nem lehet valakit büntetni, hiszen előfordulhat, hogy csak így tud érvényesülni a munkaerőpiacon” – magyarázza Sándorné.

„Vannak speciális és önként vállalt tanulmányi szerződések, de ezek épp fordítva működnek: ha egy cég például úgy dönt, hogy finanszírozza valamelyik dolgozójának felsőoktatási tanulmányait, azért az adott cég elvárhat egyfajta elköteleződést” – mondja a rektor. „Olyan ez, mintha valaki hitelszerződést kötne egy bankkal” – teszi hozzá.

Kormányzati rögtönzés

Polónyi István oktatáskutató-közgazdász szerint a végzettek kötelező szerződéskötése a végig nem gondolt egészségügyi és oktatási kormányzati rögtönzés része. Mindez szerinte a Széll Kálmán-tervben lefektetett forráskivonás miatt az államilag támogatott képzésben várható hallgatói létszámcsökkentés „megideologizálását” szolgálja – ennek másik oldala az államilag finanszírozott hallgatói helyek megnyirbálásának munkaerő-piaci szükségletekkel történő indoklása.

Túry Gergely

Ha végigvisszük az állam általi röghöz kötés logikáját, oda is kilyukadhatunk, hogy azok a diplomások, akik nem találnak munkát, vagy csak a sajátjuknál alacsonyabb végzettséget igénylő munkához jutnak, joggal léphetnek fel azért, hogy az állam számukra megfelelő foglalkoztatást biztosítson.

Polónyi azt mondja, a háttérben súlyos koncepcionális kérdések húzódnak meg.

Mi lenne a civilizált megoldás?

Ha a felsőoktatás állami finanszírozását jóléti kiadásnak tekintjük, akkor nincs helye a visszatérítés követelésének. Ha pedig állami cél, hogy mérsékeljük a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő országok mindegyikét sújtó diplomás elvándorlást, akkor erre a civilizált megoldás az lenne, ha többletösztöndíjakkal, és az ösztöndíjakhoz kapcsolódó szerződésekkel tartanák itthon a végzetteket – magyarázza a hvg.hu-nak Polónyi.

Ha azonban nem jóléti kiadásként fogjuk fel a finanszírozást, hanem egyfajta „állami beruházásként a jövőbe”, azaz az állam azért támogatja a diplomások egy részének képzését, mert a munkaerőpiac előre jelezhető szükségleteinek kielégítésével kívánja előmozdítani a gazdasági fejlődést, akkor a döntéshozónak rendelkeznie kell olyan prognózisokkal, amelyek ezt a munkaerő-piaci szükségletet megalapozzák.

Természetesen ezek a problémák nem problémák, ha a felsőoktatási tanulmányokat az állam nem támogatja, mert mint a közgazdászok jelentős része gondolja, az egy jó befektetés az egyénnek, amely jelentős egyéni gazdasági haszonnal (és számos nem gazdasági előnnyel) jár.

A szerződés visszaüt

A törvénytervezet azonban nem ilyen egyértelmű: a jelenlegi felsőoktatási koncepció szerint a munkaerő-piaci, a társadalompolitikai, illetve a gazdasági igényeknek kell megfelelnie a felsőoktatásnak.

Stiller Ákos

Az államilag finanszírozott keretszám megállapítása során pedig a következőket mérlegeli a miniszter: a felsőoktatási fejlesztéspolitikai célokat, a nemzetgazdasági, stratégiai célokat, a közép- és hosszútávú munkaerő-piaci előrejelzéseket, a döntés évében benyújtott jelentkezések számát, a végzett hallgatók pályakövetési adatait, illetve a képzési területen országosan és az adott intézményben indított alap-és osztatlan képzésben indított szakok arányát.

A szakértő szerint nem lehet előre megjósolni, hányan lesznek azok, akik a szerződéskötés miatt itthon maradnak, mégsem találnak munkát. A fenti felsorolásból egyáltalán nem következik, hogy a diplomásra valóban szüksége van a gazdaságnak, és fog itthon munkát találni. Ezért a helyhezkötő szerződések könnyen visszaüthetnek.

Demokráciában szinte lehetetlen

Polónyi szerint ugyanez a gondolatmenet érvényes arra a felvetésre is, mi lenne, ha az állam „röghöz kötő” szerződést kötne a pályaelhagyókkal. „Egy mindenkire ráerőltetett helyhez kötő szerződés nyilvánvalóan támadható minden olyan diplomás által, aki egyáltalán nem tud, vagy nem tud végzettségének megfelelően elhelyezkedni” – fejti ki az oktatásszakértő. Felmerül ugyanis a kérdés: milyen jogalappal határoznák meg minisztériumi azt, hogy egy jogász jogászként helyezkedjen el, ha a pálya telített.

„Az élet és a foglalkoztatási lehetőségek természetesen olyan sokszínűek, hogy szinte lehetetlen civilizált, demokratikus országban olyan szabályozást alkotni, amelyik a diplomások helyhez kötését problémák nélkül – társadalmi elfogadottsággal – meg tudja valósítani. Diktatúrában persze mindent lehet” – teszi hozzá a közgazdász.