Börtönt kaptak és hárommilliárdot fizetnek az adattolvajok

Harmat Sándor elsőrendű vádlott óvatlanul hagyta, hogy korábbi munkahelyének, a diagnosztikai reagensek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó budapesti Diagon Kft.-nek a munkatársak magánügyintézésére is használatos, közös számítógépe tárolja a privát Gmail-fiókja felhasználónevét és jelszavát. Így amikor 2008 áprilisában kollégája, a magyarul kifogástalanul értő Marcus Josephus van der Looij saját felesége tudtával annak postafiókját nyitogatta, az asszony keresztnevének kezdőbetűje, a „h” betű begépelésekor Harmat levelezése ugrott elő.

A molekuláris diagnosztikával foglalkozó Van der Looij megütközéssel észlelte, hogy volt kollégája alighanem diagonos adatokat is küldözget, így nyomban szólt a tulajdonosnak, az egészségipar egyéb ágazataiban is érdekelt Kern Józsefnek, aki – némi céges magánnyomozást követően – feljelentést tett. Kiderült: összesen 11 ezer számítógépes fájlt, köztük szabadalmi védettséget élvező termékek leírását lopták el a volt dolgozók, és vitték el új munkahelyükre, a szintén reagenseket – igaz, másik fajtát – előállító Diachem Kft.-hez.

A Fővárosi Bíróság (FB) Péntek László vezette tanácsa szerint a Diagontól a Diachemhez igazolt Harmat, hasonló pályaívű kollégája, Torma Lajos, illetve a Diachem ügyvezetője, Pallai Zsolt gazdasági titoksértést követtek el, amiért Harmat 1 év 8 hónap, két társa 1 év 2 hónap börtönt kapott. Mindezen felül nekik kell megtéríteniük a Diagont ért 3,2 milliárd forintos kárt, a Diachemet pedig 50 milliós kártérítéssel is sújtotta a bíróság. A vádlottak felmentésért, az ügyész súlyosbításért fellebbez, illetve azért, hogy a bíróság állapítsa meg: Tormáék az iparjogvédelmi jogokat is áthágták, egyedül a sértett Diagon képviselője, Dezső Antal ügyvéd jelentette ki, hogy tudomásul veszi a verdiktet.

Az ítélethirdetés

Dudás Szabolcs

A leginkább vitatott kérdésben, a kár nagyságában a törvényszék bizonyítottnak fogadta el a vád állítását, miszerint a Diagon a vádlottak tevékenysége miatt esett el egy megállapodásközeli ügylettől az orosz Lityek vállalattal (HVG, 2008. június 21.). A Diagon már vegyesvállalatot is alapított az oroszokkal, a terv közös reagensgyártás lett volna, ám a Lityek váratlanul fölmondta a szerződést. A védelem szerint az oroszoknak megbízhatósági kifogásaik voltak a korábbi partnerrel szemben, az FB ellenben elfogadta a vád érvelését, hogy kapóra jött nekik Harmaték előnyösebb ajánlata, és többféle reagens gyártásához is hozzákezdhetnek, mintha megmaradnának a Diagonnál. A volt diagonos minőségbiztosítási főnök Harmat volt az, aki már korábbi munkahelyén is részt vett az oroszokkal folyó tárgyalásokban, s lefoglalt levelezése szerint távozása után is tartotta velük a kapcsolatot.

Pallai vitatta, hogy mindez a Diachem buzdítására történt volna, mondván, olyan levél nincsen a bizonyítékok között, ami alapján az ő aktív szerepére lehetne következtetni. A bíróság szerint viszont miután Pallai is megkapott csaknem minden releváns levelet, mindenről tudnia kellett; ráadásul Harmat mellett ő is tagja volt annak a Moszkvába induló delegációnak, amelyen 2008 tavaszán a repülőtéren ütöttek rajta a pénzügyőrök.

Nem csak a kár értéke példátlan, a háttérben egymásnak feszülő erők sem elhanyagolhatók. A Lityek – Oroszország egyik vezető egészségügyi gyártója – például meglehetősen Kreml-közeli vállalkozás: az a Vagyim Govorun alapította, akinek a testvére, Oleg Govorun 2008 májusáig Vlagyimir Putyin elnöki adminisztrációjában a belpolitikai osztályt vezette. A Lityek igazgatója, Tatjana Volozsinszkaja 2007 elejéig Oleg Govorun felesége volt. Utóbbi a nacionalista-populista Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Liberális Demokrata Párt képviselője a dumában, s tagja az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének.

A magyar háttéremberek sem akárkik: a történtekkor a Diachem közvetett tulajdonosa az Orbán Viktor miniszterelnök bizalmasai között számon tartott Kékessy Dezső egykori párizsi magyar nagykövet, illetve az egészségpiacon és az építőiparban is forgolódó milliárdos, Nyíri Viktor volt (Kékessy és rokonai azóta kiszálltak a Diachem-tulajdonos cégekből). Nyírit egyébként a piac ismerői – Kernhez hasonlóan – inkább a baloldalhoz közelinek mondják, amit alátámaszthat, hogy a Medgyessy-kormány idején tag volt az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Zrt. felügyelőbizottságában. A védelem vezetését a közelmúltban mindenesetre átvette Varga István orosházi ügyvéd, aki „másodállásban” a Fidesz országgyűlési képviselője, az alkotmányügyi bizottság tagja. Mindehhez képest a vádlottak gyalogáldozatoknak tűnnek, annak ellenére, hogy mind a vádhatóság, mind az FB elfogadta Harmat ötletgazdai szerepét. Mégis kérdéses, hogy a történtek idején alig több mint harmincéves technikus magától felkelthette volna Nyíriék, de különösen a Govorun kaliberű játékosok figyelmét.

Itt jöhet a képbe az orosz üzleti életben otthonosan mozgó tanácsadó, Kassai József, aki egyaránt üzlettársa Kernnek és Harmatnak is. Kassai – aki ott volt a ferihegyi rajtaütéskor – 1980-ban programozó matematikusként végzett, majd a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában helyezkedett el tolmácsként, állítólag a nagykövetségre is bejáratos volt a szovjet érában. A férfi később is kamatoztatta a kapcsolatait, ő tolmácsolt például a Diagon és a lityekesek között. A bíróságon most tanúként hallgatták meg, ahol úgy vélekedett, kizárt, hogy a csúcstechnológiával rendelkező oroszoknak szükségük lett volna az állítólagos kémkedéssel szerzett adatokra.

A cselekmény bagatellizálása kezdettől a védelem fő stratégiája volt, mondván, szabadalmat lopni őrültség, az ugyanis nyilvános. A lényeg valóban az, a részletei – a gyártási folyamatok, receptúrák – azonban nem, érvelt Péntek László bíró. Aki szerint ugyanakkor a vádban szereplő iparjogvédelmi jogok megsértésének a vádlottak csak az előkészületét követték el, az oroszok ugyanis végül nem kezdtek gyártásba – ezt megelőzte a nyomozás elrendelése –, márpedig az előkészület ez esetben nem büntetendő.

A gazdasági titok megsértésének bűntette azonban megtörtént, még akkor is, ha sem a vádirat, sem az ítélet nem szólt arról, hogy a vádlottaknak voltaképpen mi hasznuk származott a deliktumból. Holott a nyomozás során felmerült arra is adat, hogy a közreműködők markát 400 ezer euró ütné, a Diachem pedig tíz éven át összesen félmilliárd forintnyi eurót kapott volna a jogdíjakért. Mindez – föltéve, hogy valóban így tervezték – alighanem jól is jött volna a 2009-ben még 4 milliárd forintos, tavaly már „csak” egymilliós veszteségű vállalkozásnak, amelynek most az ötvenmilliós bírságot is ki kell termelnie valahogyan.

RÁDI ANTÓNIA