Még hatályba sem lépett, de máris megváltoztatják – ezt újabban jó néhány törvényről el lehet mondani. Most viszont a 2011 végén hozott, az egész oktatásügyet lényegesen átalakító jogszabályokhoz nyújtanak be terjedelmes módosító indítványokat, éspedig a korábbi ígéretek ellenére ismét egyéni képviselői kezdeményezésként. (A köznevelési törvényhez legtöbbet a fideszes Hoppál Péter és a KDNP-s Michl József; a felsőoktatási jogaszbályhoz pedig a fideszes Vinnay Győző nyújtotta be.)

A benyújtott javaslatokat átnézve úgy tűnik, nem csak arról van szó, hogy kijavítják a benne felejtett hibákat és hozzáigazítják a szöveget a közben hozott egyéb törvényekhez, hanem a 2011-ben hatalmi szóval befejezett szakmai-koncepcionális vita folytatódik. Ezt bizonyítja az is, hogy a tankönyvpiaci szabályozásról szóló jogaszbállyal együtt a három törvényjavaslathoz a kormánypártiak 81 további módosító indítványt adtak be.

Az előterjesztők igyekeztek azt a benyomást kelteni, hogy főképp a járásokat létrehozó, július 5-én kihirdetett törvény teremtett új helyzetet. Michl József a vita kezdetén így érvelt: decemberben „…még nem volt ismert, hogy a köznevelési intézmények állami fenntartása konkrétan milyen struktúrában valósul majd meg 2013. január 1-jétől kezdve. …ezért…az állami fenntartói jogot gyakorló szervként mindenütt a megyei, fővárosi kormányhivatalt jelöltük meg. … Ugyancsak nem volt még eldöntött tavaly év végén az az egyébként kézenfekvő jelenség, hogy az állami fenntartás keretében nem önálló költségvetési szervi státusban fognak működni az állam által a települési önkormányzatoktól átvett köznevelési intézmények…”

Önkormányzati elégedetlenség

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ehhez kapcsolódva elmagyarázta, hogy itt nem valami hebehurgya törvényalkotás folyik, hanem: „ahogy ez a nagy szerkezetátalakítások alkalmával szükségszerűen bekövetkezik, ezeknél a törvényeknél sem lehetett objektíve és szubjektíve előre látni sok vagy több olyan folyamatot, intézkedést, később megalkotott jogszabályt, amit az eltelt fél év produkált. Ezért azt kell mondanom, hogy azok a módosítási indítványok, amelyeket most képviselő urak beterjesztettek, azok teljesen jogosak, nem a kormány ellen, hanem a kormány eredeti szándékát erősítve születtek meg”.

Bőven lesz alkalmuk gombot nyomni a fideszes képéviselőknek saját indítványaikról is

MTI / Kovács Tamás

A módosító javaslatokat végignézve jól látszik, hogy a túlnyomórészt kormánypárti vezetésű önkormányzatok továbbra is forronganak, és nehezen törődnek bele iskoláik elvesztésébe, bár csak apró részengedményeket tudtak kicsikarni. Kovács Péter XVI. kerületi polgármester például azt szerette volna, hogy az iskolák költségvetését az önkormányzat fogadja el, mert „az állam lesz a szakmai irányító és fizeti a pedagógusok bérét, míg az intézmény épületének működtetése az önkormányzat feladata …Így az a helyes eljárás, ha az intézmény költségvetésének elfogadásához is szükséges a működtető önkormányzat véleménye”. Ezt így nem tudta keresztülvinni, azt azonban igen, hogy legalább egy állami kézbe vett iskola megszüntetése vagy átszervezése, az igazgató kinevezése vagy leváltása előtt ki kelljen kérni a település választott vezetőinek véleményét. Ez ugyanis sem a decemberi törvényben nem volt benne, sem a mostani Hoppál-Michl javaslatban.

Négy megyeszékhely polgármestere, köztük Kósa Lajos Fidesz-alelnök azt akarta, hogy az iskola vezetője szerződést kössön az önkormányzattal a felek jogairól és kötelességeiről, az ingatlan hasznosításáról, a költségvetés ellenőrzéséről és egyebekről. Már a bizottságban lesöpörték őket. (Erről az elképzelésről nem is szavaztak. Más hasonló esetekben a kedvét vesztett képviselő visszavonta a javaslatát, csak néhányan jutottak el odáig, hogy frakciótársaik a szavazatvezénylő szavára hallgatva a plenáris ülésen szavazzák le őket péntek délelőtt.) Végül az oktatási bizottság – Kovács Péterére hasonlító – javaslata kapott többséget a kormány támogatásával. Csakhogy így előállhat az a helyzet, hogy (nyilván a bürokrácia csökkentésének jegyében) két büdzséje lesz minden iskolának, mert a megszavazott szöveg szerint „A köznevelési intézmények fenntartási költségeit a fenntartó, működési költségeit a működtető által évente megállapított költségvetésben kell előirányozni.”

Mikor legyen egyházi egy iskola?

Kiújult a vita arról is, hogy mikor lehet egy iskolát egyházi kezelésbe adni. Tavaly decemberben az került be a törvénybe általános szabályként, hogy az iskolaátadás (akár egyetlen, akár több van) nem mentesíti a kormányhivatalt vagy az önkormányzatot a gyerekek iránti „feladatellátási kötelezettsége” alól, a változás számukra sem járhat aránytalan teherrel. Most ehhez Pósán László képviselő javaslatára hozzátették: csak akkor lehet egyháznak átadni egy iskolát, ha az érintett szülők – nagykorú diákok esetében a diákok – több mint fele támogatja ezt, és ha a világnézetileg el nem kötelezett oktatást kívánók azt „változatlan színvonalon” továbbra is megkapják. (Egyébként a Fidesz még 1993-ban azt követelte, hogy egy település egyetlen iskoláját ne lehessen átadni, mert alkotmányos kötelesség annak lehetővé tétele, hogy aki világi iskolát kíván a gyermekének, az találjon ilyet a lakóhelyén.) Érdekes, hogy az oktatási bizottságban, amely ezt támogatta, a kormány képviselője nem értett egyet a javaslattal. A módosítás jelentőségét persze majd a gyakorlat mutatja meg, ráadásul az átadások jelentős része már megtörtént, vagy épp folyamatban van. De az új szöveg elvileg fontos.

Meglepő, de a többség megvédett egy részt, amely Magyar Bálint szelleméből őrzött meg egy picit. A tavaly elfogadott törvény ugyanis tartalmaz egy olyan mondatot, hogy „Ha a településen több általános iskola működik, az egyes általános iskolai körzetet úgy kell meghatározni, hogy kialakíthatóvá váljon a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek egyenletes aránya a nevelési-oktatási intézményekben”. (Persze magyar nyelven „körzeteket” kellene említeni, többes számban, de ezt így szavazták meg tavaly, és nem javították ki most sem.) Sági István képviselő ezt töröltetni akarta – érdemi indoklás nélkül –, de nem járt sikerrel.

Feltűnő, hogy a kormány, illetve a Fidesz-frakció milyen látványosan mellőzi saját oktatási szakértőit. Pokorni Zoltán szakbizottsági elnök, az első Orbán-kormány oktatási minisztere tavalyi kudarcai után most látványosan visszavonult, csak a bizottsági ülésen kritizált egy kicsit. De számos javaslatával falba ütközött a kormányellenes lázadónak aligha nevezhető Révész Máriusz vagy Pánczél Károly is, akik korábban éveken át a párt arcai voltak az oktatásról szóló vitákban. Révész például úgy akart változtatni az iskolai fegyelmikre vonatkozó törvényi passzusokon, hogy a tanév folytatásától eltiltani és az iskolából kizárni bármilyen cselekmény esetén csak 14 évnél idősebb tanulót lehessen, és az ilyen büntetést semmilyen hivatkozással ne lehessen végrehajtani a jogerőre emelkedés, tehát a fellebbezés elbírálása előtt. Lakonikus indoklása: védi a tanköteles tanulókat. Elutasították. Arra is hiába hívta fel a figyelmet, hogy meg kellene határozni a hátrányos helyzetű tanuló fogalmát, mert ennek hiánya az említettek jelentős érdeksérelmével jár.

A decemberben elfogadott szöveg a kiemelkedően tehetséges tanulót így definiálja: „az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség”. Pichler Imre szerint „A törvényi tehetségdefiníció téves megközelítésen alapul, ezért alkotmányosan is aggályos volna, ha annak alapján a tehetség a maga sokféleségében nem kapna támogatást”. Az ex-MDF-es szigetvári tanár-képviselőt igazán nem valami forradalmárként lehetett megismerni az elmúlt 10 évben, de a maga szövegjavaslata mellett (kiemelkedően tehetséges egyszerűen „az a gyermek, tanuló, aki az átlagot messze meghaladó általános vagy speciális képességekkel rendelkezik”) így érvel: „A kiemelkedő fizikai teljesítmény képessége is tehetség, vagy a kiváló hegedűkészítésé is, ami nem feltétlen társul a törvényi definícióban szereplő magas fokú kreativitással. A tehetséges sem feltétlen motivált a definícióban közelebbről meg nem határozott feladatra, sokszor kizárólag arra vehető rá, ami az érdeklődésébe vág, ami számára kihívás. …  a pedagógus nem lehet egyoldalú és megfellebbezhetetlen bírája a kérdésnek. Az várható el tőle, hogy sokoldalú tevékenységek révén elősegítse, hogy minden tanulóban a különösen fejlesztendő képességek felszínre jussanak, azokat szakemberként ismerje fel, és valamennyi gyereket önmagához mérten minél intenzívebben fejlesszen.” Pichler indítványáról nem is szavaztattak.

Stiller Ákos

Majdnem rosszul jártak a hallgatók

Végül még két példa a felsőoktatási módosítások közül, amelyek indoklása eleve igen homályosra sikerült, hiszen e területnek semmi köze a járási hivatalok megalakulásához. Hogy itt is szőnyeg alá söpört ügyek vannak, azt Pósán László javaslata mutatja: a Debreceni Egyetem történész oktatója szerint fölösleges a tanárszakosoknak a tíz félév tanulás után még külön két félév iskolai gyakorlatot előírni. Az indoklásban kissé gúnyosan megjegyezte: mindennek az általános iskolai képzés az alapja, tehát ha a tanítókat ki lehet képezni tíz félév alatt úgy, hogy abban a gyakorlat is benne van, akkor ez a tanároknál is legyen elég. Az ötlet már a bizottságban elvérzett, a képviselő visszavonta.

Olyan is van, hogy egy módosítót korrigálnának azon melegében. A decemberben elfogadott törvény szerint ha egy hallgató a kétszintű rendszerben befejezi az alapképzést, de a következő félévre felvették a mesterképzésre, annak közben nem szűnik meg a hallgatói jogviszonya. Az előterjesztő Vinnay Győző nyíregyházi főiskolai tanár ezt törölni javasolta. Indoklást nem adott. (Persze kötelező lenne, de az indoklások túlnyomó többsége roppant gyér vagy hiányos, akár a kormány nyújt be valamit, akár más.) Az érintettek szerencséjére felfigyelt erre Kiss Attila hajdúböszörményi polgármester, végzettségére nézve tanító és művelődési menedzser, és riadót fújt: „A módosítás elfogadása esetén a hallgató az alapképzés befejezése és a mesterképzés megkezdése közötti nyári szünetben nem minősülne hallgatónak, így társadalombiztosításban sem részesülne.” Ezt sikerült elfogadtatnia, tehát nem éri kellemetlen meglepetés azokat a diákokat, akik éppen egy akadályt vettek sikeresen, amikor bejutottak a mesterképzőre, csak közben esetleg hónapokig nem járt volna nekik az orvosi ellátás.

Az oktatási törvényeknek már csak a zárószavazása van hátra csütörtökön, július 12-én. Akik – tanárok és hivatalnokok, szülők és diákok – azt hitték, hogy néhány fontos törvény kivételesen időben megszületett, tehát felkészültek az alkalmazásukra, meg akik kiadványokat készítettek ezekről az érintettek tájékoztatására, azok most kezdhetik elölről, mert szeptember 1-jétől nem teljesen azt kell alkalmazniuk, amit eddig megismertek.