A hetilap internetes oldalán a csütörtökön megjelenő lapszámból idézve szerdán azt írták, hogy nehéz helyzetbe hozta az új kulturális államtitkárt, L. Simon Lászlót Zelnik István, amikor augusztus 1-jén az Index.hu portálon tudatta: május végén szerződést kötött a 15 ezüsttárgyból álló Seuso-kincs egy részének tulajdonosaival a tárgyak átruházásáról.

A cikk felidézi, hogy a milliárdos arra kérte a kormányt: mondjon le a magyar tulajdonjogról, ismerje el, hogy a tárgyak az ő tulajdonát képezik, cserébe múzeumot épít a leletnek az Andrássy úton, és végrendeletében az államra hagyja a műtárgy-együttest. Mint írták, Zelniket Szőcs Géza korábbi kulturális államtitkár bízta meg a Seuso-kincs tulajdonosainak felkutatásával.

"Nem mutatott be egyetlen hiteles dokumentumot sem, amely igazolná, hogy a kincsek a tulajdonába kerültek. Ha lenne valami Zelnik kezében, már bizonyára előállt volna vele" – nyilatkozza a Heti Válasznak az ügyben L. Simon László, aki szerint Zelnik ajánlatát nem tudják komolyan venni, és semmiképpen nem fogadhatják el.

Az államtitkár úgy látja, bármilyen vásárlási konstrukció az orgazdaság pártolását jelentené, mivel a híres késő római ezüstkincs jog szerint a magyar állam tulajdona. L. Simon László azt is elmondta, nem ért egyet elődjével, Szőcs Gézával abban, hogy Zelnik ajánlata lenne az egyetlen reális esély a kincs visszaszerzésére.

HVG Archív (1998)

"Szőcs véleményem szerint félreérti a helyzetet" – közölte L. Simon László, aki szerint a kincs visszaszerzéséhez egyáltalán nincs szükség Zelnikre. Az államtitkár a lapnak kiemelte, hogy a műgyűjtő a jelek szerint súlyos anyagi gondokkal küszködik, Andrássy úti Aranymúzeumának épületén jelzálog van, ezért "el sem tudja képzelni", miből akarná a kincset megvásárolni.

L. Simon László abban bízik, hogy a Seuso-kincs ügyében az elmúlt években elvégzett komoly tudományos háttérmunka révén az 1980-as években Nyugat-Európába kicsempészett leletegyüttes belátható időn belül visszakerülhet Magyarországra.

A késő római kori Seuso-kincs az egykori Pannoniából származik. Az ezüsttárgyakat vélhetőleg Polgárdi környékén illegálisan ásták ki, majd közvetítők útján, a nyolcvanas években kerültek a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, de 1993-ban New Yorkban elvesztette az igény érvényesítésére indított pert.

Zelnik István a Hír TV Kontraszt című műsorában augusztus elején mondta el, hogy ugyan a jelenlegi kulturális államtitkársággal nem vette fel a kapcsolatot, másfél évvel ezelőtt Szőcs Géza akkori kulturális államtitkárral állapodott meg arról, hogy megkísérli a Seuso-kincseket visszahozni az országba. A műgyűjtő kitért arra, hogy ezután titkos tárgyalásokat folytatott a kincsek megvásárlásáról, és azokról rendszeresen tájékoztatta a magyar illetékeseket. Hangsúlyozta: idén május 31-én aláírta a kincsek felének megvásárlásáról szóló szerződést és a szerződésről a kormány is kapott másolatot.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) kultúráért felelős államtitkársága korábban azt közölte az MTI-vel, nincs dokumentálható nyoma annak, hogy az elmúlt két évben a Seuso-kincsek egy részének vagy egészének esetleges hazahozataláról bárki hivatalosan tárgyalt vagy egyeztetett volna a kormány illetékeseivel.   

"A magyar állam a Seuso-kincsekkel kapcsolatban továbbra is tulajdonosnak tekinti magát. A kormány nyitott minden komoly és tisztességes szándékú, az ország érdekeit szem előtt tartó műgyűjtővel és műkereskedővel a Seuso-kincsek és más, a nemzeti kultúra szempontjából meghatározó műtárgyak és lelet-együttesek sorsáról is érdemben a hazai és nemzetközi jogszabályokat betartva egyeztetni" - hangsúlyozta az államtitkárság.