A Magyarországgal kapcsolatos kritikák egy barát, egy szövetséges iránt érzett aggodalomból származnak – mondta a hvg.hu-nak az amerikai külügyminisztérium holokauszt tanításával foglalkozó különmegbízottja. Douglas Davidson szerint a holokauszt tanulságai hozzásegíthetnek más tömeggyilkosságok megelőzéséhez.
hvg.hu: Ön szerint hogy lehet jól tanítani egy ilyen érzékeny témát ma?
Douglas Davidson: Többek között ezért is vagyok itt. (Tudom, hogy nem éppen tipikus, hogy külügyminisztériumban ilyen poszt is van, mint az enyém.) Bár a térség országainak nagyon eltérő a történelme, a holokauszt mindenütt ugyanazt jelenti, és valóban, mindenhol nagyon érzékeny téma. Persze ez sem egyedülálló: nálunk, az Egyesült Államokban is máig nagyon érzékeny téma például a polgárháború, vagy a rabszolgaság kérdése, pedig több mint száz év telt el.
Az egyik legfontosabb szempont szerintem, a holokauszt tanításával kapcsolatban, hogy ez egy semmihez nem hasonlítható tragédia volt a történelemben. A tanítás azért is fontos, mert ezzel tudást szerzünk ahhoz is, hogy miképpen lehetne megelőzni adott esetben egy genocídiumot. Le kell vonnunk a következtetéseket azért, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek az ilyen tragédiák.
hvg.hu: Milyen következtetéseket tudunk ma levonni?
D.D.: Máig kutatják a történészek, hogy az úgynevezett végső megoldást miért, hogyan dolgozták ki a náci Németországban, és mi vezetett ide. A kommunizmus bukásával rengeteg addig zárt archívum vált hozzáférhetővé. De például az is fontos lenne, hogy minél többen tudják: a zsidók és romák kiirtása nem csak Auschwitz-ban és a többi ismert koncentrációs táborban folyt. Kelet-európában rengeteg embert lőttek egyszerűen tömegsírokba – ilyenek Magyarországon is voltak például. Fontos megismerni a holokauszt mechanizmusát: hogy emberek egy jól körülhatárolható csoportját démonizálni kezdik, felelőssé tenni konkrét problémákért, és ebből politikai hasznot húznak. Ez ma a tömegmédia révén még könnyebben megy, mint akkor, láthattuk például Ruandában is. De érdekes tanulságai lehetnek a holokauszt számonkérésének, a felelősségre vonásnak is. A nürnbergi perekben is sok olyan volt, amit akár ma is hasznosítani lehet egy nemzetközi bíróság gyakorlatában.
hvg.hu: Hogy lehet ma ezt a témát megismertetni egy átlagos iskolással, akit különösebben nem érdekel a történelem?
D.D.: Szerintem a leghatékonyabb módja, ha maguk a túlélők mesélnek az átéltekről. Ők persze egyre kevesebben vannak már. A személyes történeteket semmi nem pótolja. Az is nagyon felkavaró, ha az ember a tömeggyilkosságok helyszínén jár, és saját szemével látja, hol történtek a borzalmak. De ugyanez érvényes természetesen a volt Jugoszlávia területén elkövetett tömeggyilkosságokra is. És persze ma már fel lehet használni az Ipad-et, az okostelefonokat, a közösségi médiát. Tudom, hogy most a teljes közoktatást megreformálják Magyarországon, nagyon központosított rendszer jön létre, így nagyon fontos lesz, hogy mi szerepel majd a holokausztról a központi tantervekben, tankönyvekben. Ezzel kapcsolatban azért élnek aggodalmak történelem tanárokban, akikkel találkoztam.
hvg.hu: Ön tapasztalt valamilyen aggasztó tendenciát?
D.D.: Előre bocsátom, hogy nem vagyok szakértő a témában, de például kongresszusi képviselőtársaimat, akik Magyarországgal foglalkoznak, komolyan aggasztja néhány dolog, például Nyirő József, vagy Horthy Miklós erősödő kultusza, vagy a szoborállítások. Meg persze az ismert ügyek, a médiatörvény, néhány sarkalatos jogszabály. Igen, ezek aggodalmat keltenek Washingtonban. Ha az oktatásban is hasonló tendenciák lesznek megfigyelhetők, ez az aggodalom természetesen mélyülni fog.
hvg.hu: A kormány szerint ezek az ügyek – ha egyáltalán problémásnak tekintik őket – mind-mind önállóak, nincs összefüggés közöttük. Külföldről nézve összeállhatnak egy képpé Magyarországgal kapcsolatban?
D.D.: Önállóak, de az, hogy a kormány hogy reagál rájuk, az jellemző lehet. És még ha igaz is, hogy ezek fals képet adnak összességében az országról, ha mégis ez a kép alakul ki külföldön, az problémát jelent. Miközben egyébként – ha már erről beszélünk – Magyarország számos dologban korábban az élen járt a régióban, például a holokauszt túlélők kárpótlásában. Ez az ország rengeteg energiát fordított a demokratikus átalakulásra, és ezt mindenki elismeri, és ezért tisztelet jár. A kritikák, az aggodalmaink kifejezése is azért történik, mert Magyarország a barátunk, a szövetségesünk.
hvg.hu: A magyar kormány szerint ezeknek a kritikáknak sokszor nincs alapjuk, mert információhiányból, a valós helyzet nem ismeretéből származnak. Mennyire követi Washingtonból figyelemmel az itteni történéseket?
D.D.: Természetesen nagy figyelem irányul Magyarországra. Nemcsak a külügyminisztériumban, hanem a Kongresszusban is. Emellett számos civil szervezet is figyelemmel kíséri az itteni eseményeket.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
