hvg.hu: Ön szerint hogy lehet jól tanítani egy ilyen érzékeny témát ma?

Douglas Davidson: Többek között ezért is vagyok itt. (Tudom, hogy nem éppen tipikus, hogy külügyminisztériumban ilyen poszt is van, mint az enyém.) Bár a térség országainak nagyon eltérő a történelme, a holokauszt mindenütt ugyanazt jelenti, és valóban, mindenhol nagyon érzékeny téma. Persze ez sem egyedülálló: nálunk, az Egyesült Államokban is máig nagyon érzékeny téma például a polgárháború, vagy a rabszolgaság kérdése, pedig több mint száz év telt el.

Az egyik legfontosabb szempont szerintem, a holokauszt tanításával kapcsolatban, hogy ez egy semmihez nem hasonlítható tragédia volt a történelemben. A tanítás azért is fontos, mert ezzel tudást szerzünk ahhoz is, hogy miképpen lehetne megelőzni adott esetben egy genocídiumot. Le kell vonnunk a következtetéseket azért, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek az ilyen tragédiák.

hvg.hu: Milyen következtetéseket tudunk ma levonni?

D.D.: Máig kutatják a történészek, hogy az úgynevezett végső megoldást miért, hogyan dolgozták ki a náci Németországban, és mi vezetett ide. A kommunizmus bukásával rengeteg addig zárt archívum vált hozzáférhetővé. De például az is fontos lenne, hogy minél többen tudják: a zsidók és romák kiirtása nem csak Auschwitz-ban és a többi ismert koncentrációs táborban folyt. Kelet-európában rengeteg embert lőttek egyszerűen tömegsírokba – ilyenek Magyarországon is voltak például. Fontos megismerni a holokauszt mechanizmusát: hogy emberek egy jól körülhatárolható csoportját démonizálni kezdik, felelőssé tenni konkrét problémákért, és ebből politikai hasznot húznak. Ez ma a tömegmédia révén még könnyebben megy, mint akkor, láthattuk például Ruandában is. De érdekes tanulságai lehetnek a holokauszt számonkérésének, a felelősségre vonásnak is. A nürnbergi perekben is sok olyan volt, amit akár ma is hasznosítani lehet egy nemzetközi bíróság gyakorlatában.

Douglas Davidson

Stiller Ákos

hvg.hu: Hogy lehet ma ezt a témát megismertetni egy átlagos iskolással, akit különösebben nem érdekel a történelem?

D.D.: Szerintem a leghatékonyabb módja, ha maguk a túlélők mesélnek az átéltekről. Ők persze egyre kevesebben vannak már. A személyes történeteket semmi nem pótolja. Az is nagyon felkavaró, ha az ember a tömeggyilkosságok helyszínén jár, és saját szemével látja, hol történtek a borzalmak. De ugyanez érvényes természetesen a volt Jugoszlávia területén elkövetett tömeggyilkosságokra is. És persze ma már fel lehet használni az Ipad-et, az okostelefonokat, a közösségi médiát. Tudom, hogy most a teljes közoktatást megreformálják Magyarországon, nagyon központosított rendszer jön létre, így nagyon fontos lesz, hogy mi szerepel majd a holokausztról a központi tantervekben, tankönyvekben. Ezzel kapcsolatban azért élnek aggodalmak történelem tanárokban, akikkel találkoztam.

hvg.hu: Ön tapasztalt valamilyen aggasztó tendenciát?

D.D.: Előre bocsátom, hogy nem vagyok szakértő a témában, de például kongresszusi képviselőtársaimat, akik Magyarországgal foglalkoznak, komolyan aggasztja néhány dolog, például Nyirő József, vagy Horthy Miklós erősödő kultusza, vagy a szoborállítások. Meg persze az ismert ügyek, a médiatörvény, néhány sarkalatos jogszabály. Igen, ezek aggodalmat keltenek Washingtonban. Ha az oktatásban is hasonló tendenciák lesznek megfigyelhetők, ez az aggodalom természetesen mélyülni fog.

hvg.hu: A kormány szerint ezek az ügyek – ha egyáltalán problémásnak tekintik őket – mind-mind önállóak, nincs összefüggés közöttük. Külföldről nézve összeállhatnak egy képpé Magyarországgal kapcsolatban?

D.D.: Önállóak, de az, hogy a kormány hogy reagál rájuk, az jellemző lehet. És még ha igaz is, hogy ezek fals képet adnak összességében az országról, ha mégis ez a kép alakul ki külföldön, az problémát jelent. Miközben egyébként – ha már erről beszélünk – Magyarország számos dologban korábban az élen járt a régióban, például a holokauszt túlélők kárpótlásában. Ez az ország rengeteg energiát fordított a demokratikus átalakulásra, és ezt mindenki elismeri, és ezért tisztelet jár. A kritikák, az aggodalmaink kifejezése is azért történik, mert Magyarország a barátunk, a szövetségesünk.

hvg.hu: A magyar kormány szerint ezeknek a kritikáknak sokszor nincs alapjuk, mert információhiányból, a valós helyzet nem ismeretéből származnak. Mennyire követi Washingtonból figyelemmel az itteni történéseket?

D.D.: Természetesen nagy figyelem irányul Magyarországra. Nemcsak a külügyminisztériumban, hanem a Kongresszusban is. Emellett számos civil szervezet is figyelemmel kíséri az itteni eseményeket.