„Magyarország az egyetlen maffiaállam az EU-n belül”

A szabadelvű gondolat generációs kihívásokkal küszködhet. Ez volt a benyomása a tudósítónknak, aki a mintegy nyolcvan érdeklődő között a maga negyvenkét évével az egyik legfiatalabb volt. A Magyar Bálint által szerkesztett, óriási leleplezéseket ígérő könyv, a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam II. azért néhány korábbi pályatársat megmozgatott. Megjelent többek közt Lotz Károly, a Horn-kormány SZDSZ-es közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztere és Pusztai Erzsébet, a Modern Magyarország Mozgalom alelnöke, az első Orbán-kormány egészségügyi államtitkára.

„Az igazi reform k…ra fáj”

„Nem Magyarország az egyetlen posztkommunista maffiaállam: Oroszország, Montenegró, Macedónia és a posztszovjet közép-ázsiai országok is ide sorolhatók” – adta meg az alaphang(ulat)ot Magyar Bálint, a kötet szerkesztője és egyik szerzője. Az Európai Unión belül Magyarország az egyetlen ebben a kategóriában – mondta. Akinek ez nem lett volna egyértelmű, azoknak hozzátette: Románia és Bulgária nem az.

Hernádi Levente

Önkritikai gyakorlatnak sem volt híján az est. Az SZDSZ-ben az volt a közvélekedés, hogy „az igazi reform az, ami k…ára fáj” – mondta az SZDSZ volt elnöke, aki szerint a Bokros-csomag húsz százaléka adta a fájdalom nyolcvan százalékát és a nyolcvan százaléka a fájdalom húsz százalékát. Magyar ugyan nem mondta ki, de ha tudósítónk jól értette, arra utalt, hogy a csomag azon húsz százalékát, amely a fájdalom nyolcvan százalékát adta, nyugodtan el lehetett volna hagyni.

Magyar Bálint szerint a devizahitelesek ügyét is rosszul kezelte az SZDSZ. A reménytelen helyzetbe került és az SZDSZ által magukra hagyott embereket a Fidesz a nacionalista retorikával föltuningolt „szociális populizmussal” érzelmileg magához láncolta.

A Fidesz domesztikált szinte mindenkit

Az est másik vendége, Lakner Zoltán politológus – amúgy szintén a kötet egyik szerzője – szerint 2006 őszétől az akkor kormánypárti politikusok már biztosak voltak abban, hogy 2010-ben bukni fognak, így a három és fél éven át csak a napi túlélésre fókuszáltak. Ennek jegyében mentették, ami anyagilag menthető volt, plusz igyekeztek a 2010-es választási listákon minél feljebb kerülni.

Nemcsak Lakner, Magyar is aprította az ellenzéket rendesen. Szerinte ugyanis „az ellenzék siralmas állapota az, ami fenntartja a rendszert”. Az ellenzéknek – így a volt miniszter – a 2014-es választásba nem kormány- hanem rendszerkritikával kellett volna belemennie.

De ez még nem minden.

A Fidesz domesztikálta az MSZP-t, az LMP-t és a Jobbikot – folytatta Magyar Bálint. „Ez a három párt lélegeztetőgépen van, kellenek a látszathoz, de sok vizet nem zavarnak.” Az Együttet a Fidesz azért nem domesztikálta, „mert nincs piaci értéke Bajnai visszavonulása óta”. A párt szerinte egy Petrasovits Anna-projektet mutatott be. A DK-t sem kell domesztikálnia a Fidesznek: Gyurcsánytól működik a párt, de ő egyben a korlátja is annak.

Azt is megtudtuk, hogy „az MSZP, az Együtt-PM és a DK közti összefogás egy közlekedőedény”, tehát csak egymás rovására tudnak erősödni, „ráadásul ez a közlekedőedény alul még szivárog is”. Bokros Lajos viszonylag jó eredménye azonban azt mutatja, hogy lenne igény ennek a meghaladására.

Magyar: Az ellenzéknek érdektelen vagyok

Lakner Zoltán szerint azért sem ártana, ha lenne egy potens, a reális győzelemre esélyes ellenzék, mert senki nem tudja, hogy a Fidesz mit csinálna ebben az esetben.

Egy, a közönségből érkező kérdésre a volt SZDSZ-es politikus elárulta: miután az ÉS-ben megjelent A posztkommunista maffiaállam című, vele készült interjú, a politikai szereplők közül kizárólag a Fidesz reagált rá, ugyanis elkezdett maffiabaloldalazni. „Az ellenzéknek érdektelen vagyok, pedig nekik ezen a nyelven kellene beszélniük egy-egy kirobbanó ügyről. Az ellenzék azonban csak a tehetetlenségét és a szerencsétlenségét mutatja a folyamatos rinyálással, amivel nem a kormányképességüket, hanem a lúzerségüket mutatják. Hozzájuk tartozni ciki” – vont összegzést Magyar Bálint.

A hvg.hu-nak nyilatkozó Magyar Bálinttól azt kérdeztük: ha nem kormány-, hanem rendszerkritikát kellett volna az ellenzéknek a parlamenti választás előtt megfogalmaznia, akkor nem kellett volna-e bojkottálnia a választást. „Bojkottra csak az hívhat föl, akinek a hiánya fáj a közönségnek” – idézte Magyar Haraszti Miklóst. Hozzátette: mivel ennek az ellenzéknek a hiánya nem fájt volna, „a bojkott nem ért volna el eredményt semmilyen értelemben”. Sokkal célravezetőbb lett volna a bojkottnál, „ha az ellenzék fölnő a feladathoz”.