Mintegy félezer ember részvételével elindult az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett hagyományos felvonulás a Műegyetemtől a Bem József térre szerda délután.

A felvonulás résztvevői – sokan nemzeti színű zászlóval – azután indultak el a Műegyetem elől, hogy ott befejeződött az 1956. október 22-ei nagygyűlésre emlékező rendezvény. A rendőri felvezetéssel haladó menet elején korabeli teherautó halad, mögötte főként fiatalokból áll a tömeg.

A Rákóczi Szövetség által szervezett hagyományos menet részvevői a Műegyetem rakpart-Szent Gellért tér-Raul Wallenberg rakpart-Friedrich Bom rakpart-Clark Ádám tér-Sztehlo Gábor rakpart-Angelo Rotta rakpart-Bem József rakpart útvonalon jutnak el a Bem térre. A felvonulók a szeles idő miatt – a hagyományoktól eltérően – nem gyújtottak fáklyákat.

A felvonulás előtt a Műegyetemen meggyújtották a forradalom lángját, majd Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke mondott beszédet. Beszédében azt mondta, 1956 örökségéhez az lenne méltó, ha az ország tekintélyének és jó hírnevének védelme természetes nemzeti minimummá válna. Gulyás szerint a nemzeti alapértékekben való egyetértés hiánya az oka annak, hogy ma "nem tudunk egységesen fellépni a hazánkat érő méltatlan támadásokkal szemben". 

A politikus szerint a forradalom emléke örök figyelmeztetés, hogy Magyarországon a szabadság, a jogállam és a demokrácia vérrel kiharcolt, szent érték, hiszen – mint azt az alkotmány is rögzíti – "mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki".

Ám nem biztos – folytatta a parlament törvényalkotásért felelős alelnöke –, hogy a szabadság és a demokrácia meghatározásának kizárólagos letéteményesei azok, akik a nyugati demokráciákban már húsz évvel a forradalom leverése után "lelkesen éltették a vérben fogant hatalmat gyakorló magyar kommunista vezetőket". Még kevésbé azok, akik Magyarországon demokráciában és diktatúrában egyaránt mindig minden kormánnyal azonosulni tudtak, ha anyagi érdekük fűződött hozzá vagy ha saját maguk és kegyeltjeik lehettek hatalmon – tette hozzá.

Gulyás Gergely szerint a szovjet elnyomás és a magyarországi kommunista helytartók kegyetlensége semmiben nem különbözött a nácikétól, "sőt még az elnyomók lelkes támogatói is gyakran azonosak voltak, mivel több ezer nyilaskeresztes párttag lett a kommunista párt tagja, bizonyítva ezzel, hogy szélsőbal és szélsőjobb között könnyű az átjárás, mivel a hangsúly nem az irányon, hanem a szélsőségen van".

Magyarországon 1956 októberében szegénység, kilátástalanság, düh uralkodott, azonban "valamilyen különös csoda folytán" mindez nem fordult reménytelenségbe, hanem éppen ellenkezőleg, páratlan összefogást teremtett, a nemzet régóta nem látott egységbe tömörült – mondta a politikus. Kifejtette, a forradalmat a szovjet tankok leverték ugyan, de emlékével már nem tudtak mit kezdeni: soha többé nem lehetett kérdés, hogy "a magyar nemzet nem tart igényt a szovjet szuronyokkal ránk erőltetett kommunista uralomra", a saját hazájukat a hatalomért bármikor eláruló Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőire, és soha többé nem lehetett vitás, hogy "a szocializmus Magyarországon a törvénytelen erőszak ránk kényszerített rendje".

Gulyás Gergely felidézte ugyanakkor, hogy a szabad és demokratikus világ a hangos és látványos elítélő gesztusokon kívül nem tett semmit azért, hogy a kommunista megszállás ne döntse újra rabságba Magyarországot. Akik annak idején hallgatólagosan jóváhagyták, majd tétlenül nézték a magyar forradalom elleni szovjet intervenciót, ma nem csupán az ország önrendelkezéshez való jogát nem tartják tiszteletben, de a téves helyzetfelismerésükből adódóan azt sem veszik észre, hogy saját hazájuk megbecsülését rombolják egy ország velük eredetileg szimpatizáló milliónyi polgárának szemében – fogalmazott.

Az ünnepségen ünnepi köszöntőt mondott Péceli Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, illetve Kiss Tamás, egykori szegedi egyetemi küldött, valamint Hajtó Ödön egykori műegyetemi hallgató, a Műegyetem 1956 Alapítvány elnöke. A beszédek után megkoszorúzták az egyetem hősi halottjainak emléktábláját, majd fáklyás menet indult a Bem József térre.

A Műegyetem ünnepi díszbe öltöztetett aulájában rendezett megemlékezésen jelen volt mások mellett Sólyom László volt államfő és Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye.