Mindkét fél jól járt a Putyin-vizittel, írtuk tegnap: Putyin megmutatkozhatott egy EU-s országban, először a Krím-félsziget elfoglalása óta, Orbán pedig győzelemként kommunikálhatta, hogy megállapodott az idén lejáró hosszú távú gázszerződés módosításáról, melynek köszönhetően az ennek keretében még fel nem használt mennyiséghez 2015 után is hozzáférhetünk, és csak akkor kell fizetni, amikor azt igénybe vesszük. (Persze, kérdés, hogy milyen áron.) Az is jól jött ki, hogy a Gazprom a magyar szükségleteken túli gázmennyiséget is eladhat nekünk, amit mi tárolhatunk, és ebből a magyar fél sok pénzt keres majd (Persze, kérdés, hogy az állam vagy magáncégek). A kölcsönös előnyökre mutatott rá a naturalgaseurope.com is.

A külföldi sajtót böngészve viszont más perspektívák is megnyíltak, amiket tekintve nem jövünk ki a legjobban a történetből.

Orbán ugyanis megsértette az EU-szankciókat, amire a Kreml szócsövének számító Russia Today utal. A lap ezt a bátorság jelének tartja Orbán részéről. A Krím-félsziget elfoglalása után érvénybe lépő szankciók a gazdasági intézkedések mellett diplomáciai előírásokat is tartalmaztak, melyek egyike az EU tagállamok számára előírta a rendszeres diplomáciai kétoldalú csúcstalálkozók megtartásának tilalmát („EU member states decided not to hold regular bilateral summits”). Márpedig Putyin kétoldalú találkozóra jött, melyen Orbán azonnal visszainvitálta Moszkvába. Emellett a felek olyan gazdasági-kulturális megállapodásokat kötöttek, amelyek nem egyszeri problémamegoldásról szóltak (mint mondjuk az ukrán tűzszünet, amely miatt Minszkben az EU leült tárgyalni Putyinnal). Összesen öt ilyen csomag született, ha tetszik, ötször sértette meg Magyarország a közösen vállalt nemzetközi szankciókat.

Stiller Ákos

Hiába próbált Orbán úgy tenni, mintha nem ez lenne a helyzet: a hosszú távú gázszerződés módosításához nem kellett volna feltétlenül megsérteni a nemzetközi szankciókat, alacsonyabb szinteken is le lehetett volna tárgyalni. 

Az ukrán médiumok ugyanakkor azt emelik ki, hogy Putyin úgy szólította fel tegnap este a sajtótájékoztatón a Debalcevóban rekedt ukrán erőket a feladásra, hogy novemberben, az ugyanígy körbezárt ukrán erőket a szabad elvonulás ígéretével mészárolták le Ilovajszkban. „Emlékezz Ilovajszkra, és ne higgy Putyinnak”, szólnak a szalagcímek. Az ukrán tudósítások azt is hangsúlyozták, Putyin minderről abban a városban beszélt (mármint Budapesten), ahol 1992-ben elődje nemzetközi szerződésben vállalta, hogy tiszteletben tartja Ukrajna határait és területi egységét. Márpedig az oroszok szeretik a szimbolikus politizálást: az ilovajszki hadműveleteket is direkt épp a független Ukrajna 23. születésnapjára időzítették, ezzel is sárba tiporva az ország szuverenitását. Orbánnak kétszázezer érve volt az ukrán béke mellett (a Kárpátalján élő magyar kisebbség), de már maga a Putyin–Orbán-találkozó ténye és az ott elhangzottak is megalázták Ukrajnát, a helyi lapértékelések szerint.

A Russia Today egyébként az EU-ból érkező Orbán-ellenes kritikát ahhoz hasonlította, mint amikor a hírvivőt támadják. Már önmagában ez a minősítés sem túl hízelgő Orbánra nézve (Orbán mint Putyin hírvivője – ez azért erős a Hősök terén 1989-ben a szovjet katonák távozását követelő Orbánhoz képest). És azt is nehéz egyértelműen dicséretnek venni, hogy Orbánt emellett olyan politikusnak mutatja be, aki elvi megfontolásokkal keveset törődik, hanem pragmatikusan politizál pillanatnyi érdekek mentén.