Hol az akta? - Simicska kaszárnya-sztorija
Mindazt, amit Simicska Lajos mondott arról, hogy Orbán Viktor miképp került kapcsolatba a rendszerváltás előtti titkosszolgálatokkal és mennyiben működött velük együtt, korábban is lehetett tudni vagy lehetetlen bizonyítani. Az elbeszélésében több furcsaság is van: Simicska tízcentis aktája mellett a moszkvai szál is.
A Fidesz volt pénztárnoka, a miniszterelnökkel több mint harminc éve óta jó viszonyt ápoló, de tavaly összeveszett Simicska Lajos egy vasárnapi interjúban azt fejtegette, hogy Orbán Viktornak a katonaság idején (1981-82-ben) jelentenie kellett róla.
„Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad” - idézte az interjúban Simicska Orbán szavait, amire elmondása szerint ő azt válaszolta, hogy nincs harag, jó, hogy szólt, majd kitalálják együtt, miket írjon. Arról, hogy aztán valóban írt-e Orbán jelentéseket Simicskáról és másokról, hányat, és hogy mit „találtak ki együtt”, a nagyvállalkozó nem beszélt.
Simicska mesélt az interjúban ugyanakkor arról is, hogy a leszerelésük napján Orbánt megpróbálta a belső elhárítás beszervezni, amit maga Orbán árult el neki, de nemet mondott – a nagyvállalkozó úgy fogalmazott, hogy ezt harminc évig elhitte, de ma már nem olyan biztos benne. Elmondása alapján tehát itt két dologról lehet szó: arról, hogy Orbán a katonaság ideje alatt jelentett-e, illetve, hogy azt követően megpróbálták titkosszolgálati együttműködésre bírni, amit ő megtagadott. Ez utóbbiról Orbán már adott közre részére megküldött dokumentumokat, melyek bizonyítják, hogy a belső elhárításnak nemet mondott.
A Simicska által említett jelentések közül azonban még senki se látott egyet se, aminek a létezését hitelt érdemlően bizonyítani is lehetne. Igazolni az általa elmondottakat hat forrásból lehetne: az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály, illetve jogutódai, a nyilvántartókban elhelyezett naplók, operatív kartonok, a katonai elhárítói főosztály saját iratai, meglévő iktatószámok, valamint vonatkozó átadási/átvételi jegyzőkönyvek segítségével.
Mi történt a kaszárnyában?
Orbán katonaidejével kapcsolatban az 1998-as választási kampányban keringett először a sajtóban egy karton, amit állítólag az ő nevére állítottak ki, és ami 1999-ben újra előkerült témaként. 15 évvel ezelőtt a Magyar Hírlap utánajárt az ügynek, és titkosszolgálati forrásokból kiderítette, hogy a dokumentumot a Katonai Biztonsági Hivatalnál találták még 1991-ben, majd 7 évvel később ezt fénymásolta le valaki és szivárogtatta ki a hírügynökségeknek.
A Magyar Hírlap 1999-es cikke szerint a rendszerváltást követő első, Antall József vezette kormány foglalkozott az üggyel és megállapította, hogy a dokumentum több beszélgetés kivonata, amelyről egy operatív állományú tiszt jelentéseket írt, anélkül, hogy Orbán tudott volna róla. Varga László, a Fővárosi Levéltár akkori igazgatója megerősítette, hogy valóban létezik Orbán-dosszié, de hangsúlyozta, hogy a sajtóban feltűnt fénymásolt karton semmit nem bizonyít. Ugyanis kartont nemcsak a beszervezett személyekről, hanem a megfigyeltekről is készítettek a szolgálatok.
Milyen karton?
Hogy pontosan mi is az a karton, ami addig ellenőrizhetetlen módon keringet a nyilvánosságban, 2005-ben derült ki. Ugyanis az Origó 10 évvel ezelőtt kezdeményezte a parlamenti képviselők átvilágítását az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál. A dossziét 2005 decemberében ki is adták, illetve Orbán maga is nyilvánosságra hozta.
Ezt az úgynevezett A-kartont a katonai elhárítással foglakozó III/IV-3/B ügyosztály állította ki. Orbánnal kapcsolatban a kartonon a „javaslat társadalmi kapcsolat kialakítására” bejegyzés szerepelt. Tehát annyit tudható, hogy tényleg megpróbálták beszervezni, de nem hálózati személyként, ügynökként, hanem „társadalmi kapcsolatként”, akikkel inkább „elbeszélgettek”, és kevésbé volt jellemző, hogy jelentéseket írtak volna saját kezűleg, vagy hogy azért fizetséget kaptak volna. A karton szerint a kapcsolatot 1981. október 20-án létesítették, és 1982. augusztus elsejéig tartott. Az irat tartalmazza azt is, hogy azért szűnt meg az operatív kapcsolat, mert Orbán leszerelt.
Ebből a dokumentumból csak az olvasható ki, hogy a karton 1981 és 1982 között „nyitva volt”. Bár 1999-ben a Magyar Hírlap azt írta, a beszélgetésekről Orbán tudtán kívül készültek írásos anyagok, azóta sem került elő a dossziéból semmi: sem jelentés, sem bármilyen beszámoló a tevékenységéről, sem pedig beszervezési vagy titoktartási nyilatkozat, melyet Orbán aláírt volna.
| Főosztályok és együttműködési formák |
Az ÁVH 1956-os felszámolása után az állambiztonsági ügyekkel a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége foglalkozott, melynek főosztályai a következők voltak:
A magyar szocialista állambiztonsági szolgálatok az együttműködők három típusát különböztették meg: hivatásos alkalmazott (akik szolgálati viszonyban álltak), hálózati személy (fedőnéven jelentéseket adtak le, beszervezési nyilatkozatot írtak alá, és ezekért előnyben részesültek), valamint operatív kapcsolat (ez lehetett „társadalmi kapcsolat”, „hivatalos kapcsolat, vagy „alkalmi kapcsolat”). |
„Leszerelt”
Erre hivatkozva mondta több szakember is az elmúlt években: a karton semmiképpen nem bizonyítja, hogy a miniszterelnök együttműködött volna a szolgálattal. Ugyanakkor a titkosszolgálati formanyomtatvány szövege felkínálta a lehetőséget az operatív tisztnek, hogy pontosan rögzítse, miért szakadt meg a kapcsolat. A nyomtatvány ilyen lehetőségeket sorol: a kapcsolat „megtagadása”, „dekonpsiráció”, azaz lelepleződés egy harmadik személy előtt. Viszont a tiszt más okot jelölt meg: „leszerelt”.
A kormányfő a kartont 2012-ben – amikor ismét vita alakult ki az 1989 előtti szerepéről – újra nyilvánosságra hozta, a mai napig elérhető a miniszterelnok.hu-n (25. oldal). Orbán egyébként már jóval a karton 2005-ös nyilvánosságra kerülése előtt elismerte, hogy megpróbálták a katonaságnál beszervezni, de azt hangsúlyozta: megtagadta az együttműködést.
2005-ben feltűnt egy nyugalmazott ezredes, Mózes Miklós, aki Fejér Megyei Hírlapnak elmesélte, hogy bizonyos MM őrnagy Orbán Viktorral is „leült ugyan egy-két tapogatódzó beszélgetésre, de hamar kiderült, Orbán sok mindenre alkalmas, de az állambiztonsági szervekkel való titkos együttműködésre nem”. Azt azonban már első személyben beszéli el, hogy hat évvel később, amikor Orbánt egyetem után, „műhiba folytán” Tatára hívták be, ottani elhárító tisztként hogyan intézte el, hogy a fiatal jogászt, aki után az orosz KGB is „érdeklődött”, helyezzék mégis Zalaegerszegre. Azóta úgy tűnik, az MM Major Mihályt fedi, aki azóta sem akart az ügyről beszélni. (Simicska mondta, őt is figyelmezették a katonaságnál, hogy „az elhárító tiszttel, Major századossal azért vigyázzon.”)
De ki az a „Győri”?
Három évvel ezelőtt ismét előkerült az a kérdés, hogy mit csinált Orbán a hadseregben, volt-e köze az állambiztonsághoz. A Demokratikus Koalíció politikusa, Vadai Ágnes tette fel a kérdést, hogy ő volt-e „Győri Gábor” fedőnevű ügynök. Az, hogy már önmagában a kérdés sem volt helyénvaló, egy másik, szintén nyilvánosságra került 1989-es dossziéból – amely nem azonos a fent említettel –, derül ki, amelyben a katonai titkosszolgálat a „Győri” fedőnevű besúgója kapcsolatait igyekezett feltárni: azaz, arra volt kíváncsi, hogy honnan, kitől szerzi az információit, kikkel beszélget. Így derült ki, hogy „Győri” ismerte Orbánt, ebből pedig az következik, hogy „Győri” nem azonos Orbánnal.
Persze jó lenne tudni, hogy ki az a „Győri”, aki ezek szerint az 1980-as években jó viszonyt ápolt a rendszerellenes szervezetet alapító Orbánnal, sokat tudott a környezetéről – akár maga is Fidesz alapító lehetett –, de mostanáig nem derült ki.
Abban, hogy Orbánt a katonaságot követően megpróbálták beszervezni, semmi új nincs. Orbán az A-kartonhoz hasonlóan nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumokat is, melyekből nemcsak az derül ki, hogy őt, illetve menyasszonyát, későbbi feleségét, Lévai Anikót a 80-as évek derekán rendszeresen megfigyelték és lehallgatták rendszerellenes tevékenységük miatt, hanem az is, hogy a kormányfőt a belső elhárítás 1982-ben megpróbálta beszervezni, de a leszerelő katona az együttműködést megtagadta.
A politikai szervezetekre figyelő belső elhárítás, a III/III, Orbánról „Viktória”, Lévairól „Bojtár” néven vezetett megfigyelési dossziét. A „Bojtárból” az is kiderült, hogy mindent tudni akartak a későbbi miniszterelnökről, ezért „környezettanulmányt” is készítettek róla. Viszont Varga László történész hiába kereste az utóbbi években a levéltárban a „Viktóriát”, a dosszié eltűnt. Pedig sok minden kiderülhetne belőle, többek között az, hogyan figyelték meg a Fidesz alapítóit.
Az interjú furcsaságai
Simicska Mandiner-es interjújának több részlete is „furcsa”, „regényes”. Két, a témában szakértőnek számító forrásunk is kétségbe vonja például azt a fordulatot, hogy a Simicskáról szóló állítólagos Orbán-jelentések kikerülhettek Moszkvába. „Kizárt, hogy Moszkvába ilyen módon kivittek volna egy dossziét. Ha vannak ilyen jelentések, azoknak a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknál kellene lenniük. Legfeljebb az merülhetne fel, hogy miután Orbán Viktornak kezdett komoly belpolitikai jelentősége, szerepe lenni, valaki ezt lemásolta” – mondta nevének elhallgatását kérve egy kutató. Az viszont általánosságban szerinte is igaz, hogy a katonaság volt az egyik leggyakoribb beszervezési terep.
„Próbált volna bárki nemet mondani” – jegyezte meg másik, a titkosszolgálati munkát jól ismerő forrásunk Simicska interjújának arra a részére, hogy monológban utasította el az őt az aktájával megzsaroló őrnagyot, aki ezután és ennek ellenére mégis rendes volt vele és segített neki. A dosszié vastagságát is furcsállja, szerinte már tizenévesként „nagyon élénk ellenforradalmár tevékenységet kellene ahhoz kifejteni”, hogy valakiről 22 éves korára 10 centiméter vastag akta legyen, még ha gyakran ezeknek akár a felét fotók tették is ki.
Egy történész forrásunk szerint viszont Moszkvába folyamatosan küldtek olyan aktákat, melyek érdekesek lehettek az oroszoknak, és „szovjet tanácsadók sem távoztak üres kézzel a rendszerváltáskor” . De azt ő is nehezen elképzelhetőnek tartotta, hogy kiskatonák ügyei után érdeklődtek volna Moszkvában.
| Ki ügynök, ki nem? |
A 2003. évi III. törvény jelenleg a hálózati személyeket kezeli ügynökként, azonban ennek mindhárom feltétele problémás, és ezek megléte nélkül is működhetett valaki együtt az adott szervekkel. Hogy ki milyen előnyben részesült, annak csak a legritkábban maradt dokumentált nyoma, sokan fedőnév nélkül, szóban adtak tovább információkat, illetve a kezdeti „tapogatózó beszélgetések” után voltak, akik beszervezési nyilatkozatot nem, csak titoktartási szerződést írtak alá.
Schiffer András módosító indítványai évek óta szólnak arról, hogy ez a három feltétel sokszor nem áll fenn, mert sokan úgy működtek együtt az állambiztonsági szervekkel, hogy nem írtak jelentéseket és csak titoktartási szerződést írtak alá a „tapogatózó beszélgetések” után, azonban beszervezési szerződést már nem. Ezért Schiffer szerint az ügynök mivolt bizonyításához elégségesek lennének a közvetett bizonyítékok is, úgy mint például nyilvántartásban szereplés hálózati személyként. Azonban ezeket a módosításokat rendre leszavazta a Parlament. |
A katona Orbán
Orbán Viktor a gimnázium befejezése után, egyetemi tanulmányai előtt 1981 őszén vonult be katonának a zalaegerszegi laktanyába. Valóban itt katonáskodott Simicska is, akivel Orbán a székesfehérvári középiskolában barátkozott össze. A szolgálat mindkettőjük számára sorfordító volt: ahogy 1990 utáni interjúiban a miniszterelnök elmesélte, a katonai szolgálat „alapvetően megfordította a világnézetüket”.
Ahogy ezt később többször is elmesélte, az erősen rendszerellenes Simicskával szemben ő soha nem bonyolódott politikai vitákba a tisztekkel. Viszont más természetű konfliktusai bőven voltak. 1982-ben mindenképpen meg akarta nézni a foci vb elődöntőjét, miközben szolgálatra kellett volna jelentkeznie. De a meccs végén elkapták, így a döntő idején már fogdában volt. Ugyanakkor nagyon nehezen viselte, hogy az „öreg” katonák folyamatosan zaklatták, megalázták a fiatalabbakat, de ő nem hagyta magát, például nem volt hajlandó újra és újra felmosni a folyosót. Később azt nyilatkozta, az „élete első igazi politikai eseménye”, ami „kizökkentette a gondolkodását a mindennapi kerékvágásból”, az volt, amikor készültségbe helyezték őket a lengyelországi ellenzéki mozgolódás miatt.
A Fidesz egyik alapítója, Fodor Gábor – aki szintén Zalaegerszegen szolgált – azt állította, neki azt mondta Orbán, ha kivitték volna a honvédeket Lengyelországba, akkor ő megtagadta volna a parancsot. A mostani miniszterelnök a katonaság után az ELTE-n jogra járt, majd részt vett a Bibó Szakkollégium létrehozásában, ahol az 1988-ban indított Fidesz több alapítója is tanult.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
