A kád sokat jelent nekünk
Másfél millió ember él borzalmas lakásban Magyarországon. Fürdőszoba nincs, WC is csak a kertben, az ablakon árad be a hideg, a fal pedig fekete a füsttől. Ágon éveken keresztül fürödtek teknőben a helyiek. Tavaly megjelent a Habitat for Humanity, és építőanyagot kínált önkéntes munkáért cserébe. Azóta Varga Zoltánnak van bejárati ajtaja, Orsós Gyurinak fürdőkádja, és mindenki azt várja, mikor mehet a másikhoz tetőt fedni. Abcúg a hvg.hu-n.
“Kicsit húzós, ha bejön a cúg” – mondta Orsós Gyuri, miért is akarja lecserélni az ősöreg ablakokat a házán. Orsós a Baranya megyei Ágon él a családjával. A kis zsákfalu a Dunántúli Dombság alján fekszik, a dimbes-dombos táj miatt pedig igen csak süvíteni szokott a szél. “Télen zord idő van” – mondta Orsós. Az ablak viszont csak egy a sok probléma közül: a kályha miatt már fekete a fal, a WC a kertben van, és egészen tavalyig még fürdőszoba sem volt a házban.”Lavórban, teknőben, műanyagkádban” – sorolta Orsós, hogyan fürödtek azalatt a harminc év alatt, amióta a házban élnek. Magyarországon 145 ezer lakásba nincs bekötve a víz, 1,1 millió lakás nincs rákötve a szennyvízhálózatra. 475 ezer embernek nincsen WC-je a lakásában, 386 ezernek pedig még zuhanyzója vagy fürdőkádja sincs. Az ország lakosságának negyedénél mindennapi gond, hogy beázik a tető, penészesek a falak, és sokan élnek sötét lakásban. Ráadásul mindez sokkal jobban sújtja a gyermekes családokat: 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincsen WC.
Az adatok a Habitat for Humanity nevű jótékonysági szervezet 2013-as magyarországi jelentéséből származnak. “Azon dolgozunk, hogy minden ember emberhez méltó lakásban lakjon” – mondta az Abcúgnak a szervezet vezetője, Szekér András. Szerinte manapság Magyarországon másfél millió ember él rossz lakhatási körülmények között
Hideg, egészségtelen házakban tengődnek
Hogy mi számít emberhez méltó lakhatásnak, azt Szekér András szerint az ENSZ vonatkozó irányelvei szabják meg. Az ENSZ szerint, ha egy háztartás a jövedelmének több mint harminc százalékát költi lakhatásra, akkor már veszélyben van a megélhetése, mert minden egyébre nem jut elég pénze. Szekér szerint az Eurostat becslése alapján szerint Magyarországon a háztartások átlagosan megközelítik ezt a szintet, a szegényebbek pedig akár a jövedelmük negyven százalékát is lakhatásra költi.
“Amit cserébe kapnak, az nagyon szűkös, hideg és egészségtelen” – tette hozzá. Szekér szerint a magyar lakásállomány tíz százaléka élhetetlen állapotban van, és ez a szám az utóbbi tíz évben szinte alig csökkent.
Önkéntességért cserébe építőanyag
A Habitat munkatársai több magyar településen is tevékenykednek, köztük Bagon, Mátraverebélyesen és Ágon is. Hátrányos helyzetű családokkal működnek együtt, hogy a rossz körülmények között élő családok a Habitat segítségével, de végső soron maguk, ki tudják javítani a lakásuk hibáit.
“Ha elkezdesz önkénteskedni közösségi célokért, akkor mi az önkéntes óráid fejében engedményt tudunk adni az építőanyagok árából” – magyarázta Szekér, hogy mit ajánlanak ezeknek a családoknak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a programban részt vevő családok egymás házat segítik felújítani, a munkáért pontokat kapnak, amelyen aztán építőanyagot vásárolhatnak a Habitattól, hetvenszázalékos kedvezménnyel.
A két éve futó programban 100 család vesz részt országszerte, és 63 három család otthonát újították fel. Köztük 11 házat Ágon. A kis falu szegényesen tengődik a Mecsek alján. A lakók java részének a 8 általános végzettsége sincs meg, a közmunkán kívül pedig csak a közeli erdészet tud munkát adni, három embernek a 190-ből. “Az emberek többnyire vályogházakban élnek” – mondta a polgármester, Stollmayer Dánielné.
A Habitatot egy helyi felzárkózási program, a Köz-Tér-Háló munkatársai hívták el Ágra. Ők már 2012-ben, önerőből megpróbálkoztak egy lakásfelújítási programmal, miután a helyiek azt mondták nekik, hogy a rossz állapotban lévő lakásokkal van a legtöbb problémájuk. 2013-ra viszont kifogytak az építőanyagból, ezután fordultak a Habitathoz.
Egyetlen kád van mosogatásra és fürdésre
“A kád sokat jelent nekünk, szegényen, de lehet tisztálkodni” – mondta Orsós Gyuri. Ő is egyike volt azoknak, akik részt vettek a programban. A fürdőszobán kívül felújították a házuk talpazatát és a tornácot, amire még egy féltetőt is csináltak.
Orsós szerint a program indulásakor még sokan ódzkodtak attól, hogy belépjenek, de amikor látták, hogy tényleg kapnak építőanyagot, megugrott a belépők száma. Még az sem tántorította el őket, hogy az anyagért nem csak munkával kellett fizetni, hiszen a Habitat csak hetven százalékot állt a költségekből, harmincat mindenképpen a családoknak kellett fizetni. “Kispénzűek vagyunk, de jó ösztönző erő volt” – mondta Orsós. Hozzátette, hogy talán a program nélkül is meg tudták volna csinálni a felújítást, de legalább egy évet kellett volna spórolniuk rá.
A falu másik felén élő Orsós Fábiánnak és a feleségének, Flórának már nehezebb lett volna összespórolni a felújításra valót. “Nincs sok pénzem, hat fiam van” – mondta a közmunkából élő Fábián. Mind focizik, Fábián pedig büszkén mutatta meg azt a zsáknyi futballérmet, amelyeket különböző versenyeken nyertek.
A fiúk azt mondták, el vannak az öreg parasztházukban, szüleik szerint azonban sok vele a gond. Kezdve azzal, hogy egyetlen káduk van a konyhában, abban mosogatnak és fürdenek. A ház teteje pedig már régóta romos volt, és állandóan beázott. “Ha egy cserepet kijavítottam, egy másik tönkrement” – mondta Fábián. Utóbbival már nincsen gondjuk, mert amikor beléptek a Habitat programjába, akkor a teljes tetőt megcsinálták. Fábián szerint majd mindenki, aki benne volt a programban, az az ő tetőjén dolgozott. “Ők jöttek, mi főztünk rájuk” – mondta.
A bolhás házat is rendbe tették
Szekér András és a helyi Köz-Tér-Háló program aktivistája szerint is az az építkezés legnagyobb eredménye, hogy összehozta a falusiakat. “Azelőtt nem volt ilyen közösségi élet, elvoltak a saját világukban, max roma napon összejöttek” – mondta a polgármester. A tető felújítása után viszont már minden helyi nyugdíjas Orsós Fábiánnak szólt, ha a saját tetőjén akadt valami munka, és Orsós is azt mondta, ha bármi munka adódik a háza körül, akkor a volt munkatársaira számíthat, akik között ráadásul még szakembert is lehet találni.
“Az elején azt mondtam, mi vesztenivalóm lenne? Max elmentem segíteni egy falumbelinek” – mondta Kelemen János. A kőműves végzettségű ági férfi majd minden építkezésen ott volt. Előtte Németországban dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön a sógora házának felújítására. Nekik pont jókor jött a Habitat programja, a sógora, Varga Zoltán ugyanis éppen akkor vett magának házat.
“Brutálisan szét volt kapva” – mondta Varga az ötvenezer forintért vett házra. Egy idős férfi élt benne a kutyáival, Varga szerint az egész ház tele volt bolhával. Nekik viszont muszáj volt költözniük, mert a főbérlőjük kitette őket az előző lakásukból. Beléptek a programba, és Jánossal, Fábiánnal és még több más falubelivel elkezdték csinosítani a házat.
“Ha végeztünk az önkormányzatnál, akkor jöttünk fel ide, amíg a fény kitartott” – mondta Varga. Kitakarítottak, felújították a szobákat, és a bejárati ajtó helyére támasztott budiajtót is kicserélték, hogy lakható legyen a ház. Varga Zoltán be is költözött a családjával, bár az ablakok elé még most is plédet kell lógatni, hogy ne csapjon be a hideg, az ajtón télen folyt a kívülről betörő fagy.
Már a szomszéd falu is hívta őket
“Mi akadályozhatja ezeket az embereket a jobb lakókörülmények kialakításában? A motiváció hiánya, a saját magukba vetett hit hiánya, a szaktudás hiánya és az építőanyag hiánya. Mi mindezt odaadtuk” – mondta Szekér András. Hozzátette, hogy emellett fontos volt még a tulajdonosi szemlélet kialakítása. Ezért is volt szükség például az önrészre, illetve az önkéntes munkára.
Így is adódtak nehézségeik, főleg a szegény helyi családok életének kiszámíthatatlansága miatt. “Ha két hónappal előtte megbeszéltük, hogy aznap betonozunk, de elhívták építkezésre, közmunkára, akkor nyilván a Habitat esett kútba” – mondta Szekér. Emellett az önrész összespórolásába is beleszólhatott az élet, például amikor egy váratlan betegség miatt lenullázódott a megtakarítás. Ágon mégis összejött 992 önkéntes munkaóra.
Oláh Roland, a Köz-Tér-Háló program munkatársa elmondta: a program befejezése után is maradt munka bőven, de ennek a helyiek már önállóan, mindenfajta ösztönzés nélkül is nekiállnak. Sőt, négyen-öten birgáddá szerveződtek, és azt tervezik, hogy a környéken fognak alkalmi munkákat végezni.
Stollmayer Dánielné polgármesterhez érkezett is már konkrét megkeresés egy szomszédos önkormányzattól, hogy megjavítatnák az ágiakkal az önkormányzati vályogházat, de egyelőre nem tudott rá igent mondani. “Még tanulni, tapasztalni kell nekik” – mondta, ráadásul egyelőre számlát sem tudnak adni. Egymás házán azonban dolgoznak tovább, Orsós Fábián szerint csak a jó időt várják.
A Habitat Ágon tavaly befejezte a programját, idén pedig a másik két településen is lezárják az építkezéseket. “Mi támogatásokból élünk, ilyen időkeretben tudtuk a megszerzett támogatásokból nyújtani ezt a szolgáltatást” – mondta Szekér András. A kialakított módszertant viszont dokumentálták, és közzé fogják tenni, hogy más szervezetek is alkalmazhassák.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
