Szívvizsgálati anomáliák: Jobb? Olcsóbb? Nem kell!

„Azt kellene megírnia, hogy ma már nem a készülékek, a korszerű CT és MR hiánya szab korlátot a betegellátásnak, hanem az, hogy nincs szakember, aki a diagnosztikát működtesse” – adott útmutatást a készülő cikkhez Lázár István, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház radiológiai centrumának vezetője. Pedig sehol Európában nincs olyan kevés – egymillió lakosra jutó – CT-berendezés, mint a hazai kórházakban (7,7, míg például az uniós átlag 20, de még a briteknél és a románoknál is jobb a helyzet: 8,7, illetve 9,2 darab egymillió lakosra). Az OECD-statisztikáknál frissebb, az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) kapott 2013–2014-es adatok szerint az uniós beruházásoknak köszönhetően némileg nőtt a CT-k beszerzése, ám a teljes géppark közel 20 százaléka tízévesnél idősebb, és további 10 százaléka is idejétmúltan korszerűtlen, helytálló diagnózis felállítására alkalmatlan.

Szó szerint szívfájdító, hogy az egész országban alig van néhány olyan korszerű – legalább 64 szeletes – CT, amely technikailag alkalmas a szív és a koszorúerek állapotának leképezésére. De még ezek egy részét sem használják kardiológiai célra, csak Budapesten és fél tucatnál kevesebb megyeszékhelyen érhető el ez a vizsgálat. Miskolcon például szerda délelőttönként várják az egymillió lakosú régió mellkasi fájdalmakra panaszkodó pácienseit. Erre az időpontra szervezik a vizsgálatokat, így nem csoda, hogy három hónapig kell rájuk várakozni – nem mellesleg nincs ez másként az emlődaganatos betegeknél sem. Most mondott fel, mivel külföldre távozik a kórház egyik tapasztalt radiológusa, ami további hónapokkal hosszabbíthatja meg a kényszerű sorállást.

Túry Gergely

Szó sincs arról, hogy a kardio-CT az orvostechnológiai fejlesztés új területe lenne. Immár egy évtizede elérhetők azok a berendezések, amelyekkel a kisméretű és a szívdobbanás miatt gyorsan mozgó koszorúerek vizsgálhatók. Magánszolgáltatók 2005 óta kínálják a kardio-CT-vizsgálatot, az OEP finanszírozásában pedig 2010-től vehető igénybe. A kardiológusok azonban máig előnyben részesítik a katéterezést, amelynél a comb- vagy könyökhajlaton megnyitott éren keresztül juttatnak egy vékony műanyag csövet a koszorúerekig. A röntgen alatt kontrollált beavatkozás során a szív vérellátását akadályozó érszűkületet eltávolítják, s ha szükséges, egy fémháló behelyezésével megakadályozzák, hogy újra összeszűküljön a beteg érszakasz. Ha az infarktus gyanúja igazolódik, mindezt rendkívül gyorsan, néhány óra leforgása alatt kell végrehajtani.

A nemzetközi szakirodalom szerint a heveny mellkasi fájdalommal orvoshoz fordulók 60 százalékáról a katéterezés során kiderül, hogy nincs szüksége koszorúér-tágításra, vagyis sokkal gyorsabban, jóval kisebb sugárterhelés mellett, a katéter behelyezése nélkül, egyszerű CT-vizsgálattal megúszhatta volna a kórházi kalandot. Ráadásul egy diagnosztikus katéterezés 141 ezer forintjába kerül az OEP-nek, míg a speciális CT-vizsgálat csak 39 ezerbe. A szívről nyert képből 98 százalékos pontossággal eldönthető, hogy a beteg panaszát nem a koszorúér szűkülete vagy tüdőembólia okozta.

A legkorszerűbb és legdrágább kardio-CT-k megvásárlása gyorsan megtérülő befektetés – legalábbis a brit állami egészségügy szakértői erre a következtetésre jutottak. Számításaik szerint minden, kardio-CT-vizsgálatra költött 100 font átlagosan 400 font kiadástól kíméli meg a kórházat. Ennyi a bizonytalan anginás „szorítással” érkező páciens kivizsgálásának költsége, akit legalább három napig tartanak bent az intenzív osztályon. Minderre nincs szükség, ha a szívzűr bekövetkezte egy CT-felvétellel kizárható. Ez a felismerés idehaza még várat magára, egyebek mellett azért is, mert míg a CT-re hónapokig kell sorban állni, a katéterezés gördülékenyebben megy. A fővárosban ugyanis öt, a megyei központokban pedig 14 kardiológiai centrumban zajlik napi 24 órás készenléttel ilyen beavatkozás.

Miközben a CT-ellátottságban Magyarország Európa sereghatója, a műszeres „duguláselhárításban” csak a német egészségügy agilisabb nála. Vagyis a kardiológiai ellátásból bántóan hiányzik a kiegyensúlyozottság, holott ennek oka nem a társadalombiztosítási finanszírozás szűkösségében keresendő. Az első számú közellenségnek számító, évi 60 ezer áldozatot szedő keringési betegségek elleni küzdelemre – ellentétben az egészségügy számos más területével – folyamatosan növekvő mennyiségű pénz jut. A szívkatéterezésekre 2008-ban 10 milliárd forintot, 2013-ban ennek a dupláját fizette ki az OEP. Eközben persze a beavatkozások száma is növekedett: nyolc év alatt közel 60 százalékkal több infarktusos beteg került katéteres műtőasztalra, a diagnosztikus célú katéterezések száma pedig 12 ezerről 17 ezerre emelkedett. Utóbbi vizsgálat, amely legalább részben kiváltható lenne CT-felvételekkel, 2,4 milliárd forinttal terhelte meg az OEP kasszáját.

A 17 ezer diagnosztikus katéterezéssel szemben nem egészen 4700 kardio-CT-felvétel készült – ám az OEP főigazgató-helyettese nem elégedetlen ezzel a teljesítménnyel. Gajdácsi József szép eredménynek tartja, hogy a 2010-ben finanszírozásra befogadott eljárás vizsgálatszáma az indulás évéhez mérten 2013-ra csaknem a négyszeresére növekedett. A többlet zömét a Semmelweis Egyetem budai, Városmajor utcai Kardiológiai Központja és a kaposvári kórház produkálta – az előbbi számolja el a hazai kardio-CT-vizsgálatok felét. Ez azért lehetséges, mert az egyetem kutatási programjához uniós pályázat révén jutott hozzá egy 256 szeletes CT-hez, miközben például az Országos Kardiológiai Intézetben nincs szívvizsgálatra alkalmas komputertomográf.

Amíg a közfinanszírozott egészségügyben finoman szólva sem feszegetik a szívvizsgálat lehetőségének határait, az államinál jóval magasabb – 100–160 ezer forintos – árral dolgozó magánszolgáltatók tünetmentes páciensek szűrésre is ajánlják ezt a képalkotó diagnosztikát. Legalábbis azoknak, akiknek a családjában halmozottan fordult elő koszorúér-betegség, infarktus vagy hirtelen szívhalál. A baj korai felismerését segítheti a kardio-CT azoknál is, akiknél egyszerre fordul elő diabétesz és magas vérnyomás, ami elhízással párosul. Akinek bírja a pénztárcája, a magánrendelőkben több hónapos várakozás nélkül kaphat pontos diagnózist.