A Wall Street Journalban Simon Nixon tekinti át Magyarország helyzetét és Orbán politikáját elsősorban az EU-s dimenzióban. Némi malíciával kezdi Nixon a cikket: nem elég Görögország és a brit EU-referendum, még Magyarország is problémát jelent az uniónak, és itt a múlt heti EP-vitára utal. Orbánt az európai értékek cserbenhagyásával vádolja az Unió, nem először, hisz 2012-ben is lefolyt egy hasonló témájú vizsgálat az MNB függetlensége és a bírák nyugdíjazása miatt, de Orbánt érte már kritika az EU-ból a média megszállása, az internetadó és a lojális emberek közpozícióba emelése és bebetonozása miatt is. Nixon megemlíti a Szabadság téri emlékmű botrányát is, a Putyinhoz fűződő kapcsolatokat, illetve Juncker legutóbbi csattanós reakcióját és diktátorozását is.

AFP / Janek Skarzynski

Magyarország tagadja az európai értékek megtagadását, sőt Brüsszelt vádolja rugalmatlansággal, és pár szóban kitér kommunista örökségére, és arra, a rendszerváltás után a kezdeti sikereket kiábrándultság követte - az egy főre jutó GDP még ma is csak 40%-a az EU-s átlagnak. Orbán karakterének változását, ahogy fiatal antikommunistából az illiberális állam képviselőjévé vált, Nixob részben a globális válsághoz köti, bár Orbán már jóval 2008 előtt karaktert váltott. A válságból Orbán azt szűrte le, hogy az országnak jobban kell bíznia önmagában, és felsorolja az ennek a jegyében meghozott intézkedéseket a 16%-os szja-kulcstól a svájci frankok forintosításáig - de megemlíti az erőltetett hazai bank-, médiastruktúrára való törekvést is. "Magyarország egy ponton bizonyosan sikeres", mondja Nixon, " az egyensúlytalanságokat csökkentette". Az ország közelebb van az eurozóna kritériumaihoz, mint bármely más eurozónatag ország (arra nem tér ki Nixon, hogy Orbán nem tervezi a belépést az eurozónába).

A kritikusok ugyanakkor azt is lemondják, mondja Nixon, hogy Orbán gazdasági lépései károkat okoznak: a bankok nyögik a hitelek forintosítását, sok befektető elfordul Magyarországtól. Négymillió magyar él a szegénységi szint alatt. De Magyarország ügye nem feltétlenül lesz a görög és brit patthelyzethez hasonló, véli Nixon. Még Orbán Viktor ellenfelei is elismerik, hogy miközben a miniszterelnök belpolitikai előnyszerzésre használja fel az EU-val folytatott vitáit, tudja, hogy mikor visszakozzon. "Eközben az európai uniós tagság támogatottsága továbbra is nagy. Most még a Jobbik is azt állítja, hogy EU-párti párt. Ennek némi köze lehet azokhoz a 5-6 milliárd eurónyi EU-alapokhoz - ez a GDP 5 százalékával egyenlő -, amelyeket tavaly Brüsszelből Budapestnek folyósítottak. Végül is ez egy olyan európai érték, amit mindenki elismer".