“San Francisco, New York, Toronto, Berlin, London, ezek a menő városok lassan megtelnek, és a kreatív osztály tovább fog állni következő helyekre. Például Budapestre” – hitegette a Brain Bar Budapest közönségét Richard Florida, aki korunk talán legnagyobb társadalomtudós szupersztárja. (A múlt csütörtöktől péntekig tartott Brain Bar Budapestről lásd keretes írásunk – a szerk.) Ezt a státuszt egy rengeteg oldalról támadott elmélettel érte el, de a mai napig polgármesterek, urbanisták és nagy hatalmú véleményformálók esznek a tenyeréből.

A torontói egyetem professzora, az Atlantic magazin szerkesztője, befolyásos think tankek vezére 2002-ben A kreatív osztály felemelkedése című bestsellerével robbant be a köztudatba. Tulajdonképpen azóta ezt az elméletet terjeszti, és lett a kreatívok fő prófétája.

Kézműves GDP

A kreatív osztály egy meglehetősen bizonytalan körvonalú csoport, ahova Florida mérnököktől médiamunkásokon át művészekig mindenkit besorol, aki “kreatív munkát” végez, azaz valamilyen módon újszerűt alkot. A ‘90-es évek végi dotcom boom levegőjében fogant elmélet szerint azok a városok lesznek gazdaságilag sikeresek, amelyeknek sikerül ezeket a kreatívokat magukhoz csábítaniuk. A galériák, popup store-ok, kézműves bármit áruló boltok, skandináv minimál miliőben vodkaszódát mérő bárok világa ez; ilyen környezetben érzik magukat legjobban a kreatívok, ilyet kell teremteni egy városnak, hogy beszippantsa a kreatív osztályt. Illetve ilyenné formálják a környéket, ahol megtelepednek.

Richard Florida előadása

hvg.hu

“Elképesztő gazdasági, kulturális, társadalmi változások korában élünk” – mondta Florida, aki nem bánt szűkmarkúan a túlzó jelzőkkel. Arról beszélt, hogy az elmúlt egy-két évtizedben az ipari forradalomhoz fogható felfordulás történt a világban. Ahogy akkoriban az ipari szektor volt a gazdaság motorja, most a tudásalapú, innovatív szektor viszi a prímet.

Puha indexek

Florida jól ismert számokkal támasztotta alá a munkaerőpiac átrendeződését: míg a XX. század elején az emberek csupán 5 százaléka tartozott a kreatív osztályba, addig ez most fejlett régiókban már 40 százalék körüli. Korábban a föld és a tőke voltak az erőforrások, mostanra a tudás lett az, ami miatt a gazdaságot húzó munkaerő mobilabb, ezért is lehet “elcsábítani” őket.

Florida és követői szerint a tudásipar és az innovatív technológiák fontosságának növekedésével párhuzamosan a “kemény” gazdasági mutatókat el kellene felejteni, és helyüket “puha” indikátoroknak kellene átvenniük. Előbbiek közé tartozik például a kiszámítható jogi környezet vagy a helyi adók. Utóbbihoz Florida indexeket készített, amiket budapesti beszédében is hangsúlyozott.

Ilyen indexek például a bohémindex, a kreatívindex vagy a melegindex. Ezek azt mutatják, hogy hány író, művész vagy éppen meleg lakik egy környéken, városban. Mivel Florida szerint a kreatívok a nyitott, toleráns környezetet keresik, ha ezek a mutatók magasak, akkor a gazdaság is jól fog teljesíteni.

Attól függetlenül, hogy ki mit gondol arról, mennyire fontos egy toleráns városi közösség, a számok azt mutatják, hogy ezek a mércék nem igazán korreláltak a városok gazdasági teljesítményével. Ezért Floridát sokan vádolták azzal, hogy politikai megfontolásokhoz igazította az elméletét, amit ugyan neutrálisnak állít be, mégis komoly politikai tartalma van.

Mindenki kreatív

Florida a pátosszal sem spórolt, és elmesélte, hogy apja elvitte egyszer a kis Richardot a gyárba, ahol dolgozott. Az apa körbemutatott, és azt mondta: “Látod fiam, az itt dolgozók közös munkája miatt olyan ez a gyár, amilyen, nem a gépek miatt.” Florida ettől és Marxtól ébredt rá Oravecz Nórát is kenterbe verő igazságára: mindenki kreatív, nem csak a kreatív osztály tagjai. Hagyni kell kibontakozni a munkások kreativitását, és ez vezethet okosabb munkaszervezéshez, gazdaságosabb működéshez, innovációhoz és a többi. (Ezt azért már előtte is többen észrevették, és alkalmazzák is szerte a világon.)

“Korunk kihívása, hogy mindenkit felemeljünk azáltal, hogy hagyjuk őket kreatívnak lenni” – Florida szerint az amerikai álom is erről szólt, na meg arról, hogy kormányzati beavatkozásokkal és állami jóléti politikával a kétkezi munkásnak is perspektívát adtak. A kettő között nem tett minőségi különbséget. Florida odáig ment, hogy a kreativitás univerzálissá válásával rasszok, nemek és más kategoriális különbségek is a múlthoz fognak tartozni.

Ezzel összefüggésben Florida felidézte másik kedvenc gondolatát, a gazdaság felpörgetéséhez szükséges “3 T”-t: technológia, tehetség, tolerancia. Fentebb már mindegyikről volt szó, Magyarországgal kapcsolatban Florida azt jegyezte meg, hogy egyedül a toleranciamutatóban állunk rosszul, pedig egyik “T”-vel sem szabad fukarkodni, ha sikeres várost akarunk.

A Föld lapos

“A technológia meghódította a távolságot, a helyek már nem fontosak ebben a korban” – mondta Florida, aki szerint a világhálóval összekötött globális világban a világ kilapult, a Föld bármely pontjáról bárki bekapcsolódhat a tudásiparba. Igaz, ennek ellenére körülbelül negyven megarégióban jön létre az innovációk 90 százaléka. Ezekben a funkcionálisan összekapcsolódó, országhatárokon átívelő, gazdaságilag kiemelkedő régiókban él a bolygó lakosságának 80 százaléka, és itt termelődik a világ GDP-jének elsöprő hányada. “Ez az ipari kapitalizmus történelmi aberrációja” – kommentálta Florida, hogy szerinte ez meg fog szűnni, de jelenleg tagadhatatlan valóság.

hvg.hu

Ezzel vissza is kanyarodhatott kedvenc témájához, a városok fejlesztéséhez, és előhúzta egy másik vesszőparipáját, a “hely minőségének” fontosságát. Budapesttel kapcsolatban kiemelte a kulturális hagyományok és a természeti környezet “páratlan együttállását”. Szerinte ezekre kellene építeni, és akkor valóban Budapest lehet a következő London vagy New York. Ugyanis ezek a városok már olyan keményen dzsentrifikálódtak, és annyira drágák lettek, hogy lassan csak a globális elit (az 1%) engedheti ezeket meg magának – mondta mindezt a dzsentrifikáció nagykövetének is nevezett professzor.