hvg.hu: "Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával (...) mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel". Ezeket a mondatokat Orbán Viktor mondta, ami ellen ön is kikelt.

Setét Jenő: A kormányzat képviselőinek megnyilvánulásai, kitüntetetten Orbán Viktornak idézett beszéde, azt gondolom, hogy mérföldkő. A rendszerváltás óta eltelt 25 évben nem volt még magyar miniszterelnök, aki így beszélt volna a romákról – köztük az 1998-2002 közti Orbán Viktor sem. Ez a retorika úgy kezeli a cigány embereket, mintha most érkeztek volna Magyarország határaihoz, hogy átvonuljanak az országon. Semmilyen más magyarországi embercsoportról nem hallottam olyat, hogy lám, milyen jó gyerekek vagyunk, hogy nem osztjuk őket szét Európában – legyen szó németekről, jászokról, kisnyugdíjasokról vagy pályakezdőkről.

Stiller Ákos

A legdurvább és legfelháborítóbb kirekesztés a nemzetből való kirekesztés. Az a retorika, amely kétségbe vonja a cigány emberek magyarságát, ennek felel meg. Gondoljunk csak bele, ha Victor Ponta miniszterelnök mondana ilyeneket Romániában a magyarokról. Mindannyian felháborodnánk. Ahogy nem lehet bizonyos ügyeket szembeforgatni egymással. Boross Péter azt mondta, mivel nem sikerült a romák integrációja, biztos nem fog sikerülni a muszlimoké sem – ezek olyan durva megnyilvánulások, amiket nem hiszem, hogy szó nélkül kellene hagyni.

hvg.hu: Ehhez képest alig volt sajtóvisszhangja ezeknek az eseteknek. És hogy újra Orbánt idézzünk, azt is nehéz értelmezni, hogy „Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik valahol valamikor eldöntötték, amit mi megörököltünk.”

S. J.: Egyetértek. De nemcsak a társadalom, a roma közélet sem állt ellen, amikor ezek a szavak elhangzottak. Ebben az országban 4-5000 roma megválasztott önkormányzati és nemzetiségi önkormányzati képviselő ténykedik, mellette több száz roma civil szervezet. Mindössze hárman szólaltak fel ez ellen a retorika ellen:  Ács település vezetője, Lakatos Béla, Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista, és a harmadik voltam én.

hvg.hu: Csendben voltak a nem roma magyarok is, nem kerekedett semmilyen szolidaritási akció

S. J.: E tekintetben is nagyon magasra került a társadalom ingerküszöbe. Amin a társadalom még fehördült 10-15 évvel ezelőtt, ma zokszó nélkül átmegy. Nincs társadalmi gátja a cigányok elleni retorikának, mellyel szemben egy kellő megbecsüléssel és méltósággal rendelkező roma tömegnek kellett volna felemelnie a szavát. Ez is indokolja, hogy immár harmadszorra megszervezzük a Roma Büszkeség Napját, mert meggyőződésem, hogy az elmúlt 10 évben folytatott cigányellenes hangulatkeltés és a társadalmilag konstruált negatív romakép bizony rettentő változásokat hozott a cigány emberekben is.

Ha csak azt hallják mindenhonnan, hogy a cigányok ilyenek vagy olyanok - és egyik sem pozitív jelző – akkor előbb-utóbb a meggyőződésükké válik, hogy ő ugyan jó ember, de a cigány többség biztos rossz. Ugyanakkor nem tapasztaljuk, hogy lenne olyan társadalmi színtér, ahol megmutatkozhat a pozitív roma identitás, vagy olyan romakép, amely másokéval megegyező  méltóságot biztosít cigány embereknek is. Egyszerre kellene megváltoztatnunk a többség negatív vélekedését, előítéleteit, és tartást és pozitív önképet adni a roma embereknek.

hvg.hu: Nem elég, ha pozitív roma példák és értékek egyszerűen jelen vannak a magyar társadalom mindennapjaiban, és így fejtik ki hatásukat? Muszáj hangosan, jól láthatóan kiállni, felmutatni őket?

S. J.: Igen, ugyanis az ön által említett csendes hétköznapokban működő pozitív teljesítmény az mindig is velünk volt, és a teljesítményektől függetlenül szabadultak el az etnikai indulatok ebben az országban. Hisz a roma emberek döntő többsége, a tőlem idősebb generáció végigdolgozta az életét a rendszerváltás előtti szocialista iparban. Cigány tömegek dolgoztak ezért az országért az ipartól a mezőgazdaságig. Az elmúlt 25 évben mégis a legerősebb kirekesztés a munkaerőpiacon valósult meg, holott minden embernek az a vágya, hogy normális megélhetést biztosító munkajövedelme legyen. Miközben a többségi társadalom azt mondja, hogy dolgozzatok, aközben csak a munkahelyekre nem engednek be minket.

Ezért most a Roma Büszkeség Napján útjára indítunk egy Munkát akarunk! néven futó országos aláírásgyűjtési akciót. Bár az állam az egyik legnagyobb foglalkoztató, a közpénzből működő közintézményekben nincsenek roma munkavállalók, amit elképesztőnek tartok. Meg kell jelenniük nekik is ezeken a helyeken, és ehhez az első lépés, hogy végre mi, romák beszéljünk a saját hangunkon, és mi mondjuk meg, mit akarunk a munkaerőpiacon. Mégpedig azonos foglalkoztatási mutatókat az országos átlaggal.

Stiller Ákos

hvg.hu: Ehhez az országoshoz hasonló képzettségi átlagokat is kellene felmutatni.

S. J.: Szerencsére egyre több a diplomás roma. Ugyanakkor az a legnagyobb gettó, amikor egy diplomás roma csak kisebbségi vagy nemzetiségi referens lehet. Az a normális, ha a fiatal roma pedagógus mindenféle gyereket tanít. Ha vannak roma rendőrök, villamosvezetők, felszolgálók. Az iskolai végzettség egyébként gyakori ürügy, de amikor azonos foglalkozási mutatókat követelünk, akkor azt a képzetlenekre is értjük – legyenek roma takarítók, árupakolók, de legyenek közalkalmazotti körben magasabb státuszban is. A közmunka például sokféle feladatot jelent, de míg a szemétszedős, árokszéli munkák zömét a cigányok kapják, addig például az óvodai-iskolai konyhai közétkeztetős közmunkákon nem lát romákat. Tehát még itt is érvényesül a diszkrimináció. Számomra az volna a természetes, hogy ha bemegyek egy közintézménybe, akkor látok nem roma meg roma munkavállalókat is.

hvg.hu: Lesz valami konkrét, jogszabályban, politikai tettben megjelenő célja is az aláírásgyűjtésnek?

S. J.: Nem, ez tulajdonképpen egy akaratkifejező társadalmi petíció lesz. És azt szeretnénk, ha sok ezer cigány aláíró nyitná fel a döntéshozók szemét arra, hogy a munkaerőpiac e szegmensét is meg kell nyitni. Az aláírásgyűjtés ott helyben, a Roma Büszkeség Napján fog elindulni, utána pedig országos szinten kapcsolódnak be aktivisták az ország számos településén.

hvg.hu: Ilyen nap egy évben egyszer van. Ki lehet alakítani egy gyakrabban ismétlődő olyan esemény- vagy akciósorozatot, amellyel a romák gyakrabban megélhetik pozitív énképüket?

S. J.: Van egy tényszerű helyzet: bár az Alaptörvény és a kisebbségi törvény is elismeri, hogy a nemzetiségek államalkotó tényezők, akiknek joguk van az identitásuk megőrzésére, és az állam biztosítja, hogy létrehozhassák a saját intézményeiket, de a romák tekintetében máig nincs egy olyan intézmény, amely ennek a pozitív identitásnak a megőrzését lehetővé tenné. Nincs cigány színház, múzeum, művészeti centrum. Volt ugyan elképzelés ez utóbbi felállítására, de tíz város is elutasította, hogy ez náluk valósuljon meg.

Az identitás megőrzésének vannak feltételei, intézményi szükségletei – az iskola kiemelten fontos, hisz itt tanulják meg a gyerekek, hogy egy közösségnek mi az értékrendszere, fontos történelmi és egyéb, kulturális pontjai, személyei. A többi nemzetiség esetében még van is valamiféle intézményrendszer, a romák esetében nincs. Ez több mint 20 éves adóssága a magyar politikai elitnek.

Stiller Ákos

hvg.hu: Sokan látták azt a videót, amelyben amerikai gyerekeket kérnek arra, az eléjük tett fekete és fehér játék baba közül válasszák ki, melyik a jó és melyik rossz. És a fekete gyerekek is többségében a fekete babákra mutattak, mert annyira visszaköszönt bennük a feketékről a társadalmi kommunikációban kialakult kép.

S. J.: Egy kisebbségi közösség identitásának vállalása mindig olyan mértékű lesz, amilyen mértékű a kisebbség elfogadása a többségi társadalomban. Amikor Romániában, Szlovákiában nehéz volt magyarnak lenni, sokan rejtőzködtek. Ha a magyar társadalom leginkább negatív képpel azonosítja a romákat, nem lesz népszerű romának vallani magam. Például ha most mindketten felszállnánk a villamosra, és volna mellettünk üres szék, megnézhetnénk, hogy ki mellé ülnek le hamarabb, vagy kitől húzzák el a táskájukat. Tudja, hány roma nézi félve a tévét, hogy a bűnügyi hírekben ne roma legyen az elkövető? Maga szerint ez normális? Mi épp ezért szervezzük ezt a napot, hogy a romák szakítsanak ezzel a gyakorlattal. Maga szégyenkezik, ha egy magyar bűnözőt lát a tévében?

hvg.hu: Nem, mivel nincs hozzá közöm.

S. J.: Egy normális társadalomban az egyén viseli a felelősséget a saját tetteiért, és nem a szomszédja, és nem a közössége. Önt szankcionálják a szomszédja tilos parkolásáért? Nem. Minden rasszista azzal kezdi: „nekem vannak cigány barátaim, de…”. Ha mindenkinek vannak pozitív példái, miért létezik a cigányellenesség? Lehet, hogy a társadalom olyan mély pszichózisban van, hogy még a saját pozitív tapasztalatait is felülírják az előítéletek?

Szerencsére egyre több szó esik ma már a cigányok Rákóczi-szabadságharcban,  az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban vagy az 1956-os eseményekben betöltött szerepéről. Tudja, mit szoktam mondani? Ha meg kell halni az országért, akkor a többség is elismeri, hogy magyarok vagyunk. Két szabadságharc között pedig cigányok.

hvg.hu: Vannak nagyon rossz példák. Hogy csak egyet kiragadjunk, Miskolc jóformán a romaellenesség egyik jelképe: a város razziaszerű ellenőrzéseit, a kilakoltatásokat az ombudsman is elítélte, a polgármester Kriza Ákos mégis azt mondta, folytatódik a az Alaptörvény-ellenesnek is ítélt gyakorlat. Vagy ott van a Kanadába kiutazni kívánó romák visszafordítása a repterekről, amikor a magyar állam sem állt ki állampolgáraiért. Milyen segítséget tud nyújtani ilyen ügyekben a Roma Büszkeség Napja?

S. J.: Nem akarom ezt az eseményt egy mindenre jó csodaelixírnek feltüntetni. De egy emancipációs küzdelmet csak olyan közösség tud lefolytatni, amelynek az önbecsülése rendben van. Nem tudunk egyetlen, romákat hátrányosan érintő ügyben sem hatékonyan fellépni, ha nincs mögötte egy pozitív identitású roma embertömeg, amely megmutathatja, hogy nem egyenlő azzal, ami a médiában megjelenik róla. Most már egy-egy tehetségkutatóban felbukkanhatnak roma tehetségek, de azon kívül nem fog látni a médiában pozitív romaképet. Azt szoktam mondani, Amerikában a legjobb kosarasok és zenészek feketék. Mi még csak muzsikálhatunk, talán egyszer valami mást is csinálhatunk.