Egy órát töltöttünk a népszavazás napjának kora délutánján a köztévé M1-csatornáját nézve, de ez bőven elegendő arra, hogy ismét képbe kerüljünk a pártatlanságra épülő műsorpolitika legszebb elveiből. Ebben a röpke 60 percben például nagyjából háromszor jött szembe az a információ, hogy Belgrádban várakozó menekültek határnyitást várnak a magyarországi népszavazás másnapjára.
Hol csak rövid tudósítást hallhattunk erről, hol kapcsolták is a belgrádi tudósítót, hogy hosszan elmesélje, most több hátizsákos migránst látni a buszpályaudvarnál, mint korábban. És a tudósító készségesen elmesélte azt is, hogy 10-15 migráns már nem azt kérdezgeti tőlük, mikor nyitják meg a magyar határt, hanem azt, hogy megérkezett-e már a jó hír. Sőt elmondta, hogy akadt menekült, aki reggel kamerába is nyilatkozott e reményéről. Erről ugyan egyetlen képkockát sem vágtak be, cserébe megtudjuk, hogy az egyébként éppen ételosztásra váró menekült talán a Magyarországon élő rokonaitól hallott a közelgő határnyitásról, illetve egy másik migránstól, aki meg egy Magyarországról Belgrádba érkezőtől hallotta, hogy jó hírek várhatók.
A sztori kissé kusza, arra mindenestre sem a műsorvezető, sem a tudósító nem tér ki, hogy az egésznek semmi alapja sincs. Cserébe elmondják, hogy Belgrádban ezer, Szerbiában pedig összesen 9-10 ezer menekült lehet, aki tehát a kedvező hírre, a határnyitásra vár, hogy elinduljon a kiválasztott uniós országba, akadály nélkül. A vágóképeken egyébként kizárólag férfiakat mutogatnak, vagy nagyobb csoportban vagy hosszú sorban állva, kicsit néha lökdösődve.
Az M1 többször beszámolt ebben az órában a részvételi adatokról, és szinte győzelmi jelentésként hat a megfogalmazás: MÁR CSAKNEM 2 millióan mentek el szavazni. Többször részletezik, hol mekkora a részvétel, arra azonban csak az egyszer kapcsolt Pálffy Ilona NVI-vezető hívja fel a figyelmet, hogy a részvétel 3,3 százalékkal marad el a 2008-astól.
Beszámolnak arról is, hogy a miniszterelnök és államfő is voksolt – ha hosszabb a hírműsor, még tovább is mennek , bejátszva egy-egy üzenetet. Orbán például azt mondja, lesz következménye a népszavazásnak, azt viszont a köztévében már nem vágták be tőle, hogy ha az igenek győznek, lemond a kormány.
A kettes híradóban szót kap a szavazás után nyilatkozó Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője is, aki hosszan ecseteli: arról kell dönteni, hogy azt akarjuk-e, mint ami például Párizsban, Berlinben és Münchenben van, erőszakot, a város kulturális arculatának elvesztését, a szokások semmibe vételét, a folyamatos feszültséget, vagy olyan Magyarországot, amilyet megismertünk. Teret kap a kisgyerekével szavazó, majd a kisgyerekét ölelő Szijjártó Péter külügyminiszter is, aki szintén a szavazás tétjéről beszél. Az, hogy a nemen kívül is van álláspont, el sem hangzik, a műsorvezető egy alkalommal ismertette a népszavazás kérdését, és azt mondta, igennel vagy nemmel lehet szavazni.
A hírekben beszámolnak arról, hogy külföldön is szavaznak – arról egy szót sem, hogy a külföldön dolgozóknak ez mennyire nehéz, cserébe mutatják a kolozsvári konzulátusra bevitt több ezer levélszavazatot.
Kiderült az is, hogy a franciaországi allexiek csalódottak, amiért ott nem lehet népszavazás a migránsokról, a helyszíni tudósító szerint egy lakos azt mondta, szívesebben lenne most magyar, és reméli, hogy a magyar népszavazás sikeresebb lesz, mint az övék.
Biztos, ami biztos alapon aztán a fél hármas hírek után emlékeztetőként bejátszották, mi volt tavaly a Keletinél: zsúfoltság és káosz.
