A közvélemény-kutatásokat sorra nyeri a Fidesz, az időközi választások viszont másfél éve tartó kormánypárti vesszőfutásról tanúskodnak. Ebben a ciklusban a 16 jelentősebb időközi megmérettetésből 14-et elvesztett a kormánypárt. Az utolsó pofon múlt vasárnap, Salgótarjában érte. Ezúttal a baloldal verte meg, amely pedig a népszerűségi adatok szerint országos választáson továbbra is esélytelen lenne a győzelemre.
Nyár végén lesz tíz éve annak, hogy a Fidesz megszakítás nélkül vezet a közvélemény-kutatásokban. Azóta sorra nyerte az általános és időközi választásokat, ám tavalyelőtt megváltozott valami. Az önkormányzati választás óta eltelt időszakban rendre kudarcok érik a kormánypártot a különféle megméret tetéseken. A vesszőfutás a hétvégén Salgótarjánban folytatódott, nem is akárhogyan.
A salgótarjáni szocialisták a vasárnapi, Dóra Ottó polgármester tavalyi halála miatt kiírt választás másnapján sem akartak hinni a szemüknek az általuk indított (és a DK és egy civil szervezet által is támogatott) Fekete Zsolt eredményeit böngészve. Nem is az eddigi alpolgármester győzelme érte kellemes meglepetésként őket – mert abban alappal reménykedtek –, hanem a besöpört szavazatok száma. Feketénél ugyanis eddig csak egyetlenegyszer szerzett többet polgármesterjelölt: 2002-ben. Az akkori baloldali városvezető támogatóinak száma mögött azonban nem csupán a népszerűség-növelő kétszer száznapos országos program hatását lehet kimutatni, hanem azt az egyszerű tényt is, hogy abban az időben még húsz százalékkal többen éltek a nógrádi megyeszékhelyen.
Az MSZP szempontjából mégsem emiatt a történeti összehasonlítás miatt különösen értékes a hétvégi győzelem, hanem a közelmúlt szavazásai teszik azzá. Jelöltje közel tíz százalékkal javított a múltkori polgármester-választás eredményéhez képest, de ami ennél is lényegesebb: jó 1500 szavazattal többet ért el, mint amit az országgyűlési választáson a baloldali összefogás jelöltje a városban kapott; miközben a Fidesz–KDNP színeiben indult Simon Tiborra 500-zal kevesebben voksoltak, mint párttársára 2014-ben. Vagyis ha Salgótarjánból indulunk ki, a baloldal erősödött, a kormányoldal viszont gyengült az utóbbi bő másfél évben.
A képet árnyalja azonban, hogy a Jobbik ezúttal gyakorlatilag kiiratkozott a versenyből. A településen a szervezetnek nem sikerült eddig erős gyökeret eresztenie, ami meglátszott a kampányon is. Többnyire más térségekből verbuvált aktivisták agitáltak elég lagymatagon a többször is leszerepelt, volt kisgazda aspiránsuk mellett. Így a parlamenti választáson helyben még 21 százalék fölött teljesítő, és a polgármesteri címért folyó küzdelemben is 12 százalékot elérő radikálisoknak ezúttal alig 6 százalékkal kellett beérniük. Szimpatizánsaik közül azok, akiket a protestindulatok hajtanak, vélhetően Fekete Zsolt mellett kötöttek ki, az esélyes jelöltet kereső ideológiai jobbikosok pedig – akik megrettentek attól a kormánypárti propagandától, hogy a baloldal menekültszállást csinál a városból –, alighanem beálltak Simon Tibor táborába. A Fidesz elvitte ugyanis a félelempropagandát Tarjánba is. Egy fidelitasos szórólap például azt sugallta, hogy az üres ingatlanokba a szocialisták menekülteket költöztetnének, és a helyieket a kölnihez hasonló atrocitások érik majd. A negatív kampány jegyében névtelen propagandaanyagok sokasága támadta Feketét, többek közt az önkormányzat eladósításával vádolva őt, és azt állítva, hogy győzelme esetén elbocsátások, iskolabezárások, tömegközlekedési járatcsökkentések várhatók.
Nem bizonyítható, hogy minden lejáratási kísérlet a kormánypártokhoz kötődik, ám a választási hadjárat hivatalos része is azt mutatta, hogy számukra hatalmas a tét. A Fidesz minden elképzelhetőt bevetett: agitátorai autókonvojokkal és személyesen is járták az utcákat, célzott ételosztásokat rendeztek. A településnek mindenféle jót ígérő minisztereket és államtitkárokat állított csatasorba, Simon Tibor plakátjai meg hovatovább a városkép részévé váltak. Még az utolsó órákban is telefonok százai győzködték a választókat a részvételre, amiből egyértelműen látszik, hogy a vasárnapi döntés messze túlmutatott egy polgármesteri cím megszerzésén, illetve elvesztésén. Amennyiben a Fidesznek sikerült volna újból bevennie Salgótarjánt, az visszaigazolta volna az általánosan elterjedt nézetet, amely szerint a migránsüggyel a párt ismét megerősödött, és kikezdhetetlen a pozíciója.
Salgótarján esete önmagában nem országos jelentőségű, de egy folyamatba illesztve már az. Bár egy-egy időközi választás eredményét érdemes óvatosan kezelni, a szavazások által kirajzolt összkép eddig mindig előrevetítette a soron következő parlamenti választás eredményét is – és ezt kormánykörökben pontosan tudják. A Fidesz számára áttörést hozó 2006-os önkormányzati választást követően 58 időközit rendeztek tízezer fölötti lélekszámú településen, ahol három parlamenti helyről és öt polgármesteri tisztségről döntöttek. Ez utóbbiakat mind megnyerte Orbán Viktor pártja, és az összes 58-ból 50-et néhol egészen elképesztő arányban, számtalan megingathatatlanul baloldalinak tartott választókerületet meghódítva. A baloldalhoz szervezetileg is kötődő politikus csak háromszor örülhetett, a maradék öt helyen pedig különböző világnézetű független/civil diadalmaskodott. Mint ismert, az országgyűlési voksoláson azután a Fidesz elsöprő többségbe került, és két körzet kivételével mindenhol fideszes végzett az élen.
A következő ciklus menet közben tartott választásai már valamivel kiegyensúlyozottabb képet mutattak. A Fidesz még őrizte egyértelmű fölényét, ám a 63 alkalomból már csak 36-szor nyert, öt hivatalosan balos siker mellett hétszer a Jobbik is élre került, míg tizenöt esetben különféle színezetű – többnyire deklaráltan ellenzéki –, független vagy egyesületi jelölt ért célba. Az eredmények finomelemzését elvégezve az is kitűnik, hogy a kormánypárti győzelemmel zárult voksolásokon is közelebb kerültek hozzá a riválisok. A 2014-es parlamenti választás megfelelt az időközik előrejelzésének: a Fidesz változatlanul uralta az országot, ám hatszázezer szavazatot veszített, és előnye a második helyezetthez képest a felére csökkent, 1,7 millióról 850 ezerre, az egyéni körzeteket tekintve pedig a térképen már jól láthatóvá váltak a vörös foltok is.
Az igazi kontrasztot azonban a jelenlegi ciklus jelenti. 2014 ősze óta 16 időközi voksolást tartottak, ebből a Fidesz 14-et elbukott. Olyan helyeken is, amelyeket addig szilárdan tartott kézben, köztük Veszprémet és Tapolcát. A baloldal már most hat győzelemnél jár, míg a Jobbik, valamint a helyi szervezetek indulói négy-négy alkalommal szereztek mandátumot. Mindez – életerős kihívó híján – egyelőre nem veszélyezteti Orbánékat országosan, annyi azonban megállapítható, hogy a kommunikációs felhőrégióban bekövetkező változások alig érintik a mélyben zajló társadalmi folyamatokat.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát. Nem tudja megvédeni légterét, és esélye sincs arra, hogy ehhez szükséges eszközöket szerezzen be. Izrael pedig csak azért áll le, mert Donald Trump úgy akarja.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Szerinte a telek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területén fekszik.
