Iain Lindsay belépője sem volt akármilyen, Áder János államfőnél skót szoknyában tette tiszteletét. Aztán magyarul köszöntötte egy videóban a fogadó ország népét, minket. És még erre is rá tudott tenni egy lapáttal, amikor a költészet napja alkalmából József Attilát szavalt, szintén magyarul. A HVG portréja.
„Bár érdekelt a politika és a történelem, alapvetően azért lettem diplomata, mert világot akartam látni” – vall pályaválasztásának fő motivációjáról a frissen beiktatott, 57 éves brit nagykövet, aki skót szoknyában, térdzokniban és frakkban adta át a napokban megbízólevelét a magyar köztársasági elnöknek.
A United Biscuits nevű kekszgyáróriás igazgatójának ötödik gyermekeként született. A patinás Glasgow-i Egyetem történelem és politikatudomány szakán sajátította el szakmája alapjait. 1980-ban csatlakozott a brit diplomáciai szolgálathoz, különböző megbízatásai során Varsóban, Dohában, Tokióban, Canberrában, Bukarestben és Hongkongban állomásozott. 2002-ben a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki. Legutóbbi állomáshelye az Egyesült Királyság bahreini nagykövetsége volt, ahol 2011 óta szolgált, és ahol „egy jótékonysági akció keretében arra is rávettek, hogy ejtőernyővel ugorjak”. Jelenlegi beosztására augusztus óta készül: azóta intenzíven tanul magyarul, közben – lényegében inkognitóban – végiglátogatta a jelesebb magyar múzeumokat, koncerttermeket, színházakat és borászatokat.
Író, újságíró, angoltanár, a diplomáciában is gyakorlott felesége néhány hete csatlakozott hozzá a frissen felújított rózsadombi brit nagyköveti rezidencián, ahol „már le is stoppolt magának egy dolgozószobát, amelynek egyik ablaka a Várnegyedre, a másik a budai hegyekre néz, és ahol újra az írásra fókuszálhat”. Egyetlen, huszonéves fiuk Londonban filmesztétika mesterszakra jár. Emellett zenei blogot ír és dj-ként tevékenykedik.
– Hatásos volt a magyarországi belépője: skót szoknya és szinte kifogástalan magyarsággal elmondott köszöntőbeszéd a közösségi oldalán. Ez is a protokoll része?
– Praktikus oka van, hogy a nyelvtanulással kezdem a kiküldetéseimet: így jobban megértem az ország kultúráját. Az már csak bónusz, hogy az embereknek ez szimpatikus. Egyébként éppen a napokban jöttem rá, hogy csak két nyelvre vagyok kalibrálva. A Debreceni Egyetemen – ahol magyarul tanultam – összefutottam japánokkal, és megpróbáltam a nyelvükön beszélgetni velük, hiszen nyolc évet éltem náluk, de körülbelül harminc másodperc után feladtam, mert elkezdtem keverni a magyart, a japánt és az angolt. Ma már teljesen a magyar foglalja le az agyam idegen nyelvi részét.
– Videoüzenetben büszkén mesélte, hogy nemcsak múzeumokban járt és a borainkat kóstolta végig, de kilátogatott focimeccsekre is. Együtt látjuk majd a lelátón a magyar miniszterelnökkel?
– A foci igenis fontos a diplomáciában is, kiválóan összehozza az embereket. Biztos, hogy az egyik fő témája lesz a miniszterelnökkel tervezett első találkozásomnak, ahogyan a külügyminiszterrel is sokat beszélgettünk futballról a napokban. Emlékezetes gyerekkori élményem, hogy a bátyám, aki kint volt az 1960-as glasgow-i kupadöntőn, azzal büszkélkedett, hogy látta, amikor Puskás Ferenc a Real Madrid játékosaként négy gólt varrt be az Eintracht Frankfurt hálójába. Alig várom, hogy a nyári EB-n drukkolhassak a magyar és a brit csapatnak.
– Magyarország mikor került fel az ön személyes térképére, mikor járt először nálunk?
– Amikor a kétezres évek elején Romániában a NATO- és az EU-csatlakozás előkészítésén munkálkodtam, Budapesten is gyakran megfordultam. Sokszor töltöttem itt a szabadságomat is. Jól ismerem a régiót, hiszen Varsóban kezdtem a karrieremet, és az 1990-es években, amikor a balti államok visszanyerték függetlenségüket, ott is szolgáltam. Jó érzés újra Európa szívében lenni.
– A Brit-szigetek felől nézve jelentéktelen kis ország Magyarország, igaz, Orbán Viktor nemzetközi szereplései révén mostanság elég sokat emlegetik. Felkészült arra, hogy nagykövetként ön is a figyelem középpontjába kerülhet?
– A kiemelt figyelemhez hozzászoktam. Bahrein, ez az Öböl menti kis királyság, ahonnan most jövök, történelmileg szoros kapcsolatban áll az Egyesült Királysággal. Bármit mondtam vagy tettem, az másnap biztosan az újságok címlapjára került. Ha kiléptem az ajtón, mindenki tudta, hová megyek. Itt nyugodtan elsétálhatok egy étterembe anélkül, hogy felismernének. Hacsak nem a brit turisták körében is népszerű romkocsmáról van szó, de az nekünk úgyis túlságosan zajos.
– Londont a harmadik legnagyobb magyar városnak is mondják a kivándorló magyarok miatt. Ha Budapestet ennyire klassz helynek tartja, mivel bírná maradásra a fiatalokat?
– Bajban lennék, ha ezt kellene tennem. Én sem Skóciában élek. Mi, britek történelmileg nagy migránsok vagyunk, a génjeinkbe ivódott az utazási vágy. Nagy-Britanniában kiváló az életszínvonal, alacsony a munkanélküliség, sokan mégis elmennek. Megértem, hogy a magyarok aggódnak, amiért sok fiatal kivándorol, de szerintem a többség pár év után – tapasztalatokkal felvérteződve – hazajön. Így mindannyian profitálunk a munkaerő szabad áramlásából.
– Azért Nagy-Britanniában sem mindenki így gondolja. Mi az álláspontja a britek unióból való esetleges kilépése, a Brexit ügyében?
– A brit kormány álláspontja egyértelmű, ahogy ezt David Cameron miniszterelnök is elmondta: jobb, ha az EU tagja maradunk. Ezt a saját tapasztalataim is megerősítik. Amikor Japánban és Hongkongban dolgoztam, a befektetők mind azt mondták, hogy az Egyesült Királyság azért remek hely, mert az EU közepén van, miközben egyes területeken független maradt, így nem csatlakozott például az eurózónához vagy a schengeni egyezményhez.
– Diplomataként sokféle tapasztalatot szerezhetett az üzleti világból is. Van olyan tapasztalata, amit ebből szívesen átadna?
– Amikor hírességgel találkozom – George Clooney-tól Ázsia Warren Buffettjéig, a leggazdagabb ázsiai üzletember, Li Ka-singig –, mindegyiknek felteszem a kérdést, mi a sikerének titka. Utóbbi azt válaszolta, hogy nem akar 10–20 százalékos profitrátát, neki elég pár százalék is, csak hagyják tisztességesen üzletelni, fair legyen a jogi háttér, és beszéljenek angolul az emberek. A kiszámítható, konzisztens és igazságos üzleti környezet vonzza a külföldi befektetéseket.
– A felesége is jártas a diplomáciában. Mennyire vesz majd részt az ön nagyköveti munkájában?
– A nők „gyárilag” olyanok, hogy több feladatot is képesek egy időben végezni. A feleségem mindig támogatta a munkámat, de önálló, modern asszony, saját karrierje van. Bahreinben erős elvárások voltak azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjen egy nagykövet felesége, itt azért könnyebb lesz neki.
– Fiuk jelenleg Londonban tanul. Azért titkon reméli, hogy a szülei nyomdokaiba, a diplomáciai pályára lép?
– Calum tipikus diplomatagyermekként nőtt fel, hároméves volt, amikor Japánba költöztünk. Mindig azt a várost tekintette otthonának, ahol éppen éltünk. Számára a diplomatalét szerintem kicsit talán már unalmas. Túlságosan kreatív ehhez a pályához. Egyelőre kénytelen a brit fővárosban maradni, mivel meg kell írnia a szakdolgozatát, itt pedig túl sok minden elvonná a figyelmét.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
