Hozz létre egy linket előfizetéssel nem rendelkező barátaid számára

Konzervatív, liberális, rockrajongó, Barbie babát sétáltat - és három olimpiai aranya van

HVG-portré minden idők egyik legjobb pólósáról, Kiss Gergelyről.

  • Kelemen Zoltán Kelemen Zoltán
  • +${remainingCount} szerző
Konzervatív, liberális, rockrajongó, Barbie babát sétáltat - és három olimpiai aranya van
Kiss Gergely vízilabdázó

„Jellemző rám, hogy a nehezebb feladatot keresem. Meccsen is jobban érzem magam, ha döntetlennél kell döntést hozni, mint amikor 20:0-nál kell parádézni, hogy hú, de jó vagyok” – jelzi a 39 éves, jogi végzettségű vízilabdázó, hogy három olimpiai aranya mellett civilben sem szereti a langyos vizet. Szülei „dolgozó munkásemberek voltak”, akiktől „a szorgalmon kívül a sport szeretetét is hoztam”. Tősgyökeres erzsébetvárosiként „a Csengery utcában és a Klauzál téren nőttem fel”, de a vizet is imádta, így „már háromévesen beestem a Dunába, úgy húztak ki a hajamnál fogva”. A tehetsége okán felvételi nélkül kerülhetett volna a Kölcsey Gimnázium sportosztályába, de inkább a Madách angol tagozatát választotta. Még gimnazistaként játszotta első meccsét a felnőttválogatottban, miközben junior Európa- és világbajnok is lett. Húszévesen a világ akkori legjobb csapatában, a Posillipo Napoliban szerepelt, és Bajnokok Ligáját nyert. Sydney-ben, Athénban és Pekingben is tagja volt az olimpiai bajnok csapatnak, a 2004-es, szerbek elleni, 8:7-re megnyert meccsen négy gólt dobott. Közben 2005-ben jogi diplomát szerzett Szegeden. Jelenleg a Honvédban játszik, de „csak heti hétszer edzek”, ami mellett a Nagy Sportágválasztó szóvivőségével, az Év Sportolója-gála szervezésével, alkalmi jótékony célú programokkal és az M4 csatorna egyik sportműsorának társvezetésével üti el az idejét, amiből azért jut a bükki karsztvizet palackozó üzemére is.

  Volt vízilabdás feleségével Szadán él. Néhány hete született meg harmadik lányuk, a nagyobbak 13 és 10 évesek. Legszívesebben a családjával és a barátaival van, de a terepbiciklizést is nagyon szereti, és „a gyerekekkel szabadban játszható sportok közül pedig bármi jöhet”.

- Öt háromszoros olimpiai bajnok társával nemrég hivatalosan is halhatatlanok lettek, miután felavatták emléktáblájukat az International Swimming Hall of Fame-ben. Nem unja még a régi társakat?

- Láttam már őket mindenféle helyzetben, de nem unom. Ennek a generációnak az volt az ereje, hogy a sok-sok különbözőségünk ellenére együtt tudtunk működni. Kisebb viták előfordultak, nagy veszekedések szinte soha. Pedig ebben a csárdában néha hat-nyolc dudás volt, de ha kellett, a legjobb is visszahúzódott két lépéssel, hogy helyet adjon annak, aki éppen jobb formában van.

- Megérintette, hogy így elismerik a teljesítményét, vagy már annyira hozzászokott a díjakhoz, hogy ez a halhatatlanság már nem számít?

- Amikor ott álltunk a színpadon a Hall of Fame-beli beiktatáskor, Benedek Tibi rám nézett, és mondta: Gergő, te elérzékenyültél. Tényleg így volt. Az fordult meg a fejemben, hogy egy díj önmagában nem jelent semmit, ha nincs mögötte az az érzés, ahogy ezt az utat végigcsináltuk. Mi voltunk az elsők, akik csoportosan kaptuk ezt a díjat, és ez így volt jó.

- A póló kemény sport, egyszer négyen estek önnek, és az arcát is úgy összetörték, hogy még bíróságra is ment utána. Később törlesztett a vízben?

- Azt nem lehetett törleszteni, de egy-két évig az értetlenség és a düh bennem volt még. A bírósági ügyet hivatalból el kellett rendelni. A vétkeseket pedig eltiltották egy időre. Van, akivel azóta jó viszonyba kerültem, és olyan is, akivel felnőtt ember módjára megbeszéltük, hogy ezek után nem egy szobában leszünk az edzőtáborokban, de csapattársként elfogadjuk egymást.

- Látszik, hogy késlelteti, de előbb-utóbb el kell szakadnia a mindennapos edzésektől. Úgy lesz vele, mint Benedek Tibor, aki azt mondta, hogy egy darabig kerüli a hideg vizet?

- Edzésmániás vagyok, emberi keretek között szeretem sanyargatni magam, de egy úszó edzéseit valószínűleg nem sokáig csináltam volna. Ha abbahagyom, akkor is edzeni fogok, és szerintem még a csapathoz is le fogok járni. A labda és a gólok hiányoznának, és azt is szeretném érezni, hogy tudok taposni, passzolni vagy lőni.

- Sok helyen aktív, nem gondolja, hogy a vízilabdába kellene inkább teljes mellszélességgel beszállnia? Az edzői pálya vagy a sportvezetés vonzza inkább?

- Elnöke vagyok a Modern Sport Akadémia nevű egyesületnek, amit pólóstársaimmal, Nagy Viktorral és Decker Ádámmal építgetünk. Sokat vagyok gyerekekkel, szeretném őket mentorálni az élsport és a tanulás összeegyeztetésében. Néha biztos beszállok majd segíteni az edzésekben, de a sportvezetés jobban érdekel.

- Nemrég nem arannyal jöttek haza valahonnan, és többen gratuláltak önnek, mint régebben egy vb-arany után. Akkor azt mondta: „manapság, ahogyan egyre töpörödik a magyar önbecsülés, változik a mérce”. Ez miben bántja leginkább?

- Egyrészt nagyon pozitív élmény, hogy ebből kiderült, továbbra is sokan szeretnek minket. Én furcsán konzervatív és liberális ember vagyok egyszerre, tehát elfogadok másokat olyannak, amilyenek, ha azzal nem zavarják a közösség előrejutását. Másrészt büszke vagyok a magyarságomra, a himnuszunkra, a sikereinkre, de nem szeretem, hogy sokan mindenben csak a rosszat látják.

- Mások viszont a vízipólóban látnak sok bajt, mert egy szűk kör játssza, a világ nagyobb része nem is érti. Tényleg baj van a sportággal?

- A vízilabdát a világon mindenhol játsszák, két éve még Afganisztánban is elkezdték, ami azért nem arról híres, hogy sok medencéje van. Amerikában divat, hogy minden bírói döntést elmagyaráznak a nézőknek. Ezt szerintem jó lenne bevezetni, de kell olyan ember, aki érthetően el tudja magyarázni például, hogy azért fújtak a center ellen, mert fölemelte a könyökét.

- Koncerteken is kiéli még a rockimádatát? Teljesen el tud lazulni, vagy a féktelen tombolás már nem fér bele?

- Szeptemberben volt itt a Red Hot Chili Peppers, a kedvenc együttesem, és mind a két koncertre elmentünk. A magasságom és az ismertségem miatt nyilván észrevesznek az emberek. Ha ismert, 170 centis művész lennék, könnyebben el tudnék vegyülni a tömegben.

- A meccsek előtt kellett zúzós számokat is hallgatnia ahhoz, hogy úgy érezze, szét kell szedni az ellenfelet? 

- Egy-egy olimpiai meccsre a szobámban kezdtem a készülést, amikor zenét hallgattam, és átgondoltam, honnan is indultam, mennyit kaptam a szüleimtől, mennyit edzettem. A második fokozat, amikor a csapatmegbeszélésen tüzeljük egymást, a harmadik pedig az, amikor elindulunk busszal az uszoda felé. Közben szól a rock, és a ritmusától már úgy megyek be az öltözőbe, hogy legszívesebben már rúgnám be az ajtót, és legyen ott ötszáz olasz vagy szerb, vagy bárki, nem érdekel, bemegyek és megmutatom, mennyire kemények vagyunk.

- Családapaként is van olyan sikeres, mint a medencében?

- Nagyon gyerekpárti vagyok, és az, hogy lányos apuka lettem, még rátett egy lapáttal. De húszévesen nem gondoltam volna, hogy a fürdőben a lányaim mellett térdelek, Barbie babát sétáltatok a kád peremén. A nagyobbik lányom dalszövegeket fordít és Metallica-háttérkép van a telefonján, a középső rockot is gitározik – szóval rockerek lettek ők is.