Irán visszalőtt: Az amerikaiak katari bázisát érte rakétatámadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Nemcsak a 15 vádlott sorsáról fog dönteni, hanem a bírói függetlenségről is jelzést ad majd a Győri Ítélőtábla a jövő hétfőn másodfokon folytatódó vörösiszapperben.
Négy napig tartó nyilvános tárgyalást hirdetett a Győri Ítélőtábla abban a perben, amelyben a Veszprémi Főügyészség tizenöt személyt vádolt meg a vörösiszap-katasztrófa előidézésével, a segítségnyújtás elmulasztásával, sőt akadályozásával. Köztük – ez komoly! – egy Pelikán nevű gátőrt, pontosabban szivattyúkezelőt, aki a vádirat szerint nem jelentette időben, még a katasztrófa bekövetkezte előtt, hogy a szivattyú maximumra kapcsolt. Viszont ennek semmi köze nem volt a gátszakadást előidéző tragédiához – indokolta a Veszprém megyei Bíróság a tizennegyedrendű vádlott felmentését.
Hasonlóan gyenge lábakon állt az ügyészség többi bizonyítéka is, jellemző, hogy a kizárólag kereskedelmi ügyekkel foglalkozó, csak németül beszélő cégvezetőt is megvádolták – a tanúk szerint alaptalanul – „a közveszélyokozás elhárításának akadályozásával”. A nyomozást hiányosnak tartotta a veszprémi bíróságon ítélkező Szabó Györgyi, s mint kifejtette, ennek a vádiratnak az alapján valamennyi vádlottat fel kellett mentenie, nem volt terhükre róható a katasztrófa. Azaz nem követtek el bűncselekményt.
Mivel Magyarország legnagyobb környezetszennyezése történt 2010. október 4-én, amely tíz halottat, több mint 150 sebesültet, 38 milliárd forintot meghaladó állami kármentesítési és kártalanítási költséget vont maga után, a felmentés sokak felhördülését és számos politikus műfelháborodását váltotta ki. Csakhogy a veszprémi igazságszolgáltatásnak nem arról kellett döntenie, hogy rendben mentek-e a dolgok a Mal Zrt. ajkai timföldgyárában, hogy megfelelt-e a kor követelményeinek az az eljárás, amely dombot épített a nem veszélyes hulladéknak minősített hulladék vörösiszapból, a tetejére pedig szupermaró hatású folyadék tárolását engedélyezték (lásd keretes anyagunkat), hogy az ilyen technológiát – hmm – ellenőrző hatóságok jól végezték-e a feladatukat, megtették-e a tőlük elvárhatót, hogy egyáltalán, jó helyen volt-e, jól volt-e megépítve a több millió köbméternyi veszélyes anyagot tartalmazó tározó, amelyről az egyik szakértő a veszprémi tárgyaláson azt mondta, az 1998-ban kiadott használatba vételi engedély után csak idő kérdése volt, mikor szakad ki a gát, s önti el az alatta fekvő településeket. Időzített bomba. Ennek ellenére a kolontári polgármester nem is emlékezett a tározótól másfél kilométerre fekvő falu katasztrófavédelmi tervére, de hiába is emlékezett volna, gátszakadás ellen nem volt praktikusan végre is hajtható mentési terv.
A gát annak idején hétfőn 11 óra tájban szakadt át, Orbán Viktor csütörtökön előre nem bejelentett helyszíni szemlét tartott a maró iszappal elöntött Kolontáron, majd a zárt területről kilépve drámai nyilatkozatot tett az őt váró nemzetközi stábnak. Ekkor még úgy látta, egy ilyen gát „nem indul el váratlanul”, a gátfal megbomlását észlelni kellett volna. „Hogy miért nem észlelte maga az üzem, miért nem észlelte az állami hatóság, amelynek az a dolga – ez olyan kérdés, amire keressük a választ.” Amely a következő hétfőn, 11-én a parlamentben meg is született. Akkor már hatósági felelősségről egy hang sem volt, viszont a miniszterelnök jelentette be – a rendőrség helyett –, hogy őrizetbe vették a Mal vezérigazgatóját. Majd pár óra alatt módosították a honvédelmi törvényt, elvileg lehetővé téve a Mal államosítását. Az őrizetbe vételt előzetes letartóztatás követte volna, de a veszprémi városi bíróság szerint még „a bűncselekmény alapos gyanúja sem állt fenn”. Az ügyészség fellebbezésére a megyei bíróság aztán finomított: lehet, hogy van gyanú, de nem indokolt az előzetes letartóztatás. Így a vezérkar, és a mellé felsorakoztatott vádlottak mindvégig szabadlábon védekezhettek, a vád tavaly januári összeomlásáig. Az ügyészség módszerére jellemző, hogy a bírósági tanúkihallgatás során az egyik szakértő beismerte: „elvárásokat” fogalmaztak meg vele szemben, s végül elhatárolódott saját szakvéleményétől.
Rendkívül körültekintő, alapos, az eljárási szabályokra kínosan ügyelő tárgyalásvezetés jellemezte az elsőfokú ítélethez vezető bírói munkát – adott értékelést a pert könyvben is elemző Sándor Zsuzsa, egykori bíró, a Fővárosi Bíróság volt szóvivője. Tóth Mihály büntetőjogász szerint olyan formai, eljárási hibák nem voltak, amelyek az ítélet lényegét megkérdőjelezhetnék. „Legfeljebb más indokkal, de lényegében ugyanerre az eredményre, felmentésre számítok” – latolgatta. A mundért védő Győri Fellebbviteli Főügyészség persze más véleményen van, „megalapozatlanság okából, további eljárási szabálysértések miatt” az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Emiatt kerül sor a jövő heti nyilvános tárgyalássorozatra.
A hatályon kívül helyezést valószínűtlenné teszi ez a fajta tárgyalási mód, ráadásul az ügyészségen kívül senki nem lát lényegi eljárási szabálysértéseket. Bár politikai nyomás nyilván továbbra is nehezedik a bíróságra, ám az aligha lehet politikai érdek, hogy egy 2010-es katasztrófa – büntetőjogilag felelősségre vonható – vétkeseinek kiléte további sok év múlva derüljön ki. Igaz, abból sem jön ki jól a „bűnösöket” már rég kijelölt politika, ha most is felmentik a Mal vezetőit és munkatársait. Márpedig – ez lenne a jogszerű döntés. A cég, a Mal, persze felelős a katasztrófáért, mint ahogy az engedélyező, ellenőrző hatóságok is, csakhogy a Mal az állami irányítás ellenére csődbe ment, fizetésképtelen, tőle már kártérítésre nem lehet számítani. Az állami hatóságok szerepét pedig nem vizsgálta senki, holott a tanulságokat épp ebből lehetne levonni. Persze ez a hozzáállás is igen tanulságos.
Meddő, hányás |
25 méterrel volt a terepszint fölött az egységes környezethasználati engedély szerint 4 millió köbméter vörösiszapot – a Mal Zrt. ajkai timföldgyárának melléktermékét – befogadni képes tározó teteje, ahol a pH-skála (az oldatok savasságának vagy lúgosságának indikátora) legszélsőségesebb értékű, a bőrre kerülve égési sérüléshez hasonló sebesülést okozó marónátron oldat hullámzott. Ennek mélységét csónakkal (!) ellenőrizték. Az engedély szerint a műszaki védelem abban állt, hogy a tározó falát a vízzáró agyagrétegig körbezárták, a szennyezett talajvizet folyamatosan tisztították. Azt soha senki nem vizsgálta, hogy a lúg hatására az agyag elveszti-e szilárdságát (el), és hogy megcsúszhat-e az agyagrétegre emelt hatalmas gáttömeg (meg). Sőt, épp ezek okozták a gát kiszakadását, ami hirtelen, előre nem látható módon, de a tervezési hiba miatt elkerülhetetlenül be kellett, hogy következzen. Jellemző, hogy sem a technológiát engedélyező zöldhatóság, sem más szerv nem tartotta magát illetékesnek a tározó mint építmény állékonyságának ellenőrzésében, magasítása arra illetékes híján engedély nélkül, de nem szabálytalanul történt. A kockázatok ellenére a tározó nem minősült veszélyeshulladék-depóniának. Elvégre maga a vörösiszap – ha nincs rajta a marónátron-oldat – porszerű, tömbbe összeálló anyag, a folyadék pedig a környezethasználati engedély szerint nem hulladék, hanem a technológia része. A gyárból kijön egy csövön a hányóra a vörösiszapos zagy, az értékes marónátront pedig egy másik csövön visszavezetik a tározó tetejéről (merthogy az iszap idővel leülepszik), a megmaradó, még mindig erősen lúgos oldatot pedig tisztítás után az élő vízbe, a közeli Torna patakba engedik. Ez az 1892-ben szabadalmaztatott eljárás a későbbi perben tanúként is meghallgatott Kling István zöldhatósági igazgató által 2006-ban aláírt engedély (ügyszám: 10897/05.) szerint megfelelt az úgynevezett „elérhető legjobb technika” követelményeinek. (Érdekes módon a katasztrófa után egy évvel már az úgynevezett száraz technológiára álltak át, ehhez nem tartozik nátronlúg szabadtéri tárolása.) A nedves technológia elve épp olyan, mint a 2010. októberi tragédia előtt legnagyobb hazai környezeti katasztrófának tartott tiszai ciánszennyezést okozó nagybányai Aurul módszere. A román-ausztrál vegyesvállalat cianidos oldattal nyerte ki az ércből az aranyat, az oldatot hatalmas tározóban tartotta, ahonnan csövön visszavezette, hogy kinyerje a még hasznosítható cianidot. Azt a gátszakadást részben a rendkívül sok csapadék idézte elő, persze arra is fel lehetett volna készülni. Bár a Zazar és a Tisza élővilága részben tönkrement, részben nagyban károsodott, azóta a természet helyreállt, és az a katasztrófa nem követelt emberéletet. De kártérítésre ott sem sikerült kényszeríteni a vállalkozást. A jelek szerint nem volt túl hatékony az az európai program sem, amelyben felmérték a hasonló veszélyforrásokat. Köztük a hazai vörösiszaptározókat is. |
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Új idegenrendészeti eljárás indul.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.
Július elején újabb hullámra lehet számítani.
A Cargolux három Boeing 747-ese közvetlenül az iráni légtér előtt tűnt el a nyomkövető rendszerekből, és azóta sem tudni, hol vannak.