Rasszista-e a Jobbik javaslata, miszerint ki kell zárni a választójogból azokat, akiknek nincs meg a nyolc általánosuk? Ezt kérdezte a Klubrádió a hét végén a hallgatóitól. A Klubrádió többnyire nyájképző kérdéseket tesz föl, melyre engedelmes bégetéssel válaszol a hallgatóság nyájasítható része. Ez történt most is. Naná, hogy rasszista a Jobbik javaslata.

Egyrészt tényleg naná. Másrészt viszont: hohó! A Jobbiknak egy ideje az a szerepe, hogy burkolja, amit a nyíltan rasszista, nácibarát szervezetek képviselnek, és ezáltal a nem (vagy nem mindenben, nem tudatosan, nem bevallottan stb.) rétegeket ebbe a táborba behúzzák. Ha lesz a cselekvéshez hatalmi erejük, akkor ez a burkolás fölöslegessé válik majd. A Jobbik ott áll a cigányellenes garázda bandák mögött, választási programjának középpontjában 2014-ben is a "cigánybűnözés" elleni harc és a cigányüldözésben törvényes határt nem ismerő régi, rasszista csendőrség fölélesztése állt. A jobbikos cigánykép része a cigányfiúk azonosítása a túlkoros, garázda iskolaelhagyóval, a cigánylányok azonosítása a koránszülő iskolaelhagyóval. A javaslat jelzi, hogy a Jobbik mindent megtesz, amit ebben a rasszizmust sajnálatosan burokba kényszerítő, polkorrekt korban megtehet azért, hogy "a büdös, bunkó cigányokat" ne hagyja beáradni a magyarok politikai közösségébe.

Ez azonban csak az egyrészt. A másrészt az, hogy ennek a javaslatnak lehet és van nem rasszista olvasata és támogatása is. A Soros-elleni kampányban is az (volt, van és lesz) a "jó", hogy egyesíthet három csoportot. Az őszinte antiszemitákat, akik úgy vélhetik, jeleztek nekik azok, akik velük éreznek, csak ezt helyzetüknél fogva nem tehetik nyíltan; a nem őszinte antiszemitákat, akik a burkolt antiszemitizmusban a saját burkolt antiszemitizmusukat üdvözlik; és a liberális, nyílt társadalom valamennyi ellenségét a kommunistáktól a konzervatívokig, akik Sorost nem a származása, hanem a nézetei és törekvései miatt gyűlölik.

Egyáltalában nem mindegy, hogy kimutatható-e objektíven, tárgyilag a rasszizmus egy üzenetben, melyről a történelmi és társadalmi kontextus alapján bízvást állíthatjuk, hogy alkalmas rasszista érzelmek aktiválására és megerősítésére. Nem mindegy már csak jogi szempontból sem, mert az ilyen üzenetek jogállamban jogilag nem minősíthetők és nem tilthatók. (És itt most nem térünk ki arra, hogy egyébként mennyi értelme van a jog bevetésének a verbális rasszizmussal szemben.) Ennél fontosabb, hogy a rasszista konnotáció tételezése nem érvényteleníti az üzenet elsődleges és nyílt jelentését. Ha lehet az üzenetet értelmezni, lehet vele egyetérteni bármiféle rasszista tételezés nélkül, akkor ezzel a lehetőséggel szembe kell nézni. És nem lehet a javaslatot elvetni olyan ellenérvek nélkül, melyek a rasszista konnotációtól függetlenek. Ha egyébként egyetértenénk egy javaslattal, akkor ezt az egyetértésünket nem tagadhatnánk meg csak azért, mert vannak, akik rasszista alapon értenek azzal egyet. Ma kevesen vitatják azt az előírást, mely a gépjármű-vezetői engedélyt alapfokú iskolai végzettséghez köti. Ha ez az előírás nem létezne, és a Jobbik tenne rá javaslatot, akkor vajon elutasíthatnánk-e?

Mélyen el kell tehát gondolkodnunk azon, miért is nem értünk egyet a Jobbik javaslatával, ha valóban nem értünk egyet vele. Nyilván nem tartjuk véletlennek, hogy a sok ezer éves emberi történelemnek csupán az utolsó száz esztendejében találunk jelentősebb számban olyan országokat, ahol a felnőtt lakosság nagyobb részének érdemleges szavazati joga van. Amíg (ahol) nem létezett a lakosság nagyobb részét elérő közoktatás és (valamilyen formában) tömegkommunikáció, addig (és ott) erről szó sem lehet(ett). Magától értetődik, hogy nem lehet általános választójog ott, ahol a társadalom túlnyomó részét írástudatlan, kis településeken szétszórt, a nagyvilágtól és annak híreitől elzárt, a munka és a fajfenntartás által teljességgel determinált életet élő emberek alkotják. Ha ez magától értetődik, akkor valóban magyarázatra szorul, miért nem értetődik magától, hogy a választójoghoz valaminő minimális kompetencia kell. Legalábbis annyi, mint a gépjármű-vezetéshez.

Nagy a kísértés, hogy a jobbikos javaslatot azzal a könnyű és szimpatikus érveléssel utasítsuk el, melynek tipikus megfogalmazását adja egy éppen nem érintett, mert nyolc osztályt végzett hölgy a Népszavában: "a nyolc osztály hiánya nem jelenti azt, hogy valaki nem képes dönteni, vagy nincsenek gondolatai. Sok olyan, józan paraszti ésszel megáldott idősebb embert ismer, aki nem fejezte be az általános iskolát". Így lehet a problémát megkerülni. Mintha a kompetencia-hiány nem jellemezné még a legkevésbé iskolázottakat sem. Holott éppen fordított a helyzet. A kompetencia-hiány jellemző a legiskolázottabbak körében is. Ez általános és a parlamentáris demokrácia lényegét érintő probléma.

A Fidesz rengeteg szavazatot gyűjtött be azoktól, akiket bezárt a múltba, a reménytelenségbe, a társadalom alatti létbe. Mert a mélyen a minimálbér alá szorított, a kiszolgáltatottak munkaerejének elrablásával egyenértékű közmunka, amíg a helyi önkényúr kegye kitart, magasabb bevételt jelent, mint a minimálisra csökkentett és bármikor megvonható segély. Elvárható nyolc általános sem végzett emberektől, hogy elérjék és megértsék Köllő János, Scharle Ágota és a többiek tanulmányait, melyekben kimutatják, hogy a közmunkára fordított pénz hosszabb távon nem csökkenti, hanem növeli a tartós munkanélküliséget, és a perspektivikusabb szocializációs, képzési programoktól vonja el a forrásokat? Nem, ez természetesen nem várható el. De elvárható-e a diplomásoktól? Hát bizony azoktól sem várható el. Nem ugyanazokra szavaztak a képzetlen, félanalfabéta választópolgárok, mint a legmagasabban képzett, poliglott Szájer József a maga toronymagas íkújával?! És közöttük minden képzettségi szinten jó sokan?!

A parlamentáris demokrácia arra a fikcióra épül, hogy az ország politikai közössége a választásokon, ha nem is részleteiben, de legalább stratégiailag meghatározza, miként kormányozzák a következő választásokig az országot. Annak, hogy ez ne az ünnepnapi tudat fikciója legyen, hanem realitás, a következő feltételei lennének: a különböző stratégiai irányokat képviselő pártok a kormányzási szándékaikkal megegyező, a lehetőségek körén belül maradó választási programokat alkotnak, ezeket a választópolgárok közvetlenül vagy a tömegkommunikáció hiteles közvetítése és érveket ütköztető vitái révén megismerik, megértik, összevetik, és ennek alapján, a PR-hatásokat kiszűrve döntenek, a kormányzó pártok pedig feltétlenül súlyos, elrettentő politikai árat fizetnek azért, ha nem azt a programot hajtják végre, amellyel a választásokat megnyerték. Makó vitéz nem tud olyan távol lenni Jeruzsálemtől, mint amilyen távol mi vagyunk ettől a helyzettől. És nem csak mi.

Aki a választói inkompetenciát ki akarja szűrni, annak nem a legkevésbé iskolázottak választójogát kell megszüntetnie, hanem magát a parlamentáris demokráciát a valóságos választások lehetőségével együtt. A legkevésbé iskolázottak megfosztása a választójogtól, egy szerzett jogtól, mely a politikai közösséghez való tartozást jelképezi, a politikai közösség inkompetenciájának a tényén nem változtat, hanem egyszerű bűnbakképzés, jogfosztás, politikai szegregáció csupán. Előkészítése annak, hogy a jogfosztott kisebbséggel bármit meg lehessen tenni.

Nem kétséges, hogy a Jobbik erre a bármire készen áll. A legiskolázottabbakkal szemben is. Vona 2012-ben a Jobbik évadnyitó rendezvényén leszögezte, hogy ők nem demokraták. "A nyugati világot és Magyarország többi politikai erejét is átható 'materialista, ultraliberális' eszmeiséggel szemben 'tűzzel-vassal' tiltani fogja az elhajlást és az 'ellenségeinkkel való megalkuvást'. 'A saját sorainkat is tisztítani és rendezni kell (...), a politikusainknak is meg kell érteniük, hogy nem kompromisszumok keresése a dolguk, hanem harc, harc és harc, és ezzel a nemzet-, ember- és istenellenes rendszerrel kompromisszumot nem fogunk kötni". Nem kétséges, hogy amit a Jobbik az iskolázatlanokkal kezd, azt az iskolázottakkal fogja folytatni, és valamennyiünket kihajít a választójogunkból és egyáltalán minden jogunkból, amint megteheti.

A legjobb ellenérv a demokrácia ellen valóban öt perc beszélgetés egy választóval, ahogy Churchill mondta. Tegyük hozzá: a legjobb érv pedig a demokrácia mellett bármely ország példája, amelyben nincs parlamentáris demokrácia. A választói inkompetenciától szabad diktatúrák egyike sem bizonyult hosszabb távon hatékonyabbnak és kompetensebbnek, mint az inkompetens politikai közösség (egy része) által választott kormányok.

A választói inkompetencia érzékelése és fájdalma nem elitista attitűd, hanem általános. Sohasem a nép választ, hanem a nép különböző nagyságú, változó összetételű csoportjai választanak különbözőképpen. A többség igen sokszor nem abszolút, nem is ugyanaz a többség a különböző választásokon, a választói vélemények is változnak a választások között, például jellemzően el szokott fogyni a választói többség a parlamenti többség mögül. Így aztán a választók túlnyomó többsége néhány ciklus alatt megtapasztalja, hogy polgártársainak többsége másképp választ, mint ő, és a többség választását rossznak, rossz gondolkodás, rossz befolyás, rossz helyzetértékelés, rossz értékválasztás eredményének ─ vagyis az általa vélelmezett közjó szempontjából inkompetensnek tekinti.

A korai és nyers parlamentáris demokrácia korában élünk. Melynek egyik jellemzője, hogy a társadalom már nem eléggé éretlen a politikai névtelenséghez, és még nem eléggé érett a politikai kompetenciához. A választói inkompetencia a korai parlamentáris demokrácia alapvető problémája. Nem letagadni kell, hanem átérezni a feszültségét, a drámáját. És keresni a polgár kompetenciáját erősítő, távlatos lehetőségeket a közoktatásban, a tömegkommunikációban, a politikai aktivitás kereteiben. Az választói  inkompetenciára lehet reagálni destruktívan és konstruktívan, de a nem-reagálás csak destruktív lehet.