Beavatkozni nem közleményekkel szokás, hanem pénzzel – közölte Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a Facebook-oldalán. Ezt követően pedig arról értekezett, hogy „Brüsszel a magyar ellenzéki pártokkal összejátszva pénzzel zsarolja az országot, és dokumentáltan külföldről finanszírozták, sőt ma is finanszírozzák az ellenzéki médiát és politikai kampányaikat”.
Orbán Balázs a megszólalásával arra reagált, hogy az MTI korábban lehozta a külföldi hírszerzésért felelős orosz szolgálat, az SZVR (Külső Hírszerző Szolgálat) közleményét, melyben azt állította, hogy „Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke komolyan fontolóra vette a magyarországi „rendszerváltás” forgatókönyveit, és Magyar Pétert tartja a kormányfői poszt legesélyesebb várományosának, akinek támogatására már jelentős anyagi, adminisztratív, média- és lobbierőforrásokat mozgósítottak”.
A cél az SZVR szerint, hogy Magyart a 2026-os parlamenti választásokon, vagy talán még korábban hatalomra juttassák és mindezt az ukrán hírszerzéssel együttműködve tennék meg. Az SZVR az állításait nem támasztotta alá semmivel, ugyanakkor az, hogy egy külföldi hírszerzőszerv ennyire nyilvánvaló módon próbáljon állást foglalni egy magyar belpolitikai kérdésben, nem túlságosan gyakori.
Ennél jóval kevesebbért is állított már szőnyeg szélére nagyköveteket Szijjártó Péter. Például tavaly október 3-án, miután a német nagykövet az Orbán-kormány oroszbarát külpolitikáját bírálta, a magyar külügyminiszter bekérette Julia Grosst arra hivatkozva, hogy Gross „hazánk szuverenitását sértő módon, súlyosan beavatkozott Magyarország belügyeibe”.
2023 októberében a külügyminiszter egy a Magyar Nemzetnek adott interjújában egyenesen arról beszélt, hogy a 2022-es választások előtt „teljesen nyíltan” fenyegette meg az uniós tagállamok magyarországi nagyköveteit. „Ne avatkozzanak bele a magyar választási folyamatba, ne játsszanak helytartósdit, ne szervezzenek akciókat, ne mondjanak véleményt, egyszerűen ne avatkozzanak be”.
Persze, ha a realitásokat nézzük, akkor valójában teljesen fölösleges mindezt számon kérni a kormányon, hiszen a magyar diplomácia már 2020-ban is inkább PR-akciónak használta a bekéretés intézményét, ám ebben nem mért egyenlő mércével sohasem. Az észt nagykövetnek például 2022-ben már azért be kellett mennie a külügybe, mert az észt külügyminiszter, Urmas Reinsalu „rendkívül sajnálatosnak” nevezte Magyarország viszonyulását az Ukrajnával szembeni orosz agresszióhoz.
Ugyanakkor az orosz nagykövetnek az elmúlt évek folyamán nemhogy az 1956-os szabadságharcot fasiszta lázadásnak tituláló tankönyv miatt nem kellett magyarázkodnia, hanem még a külügy szervereinek oroszok általi feltöréséért sem.
A belpolitikát külföldről érő bírálatokkal szembeni hiperérzékenység ráadásul láthatóan nincs hatással a magyar külpolitikára, hiszen magyar kormánypárti politikusok nyugodtan megnevezhetik a favoritjaikat egy másik ország választási időszakában (mi több, a kampány idején tüntetőleg meg is látogathatják őket), nyilvánosan drukkolhatnak nekik, még segítségüket is felajánlhatják a győzelmük biztosítása érdekében (mint tette azt Szijjártó Péter Brazíliában 2022-ben), míg a magyarországi nagyköveteknek még a véleménynyilvánítás is tilos.
Így, ha egy Európa destabilizálására játszó külföldi hírszerzőszolgálat olyan módon szól bele a magyar belpolitikába, amivel a kormány egyetért, azzal nincs semmi gond, olyannyira nincs, hogy Szijjártó Péter a legfrissebb bejegyzésében meg is hosszabbította Bicskéig.
Ha azonban valaki olyat mond, ami a kormánynak nem tetszik, akkor a leghalványabb kritikáért is jöhet a diplomáciai retorzió, már ha a kormány azt politikailag kifizetődőnek tartja. És ez teljesen független attól, hogy a beavatkozás közlemény, vagy pénz formájában érkezik és ezt Orbán Balázs, mint a miniszterelnök politikai igazgatója, pontosan tudja.
