"Valójában vízihulla akartam lenni, de az ijesztő lett volna a kicsiknek. Ezért az egyik lánnyal kék szoknyában, kék kendőt lobogtatva játszottuk el, hogy mi vagyunk a tenger. De a legnagyobb sikert az eldobált szeméttől megbetegedett, majd varázslatosan meggyógyult 'kiskutya' aratta. Még autogramot is kértek tőle a portugál gyerekek. Meghökkentő volt, hogy ez a pár nap alatt rögtönzött előadás a tengerparti szemetelés káros következményeiről, milyen nagy hatással volt rájuk "– idézi fel Kata az önkéntes fiatalokból álló nemzetközi csapat által Lisszabonban rögtönzött színpadi előadást.

Annyi embert ismertem meg, annyi élményben volt részem, amihez másképp évekre, akár egy életre lenne szükség

 – teszi hozzá.

"Észtországban egy bio farmon önkénteskedtünk, ahol - szezontól függően - apró feladatokban segítettünk. Szedtünk például uborkát' – meséli Fruzsi, aki a kevesek egyikeként több tábort is bevállalt egy nyáron. "Svájcban kőfalat építettünk mindenféle kötőanyag nélkül, aminek ott elég nagy hagyománya van. A helyi segítők mesélték, hogy csapatépítő programokba is be szoktak ilyet vállalni cégektől. Nem ok nélkül: mivel mi építettük a falat, nagyon fontos volt közöttük az együttműködés. Egy ilyen kőfalnak 'illik' ugyanis 80-100 évig állnia. Ráadásul meseszép helyen voltunk" – áradozik.

Egyesek Ifjúsági Egyesület

Kata szintén a többször utazók közé tartozik. A nyitány Spanyolország volt, ahol egy környezettudatos veteményeskertet alakítottak ki. A következő évben Franciaországban Escaladieu középkori apátságának leomlott kőfalát építette kéttucatnyi másik önkéntessel, akik között olasz, orosz, német, dán, spanyol, török, belga, sőt néhány éppen akkor érkezett afrikai menekült is volt.

Nem biztos, hogy száz évig áll majd, de mi mindent megtettünk.

A Pireneusok szomszédos eldugott völgyében viszont már bizonyítottak. Az előző év önkéntesei a falu pélábánosának építettek kemencét, azóta az abban sült pizzával látja vendégül az arra járókat.

A gimnazista lányok az Egyesek Ifjúsági Egyesület révén utaztak önkénteskedni. A szervezet a világ több tucat országába – köztük Magyarországra – küld, illetve ezekből vár önkénteseket egy nemzetközi hálózat tagjaként. A táborszervezőket az Európai Önkéntes Szervezetek Szövetsége (AEVO) nevű hálózata fogja össze, amelynek az Egyesek az egyetlen magyarországi tagja. Világszerte évente több mint 13 ezer önkéntes, köztük kéttucat magyar fiatal, segíti a helyi közösségeket.

Idén például kétezer tábort szerveztek 60 országban ,102 partnerszervezet révén. Az Egyesek emellett tagja a párizsi székhelyű Nemzetközi Önkéntes Szolgálat Koordinációs Bizottság (CCIVS) elnevezésű globális hálózatnak is, sőt a vezetőségben is szerepet vállaltak. A szervezet szakmai hátteret biztosít, támogatókat keres és köt össze helyi szervezetekkel, valamint az önkéntesek visszajelzése alapján értékelik azokat a helyszíneket, ahol megfordulnak.

Egyesek Ifjúsági Egyesület

Ez a fajta, főként fiatalokra, illetve a helyi közösségek igényeire építő önkéntes mozgalom a második világháború után indult útjára. Kezdetben érthetően az újjáépítésben segédkezés volt a fő cél, de már akkor is fontosnak tartották, hogy a legkülönbözőbb országokból jöjjenek össze fiatalok, akik a közös munka révén "lebonthatják az ellenségeskedés falait." Jelenleg

A programok helyben formálódnak. Az adott közösség találja ki, milyen feladatra keresnek önkénteseket, és ehhez milyen feltételeket tudnak biztosítani. A külföldi partnerszervezetekkel egyeztetve döntik el, hogy a munkavégzéshez hány emberre és mennyi időre lenne szükség. Vannak egy és kéthetes nyári táborok, valamint többhónapos programok. "A fiataloknak többnyire csak az utazás költségét kell állniuk" – magyarázza Dupák Anna, az Egyesek nemzetközi program-koordinátora. Az önkéntesek aztán maguk főznek, hol sátorban, hol hotelben laknak. Nincs kőbe vésve a munkaidő, szaktudásra általában nincs szükség, de néhány afrikai, ázsiai kórházba, gyermekotthonokba, bajba jutott nőket támogató szervezethez tapasztaltabbakat keresnek. A táborlakók zöme tizen-huszonéves, de várják a 30 felettieket, sőt a családokat is. A csatlakozást megkönnyíti, hogy más önkéntes programokkal szemben nem nekik kell fogadószervezetet keresni, nincs hosszadalmas pályáztatás és előválogatás, a meghirdetett táborok, illetve hosszabb projektek közül maguk választhatnak.

"Másfél hónapot töltöttem a nyáron Japánban, s bizonyos vagyok benne, hogy egész életem egyik legszebb élménye marad. Része lehettem egy remek nemzetközi csapatnak, bejárhattam az országot, megismerkedhettem a hagyományokkal" – meséli Rebeka, aki nagyon reméli, hogy még visszatérhet a oda.

Tímeát a Kréta bűvölte el. "Egy erdőrészletet kellett megtisztítanunk a száraz növényzettől, ami esetleg tűzveszélyes lehet. Ez tette ki a munka nagyobb részét, viszont ezen kívül segítettünk egy helyi fesztivál megrendezésében is, amin azután mi is részt vettünk, illetve egy közeli szigetre is kihajóztunk, ahol azt kellett feltérképeznünk, mennyire változott az ökoszisztéma az emberi behatásra. A helyi iskolában laktunk. A helyiek sütivel, általuk szervezett kirándulással kényeztettek minket".

Egyesek Ifjúsági Egyesület

Az önkéntes táborok alapélménye a szabadság

– állítja Kata, aki szerint ez rendszer kötetlenebb, mint az iskolai csereprogramok, külföldi nyelvtanfolyamok. „Olyan oldaladat is megmutathatod – magyarázza –, amit a saját, bejáratott közösségedben nem mersz. Úgy lehet megismerkedni más kultúrákkal, hogy nem csupán a kirakatot látod.”

Ráadásul tét nélkül próbálhatok ki olyan dolgokat, amit máshol talán soha

– teszi hozzá, majd sorolja: „dolgozhattam spanyol méhészetben, izlandi melegházban, francia építkezésen és portugál környezetvédelmi projektben. Mindegyik alakított rajtam.”

"Hét hónap Dél-Amerikában, ez már nem is egy utazás, hanem az életem" - összegez Kristóf. Mint fogalmaz, rendkívüli végleteket járt be, s sok úton haladt végig, fizikailag – tenger, sivatag, magas hegyek, esőerdők - és lelkileg is.

Mátyás a belső utazást emeli ki: kialakult egy alapvető tudatosság bennem, tisztába kerültem a saját tulajdonságaimmal, rájöttem, hogy minden probléma megoldható. Megtanultam a közösségben való létezés alapvető szabályait, hogy valóban odafigyeljek másokra, megértsem az igényeiket, segítsek, ahol kell.

Egyesek Ifjúsági Egyesület

Sokat tanulnak, miközben teknősöket mentenek, utcagyerekekkel játszanak, kertet művelnek, időseket istápolnak. Van, akit beszippant az adott környezet. Kata például Izlandon találkozott egy fiatal kanadai közgazdásszal, aki egy évvel korábban önkéntesként érkezett a nekik is munkát adó, fogyatékkal élőket gondozó ökofaluba, és ott ragadt. Most már bírja az izlandi nyelvet és a melegházban dolgozik. ”Sokféle nemzet keveredik egy-egy táborban, néha egy emberben” – összegez Angyal Kata, aki erre példaként említi a „hawai” lány történetét, akiről később kiderült, hogy valójában kínai-mexikói szülőktől származik, de ezt többnyire kétkedve fogadják, ezért csak azoknak árulja el, akikről úgy érzi, hogy nem utasítják el emiatt.