Schobert Norbert: Ha kapnék kormányzati szerepet, egymillió embert is lefogyasztanék
A mára már üzletemberré változott fitneszguru azt mondja, nála csak öt dologról kell lemondania annak, aki fogyni akar, miközben ő előszeretettel vacsorázik velős pirítóst éjfélkor. Azt állítja, százezer embert fogyasztott már le, de még soha nem keresték, hogy legyen a kormányzati felelőse a fogyásnak, és a szocialista kormányok kifejezetten csúnyán néztek rá, miután Deutsch Tamás kitüntette. Ő is hülyeségnek tartja, hogy a citrom lenne a rák ellenszere, mégis megosztotta az álhírt. Szerinte nincs felelőssége abban, mit hisznek el neki a követői. Szó lesz még csalókról, rendszerváltásról, kórházakról és stadionokról is. Interjú.
hvg.hu: Hívta azóta Tállai András, hogy csökkentse a kakaós csiga árát?
Schobert Norbi: Eddig még nem.
hvg.hu: De hajlandó lenne az árcsökkentésre?
S. N.: Persze, ha bárkit felhívna a NAV elnöke, azonnal árat csökkentene. De ha én országgyűlési képviselő lennék, én is felhívtam volna azt a helyi kutast, hogy figyelj, drága a benzin, csinálj már valamit.
hvg.hu: Tudni, hogy kövér kisfiú volt, sikerült lefogynia. Hibáztatta valaha a szüleit, hogy miattuk hízott el?
S. N.: Az, aki egy kövér család kövér gyermeke, nem hibáztat senkit, ezt látja normálisnak. Azt hibáztattam, aki megkérdezte, miért nézek ki így. Anyám szerint ma már hálával is tartozom neki, hogy felhizlalt, mert ha ezt nem teszi meg, nem vittem volna semmire. Szóval nem győzök hálálkodni neki. Persze, azért nagyon kemény volt belátni és lefogyni.
hvg.hu: Dolgozik azóta is egy folytonos bizonyítási kényszer önben?
S. N.: Azt gondolom, akik elhízottak, hazudnak maguknak folyamatosan, hogy ez így van jól. Olyan, mint amikor a TBC-s vért köhög fel, de azt mondja, hogy ez így macsó. Nem az. Kövérnek lenni sem az. Ma már azonban megtanultam kezelni.
hvg.hu: De ez társadalmi minta is, ott van például az a magyar mondás, hogy száz kiló alatt a férfi nem férfi.
S. N.: Ha a nőket megkérdeznénk, ők nem így gondolják. Szokták mondani, hogy a macis has szexi, de biztos, hogy nem ilyen képeket nézegetnek a neten. Azt kell megérteni, hogy kövérként csökken a szabadságunk és az életterünk. Aki ebből kitör, és legyőzi saját magát, onnantól bármire képes.
hvg.hu: Kevesen vannak, akik ki tudnak törni, az OECD szerint a negyedik legkövérebb nemzet vagyunk, 1990 és 2010 között pedig megduplázódott az elhízottak száma itthon. Ön évek óta dolgozik a fitnesz és életmód világában, nem érzi személyes kudarcnak ezt?
S. N.: Akkor érezném kudarcnak, ha az elmúlt nyolc évben bármilyen állami megbízatást kaptam volna, ha mondjuk azt mondták volna, hogy én vagyok az egészségügyi államtitkár, aki az elhízás megelőzéséért felel.
Pontosan tudom – erre kutatásom van –, hogy a lakosság egy százaléka, százezer ember lefogyott Norbival. Hivatalos megbízás nélkül nem felelhetek mindenkiért.
hvg.hu: Ha keresték volna, elvállalja?
S. N.: El. De az elmúlt négy, nyolc, tizenkettő vagy tizenhat évben senki nem foglalkozott komolyan az elhízással. Egy-két sportnap vagy a só kiűzése az iskolai menzákról nem elég. Sokkal több minden kellene, észszerűbb lépések.
hvg.hu: Márpedig a sportot tolja a kormányzat.
S. N.: A sporttól nem lefogynak, hanem edzettek lesznek az emberek, ráadásul a futóversenyek a legtöbb embert irritálják. Táplálkozási reformra lenne szükség, de nem úgy, ahogy most csinálják, az én gyermekem könyörög, hogy ne fizessem be a menzát, mert ehetetlen, amit ott adnak. Nem a kalóriát kellene számolgatnunk, hanem szénhidrátban gondolkodnunk. Ha megeszel egy adag töpörtyűt, de nem eszel hozzá kenyeret, annál nincs durvább fogyókúrás kaja, mert a zsír kilencvenöt százaléka nem képes glükózzá alakulni. Ha valaki velem akar lefogyni, azt szoktam neki mondani, a fogyás idejére öt dologról mondjon le. A lisztekről, a cukrozott élelmiszerekről és italokról, a rizsről, a burgonyáról és a legfontosabbról, a hazugságról.
hvg.hu: Miért nem keresik föntről?
S. N.: Egyszer, még 2002-ben Deutsch Tamás megkeresett, mert akkor több ezer főt hoztam össze sportolni, ezért kaptam egy miniszteri kitüntetést. Utána a szocialista kormányok mind csúnyán néztek rám, de azóta semmi. Nem tudom, miért nem. De egyébként a lefogyasztott egy százalék lehetne tíz is, vagyis egymillió ember, ha nem az állandó szekálást kapnám.
hvg.hu: Mire gondol? Ki szekálja?
S. N.: Nyissa ki az újságokat, meglátja.
hvg.hu: Azt érzi, hogy van ön ellen egy hadjárat?
S. N.: Nem ellenem van. Kattintáséhség van, az embereket a balhé érdekli, ezért a média egy kifordított valóságot teremt, amiben balhé van. Én ebben csak egy vagyok a sok közül. Ráadásul Magyarországon létezik egy olyan felfogás is, ha valaki viszi egyről a kettőre, az biztos, hogy csaló. Ezt megalapozta az elmúlt huszonhét év politikája, már a rendszerváltás is egy csalódás volt, de azóta az emberek azt gondolják, ha valaki sikeres, biztosan csal.
hvg.hu: Nem lehet, hogy a sok bulvártámadás azért van, mert meglehetősen sarkosan fogalmaz?
S. N.: De.
hvg.hu: Akkor ez szimbiózis. Ön olyanokat mond, hogy az újságíró inkább fogyjon le, ne írogasson, az újságírók a kattintásra mennek, vagy olyanokat, amiket a képlet kontra vegyjel idején. Ez az egész egy örök körforgás.
S. N.: Őszinte ember vagyok, ami az életmódfelfogásom alapja. És ezek működnek, ezért tartok ott, ahol most.
hvg.hu: Szüksége van a bulvársajtóra?
S. N.: Abszolút nincs. A bulvárnak van szüksége rám, belőlem élnek.
hvg.hu: Milyen a kapcsolata a magyar bulvárpápának tekintett Ómolnár Miklóssal? Ő csinált országosan ismert celebet önből.
S. N.: A barátom, 15 éve ismerem. Nem ő csinált belőlem ismert embert, hiszen én már ‘98-ban a képernyőn voltam, amikor ő még nem volt a média aktív tagja.
hvg.hu: Még mindig Ómolnár az ön cégének kommunikációs igazgatója?
S. N.: Már régen nem, segítettem rajta, amikor nem volt állása, de azóta már máshol dolgozik.
hvg.hu: A kormányzati hirdetéssel kitömött, de az olvasottságát nem publikáló, álinformációkat sorra megjelentető Ripostnál, amit ön is meg szokott osztani.
S. N.: Heti egy-kettőt, és akkor is csak recepteket, edzőgyakorlatokat, soha semmilyen politikai tartalmat nem osztottam meg.
hvg.hu: Van 1,4 millió Facebook-követője. Amikor olyan cikket oszt meg a Ripostról, amelyik azt állítja, a citrom a kemoterápiánál és a gyógyszereknél tízezerszer erősebb rákellenes szer, szódabikarbónával keverve pedig még hatékonyabb, nem gondolja, hogy megvezeti követőit?
S. N.: Nem. Én csak az emberek véleményére vagyok kíváncsi, csak annyit írtam a cikk mellé, hogy elgondolkodtató. Az nem az én felelősségem, hogy elgondolkodik-e a citrom hatékonyságán.
hvg.hu: Mi a véleménye a citrom rákgyógyító hatásáról?
S. N.: Egyértelműen hülyeség. De aktivitást generált a Facebook-oldalalom.
Belátom, lehet, hogy nem azt kellett volna írnom mellé, hogy elgondolkodtató. De soha nem írtam le, hogy ez lenne a rák ellenszere.
hvg.hu: Egyszer azt mondta, szeretné, ha még ötvenévesen is le tudna vezényelni egy edzést. Most negyvenhat, szokott még edzéseket tartani?
S. N.: A mai napig telt házas edzéseket tartok az Arénában, évente többször is. Ez olyan, mintha Mága Zoltántól azt kérdeznék, el tudja-e játszani Vivaldi Négy évszakát.
hvg.hu: Mit gondol a magyar egészségügy helyzetéről?
S. N.: Viszonyítás kérdése. Vannak olyan országok, akikhez képest csodás a helyzet.
hvg.hu: Viszonylag kevés ilyen ország van, Európában is csak tőlünk keletebbre.
S. N.: Magyarországon belül sem mindenhol ugyanolyan borzasztó a helyzet, vannak olyan régiók, ahol magas színvonalon gyógyítanak. De kórházakon belül a különféle osztályok sem állnak egy szinten, van olyan osztály, ahol minden rendben, máshol pedig a Fűrész című filmet is le lehetne forgatni. A magyar egészségügy helyzete vegyes, sok múlik azon, van-e ismerősünk, pénzünk. De azt merem állítani, hogy iszonyatosan magas a kórházi fertőzések száma, ennek pedig oka lehet az elavult technika, a pénzhiány, vagy a fásult, kizsigerelt személyzet és a szakemberhiány.
hvg.hu: Milyen egészségügyre lenne szükség?
S. N.: Nem fogom a szokásos, hülye dumát szajkózni, hogy ne építsünk stadionokat, építsünk helyette kórházakat. Magánbiztosítási rendszerre lenne szükség, minimális állami ellátással, ami mindenkinek jár, a hajléktalannak, a nyugdíjasnak és a menekültnek is. De aki a magánbiztosítási rendszerben többet fizet, az vegye meg magának a szolgáltatást. Soha nem felejtem el, amikor a nevelőapám egy kórházi ágyon feküdt, kért tőlem százezer forintot azért, hogy a halála előtt még szétosztogassa az orvosok és az ápolók között. Elszomorító ez a rendszerhiba.
hvg.hu: Gondolom, azért sem állítaná azt, hogy nem kell stadion, mert a 2016-os Eb-menetelés idején azt mondta, szép kórterem nem kovácsolja össze a népet.
S. N.: Büszke voltam a fiúkra, de nem mondtam azt, hogy ne építsünk kórházakat. Mindkettő kell, ez a helyes válasz. Kell a stadion is, ha focizni akarunk, kórházakban mégsem játszhatunk.
hvg.hu: Mit vacsorázott tegnap?
S. N.: Éjfélkor értem haza, azt hittem, a szemem kiesik az éhségtől, fél egykor Rékával velős pirítóst vacsoráztunk, de a saját gyártású kenyeremre kentem. Utána pedig megittam hozzá egy kis vodkanarancsot. És nem híztam el ma reggelre.
hvg.hu: Gondolom, ezt nem csinálja meg minden este.
S. N.: Az a baj, hogy de. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs így. A legtöbbször éjjel 11 és éjfél között eszem, ha tehetem tatár bifszteket, pirított libamájat kaláccsal, de a sajátomból, hozzá pedig száraz pezsgőt vagy bort. A lényeg az, hogy mindenből csak néhány falatot. Nekem ez kell, hogy jól aludjak, utálom a jóllakottság érzését.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
