szerző:
G. M.
Tetszett a cikk?

Te román menekült – vágták hozzá Molnár Áronhoz saját osztálytársai. A vajdasági születésű színész tehát saját bőrén tapasztalta, hogyan bélyegez meg és közösít ki valakit egy félreinformált közeg. 2017 karácsonyán aztán a röszkei határátkelőnél ébredt rá arra, hogy valamit tenni akar a leegyszerűsítő beszédmód, a kirekesztő szóhasználat ellen. Csapatmunkában készült dalát egyedül vállalja arccal, névvel, de reméli, sokan csatlakoznak hozzá félelem nélkül. Interjú.

hvg.hu: Mi késztette arra, hogy megírja az ÉBRESZTŐ című számot, amelyben a menekültválság fogalomzavarában próbál rendet tenni?

Névjegy
Molnár Áron a vajdasági Újvidéken született, négyévesen, 1991-ben a háború elől költözött át Magyarországra szüleivel. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett 2010-ben Gálffi László és Ács János osztályában. Öt évig a Vígszínház tagja volt, jelenleg szabadúszó. 2013-ban Junior Prima díjat kapott.

Molnár Áron: Karácsonykor mentünk haza a családomhoz Vajdaságba, és édesanyámmal másfél órát vártunk a határon. Az ünnepek alatt mindig hatalmas a sor Röszkénél. Láttuk tehát a kerítést, a határrendészetet és a menekülttábort, engem pedig elkapott a bűntudat, hogy semmit sem tudok arról, mi van körülöttem. Nem tudom, hogy mi van a határon, és azt sem tudom pontosan megmondani, mit jelentenek azok a fogalmak, hogy migráns, menekült, bevándorló. Karácsonykor mindig halálra zabálja magát az ember, hajlamos elfeledkezni a problémákról, de én utánajártam a dolgoknak. Egy hétig olvastam a témáról, majd leültem a barátaimmal beszélgetni. Érdekelt, hogy ők mit tudnak kezdeni a fogalmakkal.

Döbbenten konstatáltam, hogy a generációm és az én baráti társaságom sem lát tisztán ebben a témában. Ez félelmetes érzés volt.

Tudatosult bennem, hogy mi, akik meg akarjuk változtatni a jövőnket, nem látunk tisztán. Fel kell tehát vérteznünk magunkat a tudással.

hvg.hu: És ezen tudna segíteni hiphop-dalokkal?

M. Á.: Elhatároztam, hogy nyitok egy YouTube-csatornát, amelyen keresztül tudok kommunikálni másokkal, amelyen keresztül lehet üzenni, kérdezni és vitatkozni. Menjünk bele azokba az érzékeny témákba, amelyek körülvesznek minket! Merjük vállalni a véleményünket!

hvg.hu: Amikor utánanézett a menekültválság témakörének, mi lepte meg leginkább?

M. Á.: A legfélelmetesebb az volt, hogyan alakult ki a migráns szó pejoratív értelmezése. Nem a teljes homályban tapogatóztam ugyan a használt fogalmak kapcsán, de a médiaössztűzben én sem tudtam pontosan a szavak jelentését. A migráns szó mindössze egy halmaz nagyon sok különböző élethelyzetre. Ha egy ilyen kifejezést pejoratív színben állít be a politika és a sajtó, akkor félelemkeltő légkör alakul ki a társadalomban. És én ebben nem akarok részt venni. Én ebben a világban nem akarok élni. Mivel ez a légkör velem összeegyeztethetetlen, ezért tenni akarok ellene.

hvg.hu: Vajdasági magyarként megélte, milyen kirekesztett „migránsnak” lenni? Része ez az identitásának?

M. Á.: Amikor 91-ben átjöttünk Magyarországra, dúlt a délszláv háború. Nekünk dobozok között, orvos-nővérszállón is jó dolgunk volt, mert édesapám és édesanyám mindig mesét teremtett körénk, játékot csinált helyzetünkből, megóvott minket. És megtanítottak szókimondónak lenni. De emlékszem, hogy az iskolában a gyerekek hamar behozták azt, amit hallottak otthon.

Ránk azt mondták, hogy románok vagyunk. És menekültek.

Nem 91-ben volt ez, hanem már általános iskolában. De akkor még híre-hamva nem volt a jelenlegi kommunikációnak. A szülőktől kapott félinformációk alapján engem harmadik osztálytól kiközösítettek az osztálytársaim. Öt éven át tartott, és csak felsőbb évesek között találtam meg a közegemet. Pontosan tudom, milyen az, amikor valakire egy negatív jelzőt akasztanak, és ezzel megbélyegzik.

Röszkei életkép 2017 decemberéből
©

hvg.hu: Visszajöttek régi emlékek, amikor most karácsonykor meglátta a határmenti menekülttábort?

M. Á.: Ugyanaz az érzés jutott szembe Röszkénél, és ez a kiszolgáltatottság. Ők ugyanabban a helyzetben vannak, mint amilyenben mi voltunk. Most már látom, mekkora szerencsénk volt, hogy lábra tudtunk állni. Ez édesapámtól és édesanyámtól embert próbáló feladat volt, óriási áldozat. És mi beszéltük a nyelvet, képzelje el azt, aki e nélkül vág neki.

hvg.hu: Meg tudja érteni azokat, akik félnek az idegenektől, és óvják másoktól a saját kultúrájukat?

M. Á.: A világ folyamatosan változik. Nem csak a Föld adottságai, de a kultúrák egymásra való hatása is. Ez elkerülhetetlen. Szerintem ez a folyamat nem rossz, hanem csodálatos. Amikor a húgomhoz repültem az Egyesült Államokba, mellettem ült a gépen egy nő Sydney-ből. Engem kérdezett, hogy mitől félnek Magyarországon a családok, mert nem érti, amikor évente egyszer hazalátogat. Olyan furcsa volt ezt hallani. Ő pedig elmesélte, hogy mennyire sokszínű kultúrában nő fel a saját gyereke. És a fiú sosem kérdezte meg, mi a különbség az emberek között. Természetesen nem az egyes embereket akarom ezzel hibáztatni. A rendszer az, amely a félelemkeltésért felelős.

hvg.hu: Azt tudnia kellett, hogy ezzel a dallal túlpolitizált térbe kerül. A migráció kérdése a magyar politika frontvonala.

M. Á.: Én színész vagyok, nekem az a feladatom, hogy szórakoztassak vagy elgondolkodtassak, problémákat vessek fel. Ami problémával viszont most találkozom, az nagyobb annál, hogy a színház falain belül tehessek ellene. És sokkal személyesebb is számomra. Ezért vállalom az arcomat, a nevemet. Tudom, milyen érzékeny a téma. Azzal is tisztában vagyok, hogy sok támadás érhet ezért, de nekem fontosabb, hogy elkezdjünk beszélgetni. Tudom, hogy vékony jégen mozgok, de csak párbeszéddel lehet változtatást elérni.

hvg.hu: Ezt az egyik politikai oldal támadásként értelmezheti.

M. Á.: Nem tudom, melyik oldalra gondolhat, de akkor lehet, hogy az az oldal a ludas. A politizálás kikerülhetetlen az életünkben. Elég hozzá, ha komoly témákról beszélgetünk. Mi a családban nem politizáltunk, de most nem ilyen időt élünk.

Ahhoz, hogy változás legyen, ahhoz pártállástól függetlenül bele kell beszélnünk a politikába. Én közömbös vagyok minden párttal kapcsolatban, a témák foglalkoztatnak.

hvg.hu: Akkor a migráció után újabb terület következik, amelyet dalban dolgoz fel?

M. Á.: Szeretném feldolgozni az oktatás és a szexuális zaklatás témakörét. Aztán pedig jó lenne, ha a közönség döntene a fontos ügyeinkről, én pedig vállalom, hogy egy hónap alatt írok rá egy számot, és forgatunk hozzá egy klipet.

hvg.hu: A klipen látszik, hogy a videó sok ember közös munkája, viszont egyedül ön ad neki arcot. Ez a dal magánszám vagy csapatmunka?

M. Á.: Szuper baráti társaságom van, található köztük operatőr, koreográfus, rendező, vágó, zeneszerző. Csodálatos emberek, akik ebben szívességből vettek részt, mert nekik is szívügyük a dolog. A kamera előtt viszont nem véletlenül állok én egyedül. Féltem őket. Nem akarom, hogy más is arccal, névvel legyen benne. Ettől a helyzettől még egy alkotó csapat munkája a dal. A legfélelmetesebb épp az, hogy alkotás közben számolnunk kellett azzal, hogy ennek lehet negatív következménye ránk nézve. Arról gondolkodtunk hangosan, ki hogy sérülhet a klip miatt. Én nem akarom, hogy ebből bárkinek baja legyen. De a végcél az, hogy egy országnyi bátor ember álljon mögöttem arccal, névvel, félelem nélkül.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Gigantikus ponty után nyomoz a Nébih

Gigantikus ponty után nyomoz a Nébih

Vírusgyanú és karantén egy pesti luxushotelben – könnyű rémtörténet 1963-ból

Vírusgyanú és karantén egy pesti luxushotelben – könnyű rémtörténet 1963-ból

Csak bele kell tenni egy dobozba a cipőt, és rögtön kiderül, tényleg márkás-e

Csak bele kell tenni egy dobozba a cipőt, és rögtön kiderül, tényleg márkás-e