Heiko Kretschmer az MSZP kampánystratégája volt a választási kampány idején (a párt korábbi stratégája, Ron Werber az LMP-t segítette). Év elején a 168 Óra készített a német szakemberrel interjút, amelyben a német szociáldemokraták, az SPD egykori ásza azt mondta, „egy adagnyi populizmusra a politikai baloldalon is szükség van”. Fél évvel ezelőtt két területet, az oktatást és az egészségügyet emelte ki, ahol nagy elégedetlenséget lát, nem mondta ki, hogy ezek lesznek a kampánytémák, de megjegyezte, áprilisig arról kellene beszélni, hogy hogyan lehetne az embereket humánus egészségügyhöz, versenyképes oktatáshoz és bérekhez segíteni. Az eredmény ismert, Kretschmer összegzése azonban jelentősen eltér a hazaitól.

Röviden összefoglalva:

• A magyar társadalomnak csak 15 százaléka valóban jobboldali, ezért választotta Orbán az ideológiamentes menekültkérdést, amivel többséget tudott teremteni magának.
• Az ellenzék nyolc év után szabadulni tudott a Fidesz által diktált témáktól, és a társadalom többségét érdeklő szociális témákat felkarolta, de ideje még normális médiakörülmények között sem volt az igazát bizonyítani.
• A Jobbik értékes kiegészítését adta a baloldal szociális üzeneteinek a be- és kivándorlás párhuzamos fókuszba emelésével, de most a pártnak döntenie kell, hogy marad-e a néppárti vonalon.
• A választók legnagyobb tömbje ugyan a szociális igazságosság és újraosztás politikájával azonosul, de közben ez a csoport megosztott a nyílt és a bezárkózó társadalmat akarók között. Orbán leváltásához az ő kiegyezésükre lenne szükség.
• Az ellenzéknek nincs ideje: azonnal rendeznie kell sorait, frissíteni személyi állományát, visszaépíteni aktivista hálózatát, mert 2019-ben le kell fektetni a kormányváltás síneit.
• Európa épp annyira érdekelt Orbán bukásában, mint a magyar társadalom szociálisan érzékeny része. És Európának ezért tennie is kell a kormány bukásáért, mert az elmúlt három évben kizárólag segítette Orbánt.

Az irány jó volt…

Heiko Kretschmer június végén kelt levele a hvg.hu-hoz is eljutott, több oldalon keresztül elemzi az általa is katasztrofális vereségként emlegetett áprilisi választások tanulságait.

MTI / Koszticsák Szilárd

A kétnyelvű, angolul és németül íródott szöveg kilenc pontban foglalja össze a történeteket, majd a végén egy teljes oldalt szán a budapesti helyzetre. Év elején Kretschmer azt mondta, szerinte „gyorsan és jelentősen megváltozhat a helyzet”, most mégis azt írta elsőként, hogy

az áprilisi választások eredményei katasztrofálisak voltak a demokratikus ellenzék számára. De most először az ellenzék képes volt saját történeteket mesélni, ahelyett, hogy Orbán elképzelt narratívájával vitatkozott volna. De az idő túl rövid volt. Két évre van szükség ahhoz, hogy jelentős hatást lehessen elérni.

Reviczky Zsolt

Írása ezen részén Karácsony Gergelyt és az MSZP-t dicséri elsősorban, ami nem csoda, az ő szereplésüket igyekezett segíteni. A nekik szóló vállveregetés valahol önmaga felmentése is. A dicséretből kijut még a Momentumnak és a Jobbiknak is. A levéleben a Policy Solutions által végzett felmérést hívja segítségül (Politikai útmutató Magyarországhoz). Az új ellenzéki narratíva szerinte a szociális demokrácia, amely mindenki számára egyenlő hozzáférést követel az állami szolgáltatásokhoz, és mindenkinek tisztességes megélhetést. Miközben a Fidesz politikája szerinte abból áll, hogy a privilegizált rétegek kiemelt minőségű oktatáshoz és egyészségügyhöz jussanak hozzá, míg a köznépé elrohadhat, addig az ellenzék a szociális igazságosságot szorgalmazhatja. Mert annak a magyar társadalomban többsége van.

Mi ugyanakkor bajban vagyunk, ha fel akarnánk idézni az MSZP markáns mondásait a szociális demokráciáról. Az üzenet ugyanis elsikkadt. A Tegyünk igazságot! választási programban (.pdf itt) béremelésről, gazdasági növekedésről, nyugdíjemelésről, garantált szociális minimumról volt szó, és hangsúlyos szerepet kapott az oktatás és az egészségügy, de ezek sokkal inkább a Fideszre és Orbán Viktorra adott reakciók voltak, mintsem saját ötletek és elképzelések. És a koordinálás szent feladata miatt amúgy sem ezzel foglalkoztak, hanem a gaz Gyurcsánnyal és a még felháborítóbb Szél Bernadett-tel. (Kretschmernél egy kritikus mondatot kap az indulási hajcihő, ahogy a kormánypropaganda pusztító lejáratásai is.)

Az elemzés második pontja szerint az ellenzéki építkezésnek már áprilisban megvolt az első gyümölcse:

• A baloldal ugyanis fölényesen verte Budapesten a Fideszt: 50,5% a 38,2% ellen.
• A baloldal még az esetleges Fidesz–Jobbik-összefogást is verte: 50,5% a 47,5% ellen.
• Mi több, Budapesten az egész országgal ellentétben a Fidesz némileg csökkent: 38,9%-ról 38,2%-ra.
• Négy éve még a Fidesz a Jobbikkal verte volna a baloldalt.
• Budapesten 74 ezerrel nőtt a szavazók száma, míg a baloldali pártoké 80,5 ezerrel. A mozgósításuk tehát sikeres volt.

Kretschmer hozzáteszi:

egy szélesebb együttműködés teljes győzelmet hozott volna Budapesten. Minden fővárosi körzetet megnyerhettek volna.

Az alaptalan optimizmus beszél Kretscherből? Magyarázza a bizonyítványát? Vagy valóban lenne a baloldal számára reményre okot adó fordulat? Hát, ha maximális jóhiszeműséggel azt mondjuk, hogy áprilisban még akár lehetett is, az ellenzék ezt az elmúlt hónapokban biztosan eljátszotta. Politikai sikert sehol sem aratott, önmagával foglalkozó köldöknézést láttunk, miközben az ellenzék számára esélyt jelentő nagyvárosok előrehozott választásain tarolt sorra a Fidesz. Itt érdemes felidézni azt, mit mondott Karácsony Gergely Budapestről, a jövő évi önkormányzati választások előtt. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje egyfelől úgy látja, egy teljesen reménytelen helyzetbe állt be, holott Kretschmer szerint ő volt az, aki képes alternatívát állítani, másrészt nem látta az esélyét annak, hogy a fővárosban nyerjen az ellenzék. „Az ellenzék már most el van késve” – mondta a jövő évi önkormányzati választások elé.

Fazékas István

Az unió eddig Orbánnal volt...

A szocialisták korábbi tanácsadója Orbán Viktorról is írt, szerinte a magyar miniszterelnök az EU hathatós támogatásával távolodott el a valódi problémáktól, és fordította minden energiáját a menekültellenes harcra. A Fidesz társadalomképének ugyanis nincs többsége a választók között. Ideológiamentes ígéretet kellett tennie, ez pedig a migránsmentes Magyarország volt. És hogy az uniónak mit kellett volna tennie Kretschmer szerint:

Tízéves moratóriumot kellett volna adni Magyarországnak a közös menekültpolitika alól, az országra vonatkozó kvóták eltörlését és a külső schengeni határ védelmében a magyar szervek anyagi támogatását. Ez szerinte nagy ár lett volna, de a lehetséges haszon – az illiberalizmus esetleges bukása – miatt megérte volna.

Egy későbbi pontban ennél is továbbmegy. Szerinte: „a magyar civil társadalom és a kozmopolita Európa csak közösen verheti meg Orbán és az illiberális demokrácia koncepcióját”. Ezt kulcsfontosságúnak ítéli meg Kretschmer, véleménye szerint ugyanis, aki vissza akarja szorítani a jobboldali populizmust Európában, annak el kell távolítani Orbánt a kormányrúdtól, mert példaképpé vált a néppárt egy része számára is. Kretschmer szerint Orbán nem egy szokásos Európa-ellenes populista. Őt egy másik típusnak látja: keresztény, konzervatív, iszlámellenes, részint antiszemita és illiberális. Alapvető jogokat tagad meg kifelé és befelé, mint ami a média sokszínűségét vagy a civil társadalom működését illeti, mégsem kérdőjelezi meg teljesen a demokráciát.

Úgy látja, üzenve újra az ellenzéknek, most építkezni kell, az ellenzéki pártoknak szervezeti és személyzeti háttérre és alapokra van szükségük.

„A következő éveket erre kell felhasználni, vidéken kell megerősödni, hogy ott is érdemi kampányt lehessen folytatni, személyeket kell felépíteni, alternatívákat kell nyújtani. Ezenkívül közös stratégiára van szükség, méghozzá most. 2021-ben vagy 2022-ben ehhez már túl késő lesz.”

Kihallani ebből az összefogást, amit 2014-ben megpróbáltak, nem működött, 2018-ban viszont mindent elsöpört a koordináció és a taktikai szavazás, ami egy eltartott kisujjú összefogás, mert valójában nyílt sisakkal senki nem akart összefogni. Kretschmer azonban többről beszél. Szerinte a szociális igazságosságban hívő magyar választók egy pontban megosztottak, és ez a nyílt társadalom kérdése. A győzelemhez a két csoportot meg kell békíteni. Az új ellenzéki erőnek többféle hiteles politikust kell találnia, fiatalokat és nagyobb arányban nőket, de alkalmazkodni kell ahhoz is, hogy a polgárok egy részében igény van a keménykezű férfi vezetőre.

Fülöp Máté

Utolsó pontban azt írja Kretschmer, az ellenzéknek most fel kell építenie egy jelöltet 2022-re, aki a szociáldemokrata értékeket hitelesen tudja képviselni.

Fontos, hogy a 2022-es kihívónak hatalma és befolyása legyen a választások előtt, és ezt a nemzeti parlament nem nyújthatja, mert ott ellenzéki képviselő számára nincs formáló ereje ebben a ciklusban. Az április 8-i eredmények azt mutatják, hogy ezt a szerepet Budapest főpolgármesterének posztja tudja csak nyújtani

– írja Kretschmer. Vagyis az ellenzék 2019-ben olyan politikust indítson főpolgármesternek, aki abból a pozícióból három éven át mutatja a szociálisan igazságos politika előnyeit, és ezzel a parlamenti választásokra indított hároméves hajrát.

A magyar (baloldali) politika hatalmas jéghegynek tűnik ehhez az ambiciózus tervhez.