A 24.hu interjújából mi most az aktuálpolitikai részt emeljük ki, amire akkor térnek rá, miután kitárgyalták, hogy milyen volt a rendszerváltás után SZDSZ-es képviselőnek lenni. A kérdésre, hogy merre tart az Orbán-rendszer, azt feleli:

„Félek, hogy egy sajátos diktatúra felé, ami, remélem, szelídebb, mint Horthy alatt, pláne Rákosihoz képest, de még a mintául szolgáló Putyinhoz és Erdoganhoz képest is. Orbán nagyon okos ember, kár, hogy az érzelmei egyre inkább felülírják az értelmét. Elég sok diktátor ténykedését élveztem végig, még többről olvastam, és egyre több az ismerős szituáció. Mussoliniről azt mesélik, hogy míg nem került hatalomra, bölcs férfiúként tündökölt, ám a csúcson elveszítette a józan ítélőképességét. A hatalom meg a pénz bizony deformálja az embert, mindenkit annyira, amennyire csak deformálható.

Orbán rendszere olyan, hogy aki beáll a sorba, tarthatja a markát, ám aki lépést téveszt, seggbe rúgják.

A legnagyobb baj, hogy nincs ellenzék. És az ellenzéki formációk szétesésével kvázi egypártrendszer alakult ki. A Jobbik meg az LMP darabokban, az MSZP sehol, az SZDSZ már nem is létezik. Sehol senkit nem látni, aki alkalmas volna Orbánt leváltani. Nagyon, nagyon szomorú vagyok. Gyurcsányt valaha széles látókörűnek, a jövő emberének ítéltem, de az én szememben már rég nem az. Karácsony Gergelyt még a közelmúltban is komoly pozíciókra is alkalmasnak tartottam, derék, jó ember, okos, művelt, de kiderült, nincs benne elég energia, kezdeményezőkészség. Viták idején a háttérbe húzódik, békevilágban lenne jó miniszterelnök, de ma nincs béke se itthon, se a világban. És valahogy a világban sincs se egy De Gaulle, se egy Adenauer, se Deák, se Széchenyi, se Kossuth, se Eötvös.

Optimista vagyok, de egyre kevesebb okom adódik rá. A migrációról harsogunk, ami fontos dolog, megoldásért kiált, de tán az is téma lehetne, hogy az elmúlt néhány évben többen mentek el ebből az országból, mint ötvenhatban. Köztük rengetegen a legkvalifikáltabbak közül. A minap beszéltem egy szívsebész barátommal, ő Londonba költözött, aztán Abu-Dhabiba, most ott műti a sejkeket őrült fizetésért, ahelyett, hogy itthon mentene életeket. A minap feleségül vett egy japán nőt, és esze ágában sincs hazajönni.”