Tüntetéssorozat a túlóratörvény ellen
Évek óta nem látott tüntetési hullámot váltott ki a túlórák növelését célzó, rabszolgatörvényként is emlegetett jogszabály parlamenti elfogadása. Az ellenzék a parlamentben, a diákok az utcákon folytatták a tiltakozást, már-már a 2006-os zavargásokat idéző körülmények között.
Tóth Csaba a parlamenti akciót követően (erről a percről percre tudósításunkat itt, összefoglaló elemzésünket itt találja) azt írta, nincs a mai nap, ha a Fidesz nem kényelmesedik el. „Az első parlamenti tiltakozást az váltotta ki, hogy Lezsák indokolatlanul megvonta a szót az ellenzéktől, mert nem akart reggelig a parlamentben ülni. Ezen a héten a kormánypártiak nem voltak hajlandók egyenként szavazni a módosítókról, mert az túl sok ideig tartott volna. Ha a fideszesek végighallgatják az ellenzéket, és végigszavazzák a majdnem háromezer módosítót, nincs a mai nap.”
Az ellenzék ma végre nem volt „ciki”.
Ez Tóth egyik legfontosabb állítása. „A hol bénasággal, hol kollaborációval vádolt ellenzéket egyetlen akció nem teszi ismét vonzóvá, de rég lehetett látni azt, hogy az ellenzéki képviselők büszkén és emelt fővel küzdenek valamiért. Az ellenzékkel kapcsolatos lélektani változás lehet a mai nap legfontosabb eredménye: a parlamenti pártok ma megfeleltek választóik elvárásának, hogy végre csináljanak valamit – írta.
A politológus szerint bebizonyosodott, hogy a jó összefogás működik. „választási kampány folyamatos összefogás-mantrája sokszor olyan visszatetsző volt, hogy elfeledtette: az emberek persze szeretnének összefogást. A rabszolgatörvénynek az ellenzék adott egy közös nevet, akcióit részben koordinálta, és senki nem próbálta azt látványosan „megnyerni”. Több közös képpé állt össze az ellenzék az utóbbi hetekben, mint a teljes 2018-as választási kampányban.”
A fő erő pedig balról jött – szögezi le. „Az ellenzéki pártokat persze nem egyformán érinti a téma: az akciók arcaivá főleg MSZP-párbeszédes politikusok, valamint Szél Bernadett váltak, amiben nagy szerepet játszott, hogy az ülés nagy részét Tordai Bence közvetítette.”
Végül azt írja:
A kormányzati reakció dönt a parlamentarizmus jövőjéről. Ha a Kövér által fenyegetően emlegetett „következmények” lesznek dominánsak, és a Fidesz megpróbál komolyabb anyagi, büntetőjogi vagy mandátumot érintő szankciót bevetni, az biztosan az ellenzék radikalizálódásával jár majd. Kövérrel szemben Orbán mintha kevésbé lett volna felháborodva: ha a kormányoldal „elengedi” a mai akciókat, az paradox módon növelheti a parlament és a parlamenti viták szerepét a következő években.
Tóth Csaba jegyzetét itt éri el:
A túlóratörvény elfogadása miatt kirobbant parlamenti botrányról és az azt követő tüntetésekről itt olvashatnak bővebben.
