Bárcsak a lottó jövő heti nyertes számait tudnánk olyan magabiztosan megjósolni, mint a most induló nemzeti konzultáció végeredményét vagy a jövő évi főpolgármester-választás befutóját! Igaz, Tarlós István várható győzelmét illetően a lapunkban idézett kutatásokra is támaszkodhatunk. Pedig történhetne másként is. Ha – mint a hétvégén a szlovák helyhatósági választásokon – sikerülne olyan, a kormánytól és a parlamenti ellenzéktől független jelölteket találni, akik számos szlovák nagyvárosban, köztük Pozsonyban diadalmaskodtak.
A jövőbe kalauzolja olvasóinkat Fókuszban rovatunk összeállítása is, ám utunk során óhatatlanul is a XIX. század kulisszái közé tévedünk.
A kormány gőzerővel építi ugyanis (vissza) a múltba révedő történelemszemléletét városképi eszközökkel megjelenítő épületeket.
Ki emlékszik már Orbán Viktor szavaira? „Mi már egy nyitottabb világban nőttünk fel, minket nem kísértenek történelmi nosztalgiák (...) nincs különösebb hajlamunk a historizálásra” – mondotta volt a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán. Vajh' mihez is kezdenének a budapestiek, ha a Várban nem épülne (újra) lovarda, vagy a Ligetben nem húznák fel a múlt század elejének másodvonalbeli építésze – a maga idejében is csak ideiglenesnek szánt – kupolás csarnokát. A környezetéből a 61 méteres tornyával is otrombán kilógó, a XXI. századtól minden ízében „tájidegen” díszletházról hamar kiderült, funkcionálisan is alkalmatlan arra, hogy a közlekedési múzeum új otthona legyen. Sebaj, a pénz úgyse számít, ha kormányzati presztízsberuházásról van szó – derül ki címlapsztorinknak is választott cikkünkből. Ahogy az is: a kormány az építészeti kérdésekben is hű maradt a hagyományához:
a döntések a szakmai fórumok megkerülésével, érdemi viták nélkül dőlnek el.
Arról, hogy a dialógust hogyan is képzeli a kormány, Trócsányi László igazságügy-miniszter tudna mesélni. Mesél is. Mint vele készült interjúnkban kifejti, szerinte érdemi egyeztetés előzte meg a közigazgatási bíróságok felállítását. Csak a történelmi hűség kedvéért: a politikailag érzékeny kérdésekben (választások, kampány) is dönteni hivatott bíróságról szóló törvény társadalmi vitájára
négy napot kegyeskedett szánni a jogalkotó.
Szakmai ellenérvek pedig állítólag nem, csak politikai sejtetések hangzottak el, amelyekkel „nem lehetett mit kezdeni”.
Talán a Kossuth térről is másként látszanának a dolgok, ha a hatalom csúcsán állók is ugyanabban a térben és időben élnének, mint azok a földi halandók, akiknek például olyan problémáik vannak, hogy belefulladnak-e a szemétbe. Gazdaság rovatunk cikke Kuka és törpetársai meséjének példáján elmagyarázza, miért nem működik, ha a nemzeti kukaholding csak szundikál a beszedett díjakon, míg a szemetet nincs, aki elvigye. A NER hulladékbiznisz-sztorija szürrealitásban még a Grimm-mesét is túlszárnyalja. Aki ellenben valódi irodalomra, kultúrára vágyik, annak könyves mellékletünk írásait, illetve Szellem rovatunknak az idős zeneszerző, Kurtág György legújabb darabjáról szóló cikkét ajánljuk olvasásra. Közben képzeljék el azt is, hova vezetne, ha az irodalom és zene ma élő alkotói – a kormány tettestársául szegődött építészekhez hasonlóan – archaizáló művekkel szennyeznék szellemi környezetünket!
A szerző a HVG vezető szerkesztője