Joó Hajnalka
Joó Hajnalka
Tetszett a cikk?

Újabb belső dokumentum látott napvilágot hétfőn arról, hogy mennyire katasztrofális személyi és tárgyi feltételek mellett működött a Honvédkórház sürgősségi centruma. Ugyanerről beszélt egy múlt héten birtokunkba kerül levél tanúsága szerint a részleg megbízott vezetője is, amit még a miniszter sem cáfolt meg. Az egészségügyi intézmények működését ellenőrző Nemzeti Népegészségügyi Központ vizsgálata mégis mindent rendben talált a Róbert Károly körúton. Hogy lehet ez? És ki a felelős, hogy így van?

„Az utóbbi időben – minden bizakodás és ígéret ellenére – egyre vállalhatatlanabbá válik a munka osztályunkon, mind emberileg, mind szakmailag. És mivel lassan minden egyes műszakban azt érzem, hogy a rendszerszintű hibák miatt a saját bőrömet viszem a vásárba, ezért néhány napi szinten felmerülő kérdésben szeretnék (hivatalos) állásfoglalást kérni”

– írta 2018 novemberében az osztály vezetésével megbízott Burány Bélának és kollégáinak a Honvédkórház sürgősségi betegellátó centrumának (SBC) egyik orvosa.

Az illető, akinek levelét Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, oxiológus szakorvos osztotta meg hétfő reggeli Facebook-bejegyzésében, hosszú oldalakon át példákkal illusztrálja azokat a döntési (kényszer)helyzeteket, amelyekkel az ott dolgozóknak nap mint nap szembesülniük kellett a részlegen. Például azzal, ha az SBC-ez tartozó fektetőben egyszerre több, rosszabb állapotú beteget helyeznek el (ami, valljuk be, nem életszerűtlen, inkább természetes egy sürgősségi esetekkel foglalkozó egységnél), akkor az oda osztott egyetlen orvos „késő délután jut el odáig (ha jobb esetben eljut), hogy a betegek nagy részét átnézze. Emiatt mindennapos, hogy a bent fekvő betegek későn kapnak meg valamilyen terápiát, vagy egy vizsgálat későn történik meg, esetleg elmarad, valamint betegek napokig a fektetőben ragadnak.

Ez nyilvánvaló betegveszélyeztetés."

– írja a szakember, azt is felvetve, hogy ha bármelyik ilyen betegellátásból (beteghalálból) bírósági ügy lesz, akkor biztosan fel fog merülni kérdésként, hogy ha ennyire nem volt ellátó kapacitás, akkor "miért nem történt meg az osztály lemondása", vagyis az, hogy a részleg ne vegyen fel több betegeket.

Túry Gergely

A problémákat több mint négy oldalon soroló levélben az orvos kitér a katasztrofális mértékű, ugyancsak betegéleteket veszélyeztető eszközhiányra, az orvosokat terhelő, emiatt vagy a betegellátást késleltető, vagy többórányi kifizetetlen túlórát keletkeztető adminisztrációra, és egy a mindennapjaiból vett példával a más osztályokról átvezényelt, a sürgősségi végzettséggel és tapasztalattal nem bíró orvosok és ápolók jelentette (élet)veszélyre is:

Az rendben van, ha az ambulancián lévő egyetlen sürgősségi szakorvos (a váltásvezetőn kívül) a használhatatlan III/3-as vizsgálóban egy nem túl használható odarendelt nővér mellett próbál dolgozni, miközben a sokktalanítót egy odarendelt urológus foglalja le? Cserébe a kritikus állapotú beteggel a 2 hónapja osztályunkon dolgozó rezidens küzd?

A szakorvoshiány miatti belső átvezénylések problémájára az SBC orvosa egy szemléletes hasonlattal próbál rávilágítani:

„Milyen üzenete van annak, hogy a sürgősségi szakorvos bármelyik másik osztály szakorvosával helyettesíthető? (…) Mi van akkor, ha én ennek a mintájára holnaptól szeretnék heti 1 napot a traumaműtőben dolgozni traumatológus szakorvosi beosztásban. Igaz, hogy soha nem csináltam ezelőtt nagy műtéteket, de most csípőprotézisre szeretnék ráállni. Meg amúgy is lesz ott még egy szakorvos a szomszéd műtőben szükség esetére, miért ne csinálhatnám? Ha ő tudja csinálni az én munkámat, szerintem én is csinálhatom az övét. Elvégre mindketten orvosi egyetemet végeztünk, és mindkettőnknek 5 éves szakvizsgája van. Főorvos Úr ezt le tudná szervezni nekem? Jóváhagyná a kórházvezetés?”

De felhívja a figyelmet a levélíró olyan alapvető dilemmákra is, mint hogy a sürgősségi ügyeletese vajon a rossz állapotú betegeket nézze-e meg először (ami nyilván több idő), vagy a fektetőben lévő, kevésbé súlyosakat vizsgálja meg és engedje gyorsan haza, hogy legyen hely ez előbbieknek. A levél végén pedig összességében felveti:

Hol van az a pont, amikor ki lehet mondani, hogy válsághelyzet van az osztályon, az ellátandó betegekre egyértelműen kevés az ellátókapacitás és a felszerelés, és mivel ezek növekedése nem várható, így a meglévő erőforrásokból gazdálkodva a katasztrófamedicina irányelvei alapján átszervezzük az osztályt?

(A katasztrófamedicina-alapú szervezésnél érdemes megemlíteni, hogy a tömegbalesetek és nagyon sok sérülttel járó katasztrófák orvosi ellátásának elsődleges elve a vonatkozó szakirodalom szerint így szól: „célja a lehető legtöbb emberi élet megmentése, tehát nem jelentheti minden emberi élet megmentését”.)

Majd írását azzal a szintén nem alaptalan felvetéssel zárja az SBC orvosa:

hol a határ? Meddig felelünk mi a betegeinkért, és mikortól tehető felelőssé a kórházvezetés, akinek számos alkalommal jeleztük a működésképtelenségünket, de mégis lényegileg változatlan (vagy romló) feltételek mellett működésre kényszerít?

A sürgősségi orvosa által leírt állapotokkal egyező, egyben a kórházvezetés felelősségét felvető helyzetről számolt be egyébként a részleg több dolgozója októberben a hvg.hu-nak is, de Zacher Gábor, az SBC korábbi vezetője is ugyanezzel – a betegéleteket veszélyeztető, szakmailag vállalhatatlan körülményekkel – indokolta augusztus végi lemondását.

RTL Klub

Bár az intézményt fenntartó Honvédelmi Minisztérium következetesen tagadta, hogy gond lenne a sürgősségi centrumban, az állítások valóságtartalmát utólag igazolta az osztály vezetésével Zacher Gábor távozása után megbízott Burány Béla múlt heti, hvg.hu birtokába került levele, amelyben a megbízatásától búcsúzó szakember azt írta kollégáinak:

„2018. szeptember 1-én egy működésképtelen SBC-t vettem át”,

majd azt is elismerte, hogy „az orvoslétszám a gyógyítási feladatok ellátásához minimálisan szükséges szint felét sem érte el, és az elengedhetetlenül szükséges betegmegfigyelő monitorok, vérgázkészülék, lélegeztetőgépek, illetve egyéb alapvető eszközök teljes vagy részleges hiánya és tartós működési zavarai álltak fenn.”

Az SBC-n uralkodó állapotokat egyébként múlt heti sajtótájékoztatón már a folyamatosan tagadó HM vezetője sem cáfolta (igaz, Benkő Tibor – sokszoros csúsztatásokkal – igyekezett azokat Zacher Gábor nyakába varrni).

Túry Gergely

Mindezek fényében viszont különösen érdekes elővenni a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) 2018 december 12-i levelét, amelyet az egészségügyi intézmények működéséhez előírt minimumfeltételek teljesülését ellenőrző szervezet írt a hvg.hu megkeresésére. Az eredendően a kórház II.-es, Podmaniczky utcai telephelyén kialakult radiológushiányt firtató kérdéseinkre adott válaszában az NNK önszorgalomból kitért ugyanis a központi telephely sürgősségijére is, megemlítve, hogy ott 2018 szeptemberében helyszíni ellenőrzést végeztek. A személyi és tárgyi feltételeket, és az ellátás megfelelőségének kritériumait is ellenőrző vizsgálat eredményét az NNK – az azóta napvilágot információk ismeretében nem túlzás azt mondani: meglepő módon – így foglalta össze:

Az ellenőrzés során megállapítottuk, hogy az MH Egészségügyi Központ Sürgősségi Betegellátó Centrum (SBC) a jogszabályokban előírt személyi és tárgyi feltételeket teljesíti, az ellátás megfelel a szakmai szabályoknak.

Az NNK válasza alapján számtalan kérdés vetődik fel. Például, hogy ha sürgősségi osztály két vezetője és számtalan dolgozója állítja, sőt maga a miniszter sem cáfolja, hogy az osztály személyi és tárgyi minimumfeltételek felét sem teljesítette ugyanebben a hónapban (sőt, még hónapokig), akkor hogyan találhat mindent rendben egy (elvileg) mindenre kiterjedő a vizsgálat? Az ellenőrzés napján áttolták a sürgősségire a kórház többi részlegének összes mozdítható diagnosztikai eszközét, egyéb osztályokról odarendeltek aznapra és papíron is felvettek még egyszer annyi szakorvost szakdolgozót és adminisztrátort? A folyosón/fektetőben több (tíz) órája várakozó betegeket átküldték-tolták valahová, hogy ne látszanak, és küldtek helyettük néhány elégedett, beépített „beteget”?

Ha nem így történt, akkor mi értelme egyáltalán a minimumfeltételeknek, és mi értelme az ellenőrzésnek?

Mi az a szint – ha nem a miniszteri rendeletben előírt minimumfeltételek – amelyre már azt mondják, hogy nem működhet/nem vehet fel betegeket egy részleg?

Az ismert előzmények – nem mellesleg több beteg halála – után felvetődik-e a kórház vezetőjének és/vagy az intézményt fenntartó, valamint az ellenőrzésekért és a minimumfeltételek betartásáért felelős minisztérium és miniszter felelőssége?

Kérdéseinket továbbítottuk a Honvédkórházat fenntartó HM, az Emmi és az NNK felé is, amint válaszolnak, frissítjük a cikket.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

hvg.hu Itthon

Elfogtunk egy levelet: visszamenőleg igazolja a Honvédkórház sürgősségijének korábbi katasztrofális állapotait a távozó vezető

Valóban az összeomlás határán volt tavaly augusztusban a Honvédkórház sürgősségi centruma - ismeri el keddi, kollégáinak írt levelében Burány Béla, a részleg eddigi, hamarosan távozó megbízott vezetője, aki a lemondott Zacher Gábor utóda lett a részlegen. A honvédelmi tárca mindeddig és azóta is folyamatosan tagadja, hogy gond lenne az intézményben.

Joó Hajnalka Itthon

Zacher Gáborra mutogat a Honvédkórház sürgősségijén kialakult állapotok miatt a miniszter

Benkő Tibor honvédelmi miniszter szerint a Honvédkórház sürgősségi centrumának korábbi vezetője tehet arról, hogy augusztusra az összeomlás szélére került a részleg, és az újra működési problémával küzdő koraszülött centrum bajait is a távozó vezető okozta szerinte. A miniszter magyarázatában ugyanakkor elferdítette a tényeket.