Beda Magyar azért választott álnevet, mert a korábban a CEU-n dolgozó akadémikus magát és környezetét így szerette volna megóvni. Kiléte azonban a Zeit szerkesztősége előtt nyilvánvalóan ismert.
Magyarország elveszett
Orbán Viktor pusztítja a magyar demokráciát, a jogállam intézményei, a jogrendszer és a társadalom egyéb felépítményei ma már nem többek, mint egy halom törmelék. És az Európai Unió hagyta, hogy így legyen.
Ez a korábbi CEU-kutató cikkének címe és bevezetője. Majd hosszan írja, mi történt és miért történhetett az meg, hogy „Magyarország öngyilkosságot követett el”, méghozzá az EU közreműködésével, a többi uniós tagállam szeme láttára. Beda Magyar kitér
- a jelen közállapotokra,
- Soros Györgyre,
- a magyar társadalomban meghúzódó árkokra,
- a megosztottsága,
- az illiberális államra,
- arra, hogyan építette fel önmagát és támogatottságát a Fidesz,
- Orbán pávatáncára
- Európa és Magyarország kapcsolatára.
It’s really not been since the Cold War that an academic driven out of Eastern Europe (w/ his job, this time) would publish—anonymously—such a scathing and tragic exposé of his country. Only this time, the once-hallowed Europe is held co-responsible. https://t.co/8BAdyql0dy
— Yuliya Komska (@ykomska) April 9, 2019
A demokrácia haláltánca szerinte úgy kezdődött, ahogy az az előző században is: a független intézmények a politikai színtér elemei lettek, az emberi jogok általánossága helyett szelektálni kezdtek, a sajtószabadság szűkül, a tudományt és a művészetet megpróbálják bedarálni, a tények pedig másodlagosak. (Arról, hogy ez már megtörtént, és haladunk valami olyan felé, aminek a vége borzasztó, a híres francia filozófus, Bernard-Henri Lévy is beszélt magyarországi előadásán.) Az EU felelőssége a volt oktató szerint abban áll, hogy politikai értelemben szemet huny, gazdaságilag pedig finanszírozza a mindenkori hatalmat. Ezzel biztos fedezetet nyújt a szélsőséges eszmék újraéledésnek.
Hideg polgárháború folyik 2002 óta, de van-e kiút Európa számára az általa létrehozott rendetlenségből?
Ugyanis kiút kell szerinte, mert a magyar jogállam jelenleg olyan helyzetben van, hogy tagjelölt sem lehetne az uniós csatlakozási folyamatban. „Választások vannak még, azok szabadok is, de egyáltalán nem tisztességesek.” Majd sorolja: milyen állapotban van a sajtó, mennyire tarolta le a Fidesz, hogyan működik a propaganda, milyen állapotban az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés, hogyan viszonyul a hatalom az emberi jogokhoz, hogyan váltak ellenséggé a menekültek, akiket éheztetnek a határon, és hogyan folyik antiszemitának ható kampány Soros György ellen, hogyan vándorolnak az uniós források oligarchákhoz.
A szerző szerint az ország bizonyos szempontból a harmincas évek szintjén van, bár – teszi hozzá – a politikai indíttatású letartóztatások és gyilkosságok nincsenek napirenden. Hacsak ide nem soroljuk – írja – például Váradi András vagy Welsz Tamás esetét. (De ezekről soha senki nem állította azt, politikai szál húzódik meg a háttérben, ezen a ponton támadta Kovács Zoltán is Applebaumon keresztül a Zeit cikkét – erről részletesen az írás végén.)
Orbán elsődleges célja a társadalmat megosztó témák keresése, megtalálása és felerősítése egy gyűlöletkampánnyal.
Ennek fő pontja Orbán illiberális demokráciája, a túloldalon a liberálisokkal, ők és mi, igaz magyarok kontra árulók helyzetet előállítva. Közben pedig Orbán és a Fidesz arisztokratikus magatartással kormányoz,
huszároknak érzik magukat, miközben úgy élnek, mint a betyárok.
A kutató szól a CEU elüldözéséről is, illetve az MTA-ügyről is és a közigazgatási bíróságokról, továbbá a Fidesz néppárti felfüggesztéséről. Meglátása szerint szakítás lesz a dolog vége, Orbán pedig egy szélsőjobboldai tömbben képzeli el saját jövőjét Európában. Az európai közösség a kezdet kezdetén még közbeléphetett volna, áll az esszében, de nem tették, pedig a támogatások megvonásával Európa-pártivá formálhatták volna Orbánt. Az unió „ma jobban tenné, ha úgy tekintene Magyarországra, ami, nem pedig demokráciaként.”
Írása végén Beda Magyar figyelmeztet:
Az Európai Unió nagy részén a szélsőjobboldaliak már magukhoz ragadták a nyilvános diskurzust, de a társadalom többsége még az egységes, toleráns és együttműködésre épülő Európa mellett van. Még.
A Twitteren Anne Applebaum történész is megosztotta a cikket, azt írta mellé: Magyarország elveszett, az EU és Amerika pedig semmit sem tett ellene.
Több sem kellett a nemzetközi ügyekben állandóan szolgálatban lévő Kovács Zoltán szakszóvivőnek. Tudja, a történész – finoman szólva – nem szimpatizál a mai magyar állapotokkal, de szomorúnak tarja, hogy megosztotta ezt a Zeit-cikket. Magyarország mint a politikai gyilkosságok földje? Komolyan elhiszi ezt Applebaum? – teszi fel a kérdést Kovács. Applebaum szerint a kormány embere szándékosan félrevezet azzal, hogy egy jól felépített, átgondolt cikk egyetlen, vitatható állítását emeli ki, de Kovácsnak ez a dolga – írta. A BBC egyik tudósítója meg is jegyezte, a kormányzati kommunikáció mindig ilyen volt, egyetlen mondatot kiragadnak egy hosszú és kritikus esszéből, majd ezt ismételgetik.
(A Zeit cikkét angol nyelven itt, németül itt éri el.)
