A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) összes, kérdőívet kitöltő dolgozója – vagyis a válaszadók száz százaléka – nemmel felelt egy május eleji belső felmérés azon kérdésére, hogy egyetértenek-e kormány tervével, amely szerint néhány éven belül Debrecenbe költöztetnék az intézményt.

A múzeum Közalkalmazotti Tanácsának kérdőívét az MTM 200 alkalmazottjából 145 töltötte ki, további válaszaikból pedig kiderül, hogy túlnyomó többségüknek – 87 százalékuknak – nem egyszerűen ellenérzései vannak a költözéssel szemben, de munkát sem vállalnának az új székhelyen, inkább elhagynák az intézményt, vagy a pályájukat. A munkatársak 82 százalékának családi vagy személyes, illetve anyagi és szakmai szempontból is gondokat okozna a költözés, 84 százalékuk pedig semmilyen feltétel – még a jelenleginél kedvezőbb szakmai vagy lakhatási körülmények – mellett sem menne ebbe bele.

Facebook

"Magyarország nem Amerika, hogy beülök egy lakóautóba családostul, és két nap múlva egy másik városban kezdem újra az életemet"

– magyarázta a hvg.hu-nak álláspontját egy több mint két évtizede az intézményben dolgozó muzeológus.

Hiába azonban a dolgozók (és a tudományos élet szereplőinek korábbi) tiltakozása, látszik, hogy ez a CEU- és az akadémiai vitában is tapasztaltakhoz hasonlóan minimálisan sem befolyásolja a kormányt a döntésben: az áthelyezési tervekre rálátó egyik magas beosztású kormányzati tisztségviselő a hvg.hu-nak egyértelműen azt mondta: olvasták a fenti, belső felmérés eredményeit, de

"semmi gond, akkor majd keresünk új muzeológusokat".

Vagyis hiába ágál bárki, a múzeumnak mennie kell és kész, a tervektől pedig az sem tántorítja el őket, ha a tapasztalt, hozzáértő, az MTM-ben éveket, sőt évtizedeket eltöltő szakemberek akár mind egy szálig felmondanak.

A Közalkalmazotti Tanács kutatásának második, az átköltöztetést szakmai szempontból vizsgáló része amúgy egy ilyen helyzetről is megszondáztatta a munkatársakat: a felmérésben részt vevők 96 százaléka pedig egyértelműen úgy vélte, hogy elképzelhetetlenül nagy károkkal és problémákkal járna, ha az intézménynek úgy kellene folytatnia a működését, hogy túlnyomó részben kezdő vagy gyűjtemény(rész)i ismeretek nélküli, tapasztalatlan kurátoroknak és preparátoroknak kellene átvenniük a jelenlegi feladatokat.

MTI / Jászai Csaba

A válaszadók 99 százaléka szerint ráadásul nemcsak muzeológiai és közművelési szempontból lenne hátrányos az áttelepítés, de a természettudományi kutatásoknak is komoly károkat okozna, ha az intézménynek el kellene költöznie Budapestről.

A munkatársak között ugyanakkor abban is egyetértés volt, hogy szükség van a természettudományos ismeretterjesztés vidéki fejlesztésére – az MTM Debrecenbe költöztetésének egyik fő indoka ugyanis, hogy az ország a kulturális-tudományos létesítmények szempontjából (is) túlságosan Budapest-központú –, a múzeum kollektívája pedig készséggel segítene egy nagy, országos jelentőségű és hatáskörű debreceni természettudományos központ létrehozásában is.

Ez utóbbi információink szerint szerepelt is egyébként alternatívaként abban a Természettudományi Múzeum által összeállított koncepcióban is, amelyet a kormány felkérésére készített és adott le még februárban az intézmény. A költözés aspektusait részletesen vizsgáló tanulmányban az MTM alapvetően elfogadja, hogy a kormány szakítani akar Budapest "vízfejűségével" és kompromisszumos megoldásként felveti a múzeum gyűjteményi és kutatási, illetve kiállítási és múzeumpedagógiai központjának elkülönítését, emellett olyan – akár hálózatként működő – turisztikai vonzóerőt növelő, vidéki élményközpontok és látványkiállítások létrehozását javasolja, amelyek az MTM kvázi tagintézményeként működhetnének egyes megyeszékhelyen – például Debrecenben is.

Tucatnyi veszély erősség nélkül? A hülyének is megéri!

A költözés erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit, illetve veszélyeit is számba vevő SWOT-analízis a lépés kockázatai között említi a szakemberek távozása mellett a felbecsülhetetlen értékű és egyedülállóan nagy (összesen 10 milliónál is több példányból álló) gyűjtemények sérülését, és a múzeum közoktatási funkciójának csorbulását is – míg ugyanis Budapesten az ország bármely településén tanuló diák számára egy egynapos kirándulással elérhető az MTM, addig az ország déli és nyugati megyéiben tanulókra ez Debrecenről már nem lenne elmondható.

Az erősségek között gyakorlatilag csak egyetlen érvet tud felhozni az elemzés, ami úgy hangzik, hogy

"ebben az esetben a kormány szándéka megvalósul".

Bár a formális kormánydöntés még hátravan, a költözés valójában már nem kérdés, és a stílus, illetve a hozzáállás sem sokkal különb, mint amit az Akadémia-vitában tapasztalhattunk: a fent idézett, a folyamatokra nemcsak rálátó, hanem érdemi befolyással is bíró kormánytisztség-viselő például így indokolta, hogy miért tartja üres kifogásnak az MTM munkatársainak érveit:

"Debrecentől ki vannak borulva, de amikor Egyiptomba mennek fél évre állami pénzen, akkor bezzeg nem reklamálnak, hogy milyen messze van."

A közlekedési nehézségekről szóló panaszok szerinte azért sem állják meg a helyüket, mert

"Magyarország második legnagyobb városában repülőtér van, és gyorsvasút is lesz"

– mintha legalábbis opció lenne egy átlag, közalkalmazottként havi 150-300 ezer forint között kereső magyar múzeumi dolgozónak, hogy repülővel járjon naponta Budapestről Debrecenbe.

Fazekas István

A költözés egyébként 2010 óta folyamatosan terítéken van. A fővárosban jelenleg három különböző ponton működő intézményt 2011-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kezdte kiszorítani a Ludovika épületéből, de hamarosan a növénytárnak helyt adó Könyves Kálmán körúti Tündérpalota nemrég felújított szecessziós épületéből is ki kell költöznie (az Index decemberi cikke szerint azért, mert kell a hely az épület többi részét használó Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – OFI – hivatali helyiségeinek).

A kiutálásokat azonban mindig abban a reményben vészelhette át az intézmény, hogy egy új, önálló, ötvenezer négyzetméteres épületet kaphat az elvettek helyett. Az elmúlt kilenc évben legalább 15 helyszín felvetődött az egykori OPNI épületétől a ferencvárosi Vágóhíd és a Nyugati pályaudvar mögötti és rákosrendezői MÁV-területekig, de egyikből sem lett semmi.

Arról viszont először csak tavaly decemberben hallhattak a múzeum dolgozói, hogy az (így már nem is annyira) áhított új otthon vidéken épülne fel: először csak pletykaként, míg Palkovics László innovációs és technológiai miniszter december elején az ATV-nek el nem kottyintotta, hogy az intézmény "valahol vidéken, az egyik nagy egyetemi városunkban" kapna helyet. Pár napra rá – még mindig városnév nélkül – egy kormányhatározat jelent meg az országos közgyűjtemények vidéki szerepvállalásának erősítéséről, a farbával azonban végül a fideszes Kósa Lajos, volt debreceni polgármester állt elő a városi tévében, elismerve, hogy Debrecenben lesz az újonnan felépítendő múzeum.

MTI / Czeglédi Zsolt

A beruházást a hajdú-bihari megyeszékhelyt a Kárpát-medence északkeleti régiójának központjává tenni akaró, a városba 7-800 milliárd forintnyi fejlesztést pumpáló Debrecen 2030 program részeként valósítanák meg, a város honlapján is elérhető, 2030-ig szóló kulturális stratégiájában viszont még egyáltalán nem szerepel a kulturális-tudományos attrakciók közt természettudományi múzeum.

Ez jó ideig bizakodásra adott okot a múzeumi dolgozók körében is, de ennek mostanra vége: Debrecen a szükséges forrásokra vár, hogy részletes megvalósíthatósági tanulmányt készítsen a múzeum elhelyezéséről. Bár normális körülmények között egy ilyen tanulmány még mindig megállapíthatna olyan kockázatokat, amelyek miatt végül akár el is állhatna a kormány az áttelepítéstől, a megvalósítás elé információink szerint valójában már nem nagyon gördülhet akadály.

A Facebookon január elején létrejött, 3,7 ezer követőt számláló Maradjon Budapesten a Természettudományi Múzeum! csoport mindenesetre fideszes szemszögből is igyekszik bemutatni a költözés kockázatait, hátha van, amire nem gondoltak a kormányzati döntéshozók. Például, hogy

• "a költöztetés rengeteg pénzt emésztene fel az adófizetők pénzéből, mégis elérhetetlenné tenné az intézményt az ország nagy része számára: Nyugat-, Dél- és Közép-Magyarország családjai, iskolái nem tudnák látogatni a múzeumot, ami a végrehajtó fél politikai támogatottságát csökkentené ezekben a térségekben"

vagy

• "a Természettudományi Múzeum szakmai tevékenységeinek ellehetetlenülése a múzeum 200 éves történetének végét jelentené. Ez az értékpusztítás menthetetlenül ahhoz a politikai erőhöz kötődne, amely ezt végigvitte, ez pedig nyilvánvalóan annak sem szolgálja érdekeit, és nem akar e múzeum tönkretevőjeként elhíresülni a jelen és a jövő szemében. Az értékteremtőket, mint például a múzeumot alapító Széchényi Ferencet, mindig jobban és más megítéléssel őrzi meg az emlékezet, mint azokat, akiknek a neve ezen értékek pusztításával kapcsolódik össze mindörökre."