Áder János július 12-én írta alá a Magyar Tudományos Akadémia megcsonkítását lehetővé tevő törvényt, amivel jelentősen csorbult a Magyar Tudományos Akadémia szabadsága. A kormány korábban egy évig packázott az MTA-val.
Áder szó nélkül aláírta a jogszabályt, többek között ezért is írt nyílt levelet Somogyi Péter Agy-díjas tudós, az Oxfordi Egyetem professzora, amit a 168 Óra közölt.
„Megdöbbenéssel láttam, hogy aláírta a tudomány politikai felügyeletéről szóló törvényt, és ezzel személyes felelősséget vállalt Magyarország tudományos fejlődésének visszavetésében. Amikor 2016. szeptember 15-én Buzsáki György és Freund Tamás Agy-díjas tudós társaimmal együtt a kedves feleségével vendégül látott az elnöki palotában, úgy éreztem, hogy látja a tudomány és az azt művelő elmék fontosságát az ország fennmaradásában és fejlődésében. Köszöntőjében ezt el is mondta.
Ezért érthetetlen, hogy miért hagyta jóvá ezt a felületesen összeállított, és nyilvánvalóan pártpolitikai célokat szolgáló törvényt, a tudományos közösségek és dolgozók tanácsa, kérése majd tiltakozása ellenére is.”
Levelét az MTA tagja azzal folytatta, hogy a törvény tartalma és főleg a módszerek, amelyeket a kormány alkalmazott az értelmiség fenyegetésére és megalázására, hosszú időre visszavetik az ország fejlődését, és súlyosbítják elmaradásunkat a fejlett világtól. „A magyar tudományban és a fiatal tudósok képzésében folytatott mintegy 50 éves munkásságom alatt még nem tapasztaltam, hogy a kormánynak az intézkedései ennyire negatív véleményt váltottak volna ki szerte a világon. Tudom, tisztában van azzal, hogy hány világ vezető tudós, akadémia és tudományos szervezet próbálta jobb belátására bírni a kormányt a törvény elfogadtatása előtt.
Felhívták a kormány, a törvényhozók és az Ön figyelmét a várható károkra. Ezért azok, akik ezt az átalakítást megszervezték, végrehajtották és jóváhagyták tudatában voltak annak, hogy mit tesznek.”
Somogyi szerint ez a törvény az országot és a kultúrát az elmaradás útjára vezeti, mert elveszítjük a kiváló elméinket és a képzett tudományos dolgozókat. „Hazánknak meglennének a hagyományai, amikre építve, és a sikeres országok tudománypolitikáját és ráfordításait követve, a világ szellemi vezető országai közé kerülhettünk volna. Ehhez hatékony és politikai szempontoktól mentes reform törvény kellett volna, amelyben bízhatott volna a társadalom és a tudományos közösség, és aminek alapján javíthattuk volna a kutató, tudományos és innovációs munkánk hatásfokát. Láthatólag, nem ez volt a törvény célja, amellyel Ön egyetértett.”
Levelét azzal zárta, hogy az Oxfordi Egyetemen nap mint nap tanít kiváló magyar diákokat és fiatal kutatókat, akik a majdani visszatérés reményében tanulnak es dolgoznak. Látom, hogy mennyire negatív üzenetet küldött az ország vezetése azoknak, akikre a jövőt bízhattuk volna. „Szomorúan látom azt is, hogy az ország felelős vezetői szemében nincs hely a tanult, önálló véleményt formáló embereknek Magyarországon. A kormány fél az értelmiségtől, mint azt az oktatás, az egészségügy és most már a tudomány helyzete is mutatja.
Önnek viszont nincs mitől félnie, így viszont a felelőssége országunk jövőjéért és a törvény aláírásának következményeiért óriási.”
