Tarlós jobban retteg a vereségtől, mint imázsának elvesztésétől

Tarlós jobban retteg a vereségtől, mint imázsának elvesztésétől

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Gergely Márton

Milyen lenne, ha egyszer kiderülne, hol őrzi a kormánypárt a „Fidesz Központi Tárhelyét”? Lenne belőle botrány? A kérdésre akár választ is kaphattunk volna a héten, ha nem üvölt mindent túl a cirkuszból bömbölő zene. Ez itt a belpolitikai összefoglaló.

Versengő hibrid rendszerként írta le Filippov Gábor a NER-t. Ennek lényege, hogy a jogállamiságot visszabontó hatalom megméretteti magát választásokon, és ezzel minden autokratikus törekvése mellett még felvállalja a vereség kockázatát. Hogy ez a rizikó mennyi energiát vesz ki a rendszerből, azt leginkább kampányidőszakban láthatjuk. Ilyenkor a magabiztosság álcája félrecsúszik, és érezhetővé válik a görcsös akarás. Könyörtelenségbe és pitiánerségbe ütközünk mindenütt.

Ha arcot akarnánk adni a NER idegességének, akkor Tarlós István képmását használnánk hozzá.

Budapest főpolgármestere egyszerre akar mindenek felett álló városvezető lenni, akinek már az is zsenánt, hogy Karácsony Gergelyekkel írják fel a nevét egy szavazólapra. Másik oldalról őrizni kívánja imázsát, amely szerint benne még nyomelemekben található tisztelet és tisztesség. Így aztán egyik pillanatban leordítja Tordai Bence fejét, és megsérti a fogyatékkal élő magyarokat, a másik pillanatban kikéri magának, hogy ő gyáva lenne, amikor nem vitatkozik Karácsonnyal.

Tarlós problémája az, hogy tisztességesen nyerni nem lehet, ha valaki a Kubatov-Rogán metódusra támaszkodik. A főpolgármester ugyanakkor nem is meri visszautasítani az említettek segítségét, mert jobban retteg a vereségtől, mint imázsának elvesztésétől. Tarlós is tudja, hogy ha szuverén ember akar maradni, akkor vitatkoznia kell kihívójával. A Fidesz teljes kampánygépezete azonban az ellenfél megsemmisítésére épít. Ebben a háborús taktikában nincs helye a vitának, mert akkor komolyan kell venni a másikat. Amikor az üzenet szerint Karácsony egyenlő a herevasaló Berki Krisztiánnal, akkor Tarlós nem állhat ki vele egy színpadra, mert azzal ő is bohóccá válna.

A fideszes gépezet nem azért fektetett annyi energiát Berki felpumpálásába, hogy aztán Tarlós valami demokratikus elkötelezettség iránti romantikus hevületből kidobja az egészet az ablakon. A NER mostanra tökéletesítette az általa elképzelt versengést. Ennek a lényege, hogy nincs és nem lehet közös platform a kormánypárt és az ellenzék között. Saját médiában, saját üzenetekkel szólnak a sajátjaiknak. A Rogán-megoldást a Tarlós-Karácsony vitára szombaton a Ripost címlapján olvashattuk:

Karácsony a gyáva, és már öt éve ő menekül Tarlós elől.

Valóságtartalom? Nulla. Esély ezek után, hogy a vita létrejöjjön? Nulla. Helyette a kormánypárti sajtóban költenek arról cikkeket, hogy az ellenzék győzelmével elkezdődne a migránsok betelepítése az általuk megszerzett városokba. Közben Bayer Zsolt költ disztópiát egy elképzelt baloldali-zöld magyar városról, amely természetesen kannibalizmusban végződik.

Az elmúlt héten láttunk mindent, ami a fideszes kampányokat jellemzi. A KESMA-csoport teljes erővel beleállt a negatív kampányba – legyen szó egyedi történetekről, vagy szisztematikus lejáratásról, mint amikor Karácsony nevének említésekor odabiggyesztik az „alkalmatlan” jelzőt. Közben az állami média a köz tájékoztatása helyett a Párbeszéd stábjával került magánháborúba, hogy ezzel szolgáltasson újabb muníciót a KESMA hadainak. Gulyás Gergely ez alatt vidéken magyarázta el, hogy az igazán jó fideszes polgármesterek ismertetőjele, hogy ellenük senki sem mer elindulni, Kövér László pedig megüzente, hogy Budapest elszakítására és háborúba rángatására készül „Kari Geri”.

Hogy világos legyen, hogy bármivel hajlandóak visszaélni: a helyi választási bizottságok Fidesznek kedvező döntéseiről derül ki sorra, hogy azok nem állják meg a másodfokú vizsgálat próbáját, vagy épp ellenkezőleg, a magasabb fórum is gátolja a tisztán látást. Sok esetben azonban nem számít, hogy a jegyző által vezetett helyi bizottságok első döntései elfogultnak bizonyultak. Mert a jóvátételig már megtörtént a károkozás, vagy a választók megtévesztésével, vagy az ellenfél megzavarásával. A héten például a fővárosi testület kijelentette: nem lehetett volna a VIII. kerületben két újságcikk állításaira támaszkodva elítélni Pikó András kampányát. Mire a józan ész győzedelmeskedett, addig a rendőrség felforgatta az ellenzéki jelölt irodáját, megakasztotta az aktivisták kampányát, és nem egy embert megfélemlítettek a túlbuzgó fellépéssel. Pikóék ugyanis napokig nem tudtak mással foglalkozni, mint a hatóságok és az országos propagandasajtó nyomásával.

Hogy mennyit számít a hadtestként kezelt kormányzati média és a Fidesz érdekes szerint privatizált magyar intézményrendszer, az hétfőn világosan kiderült. A 444 ugyanis nyilvánosságra hozott egy párbetűs kódot:

FDSZKT.COM

Szerintük itt tárolják a Kubatov-listát. Ha tippelni kéne, akkor a Tiborcz István menőségét idéző rövidítés mögött a „Fidesz – Központi Tárhely” húzódik meg. Az mindenesetre egyértelmű, hogy egy 2018-as videón egy magyar szavazópolgár digitális kartonlapja látható. A felvételen Georg Spöttle, a Fidesz által eltartott gazdasági bevándorló beszél telefonon egy szavazóval. A hívott fél adatai láthatók a Spöttle által használt számítógép képernyőjén, és felette kiolvasható az említett URL.

Jellemző a magyar politika erőviszonyaira és forrásmegoszlására, hogy a Karácsony gyávaságáról szóló polémia nagyobb karriert futott be, mint a Fidesznek nyolc választást sorban megnyerő titkos adatbázishoz vezető fontos puzzle-darab felbukkanása.

Hozzászólások