Az újságíró még 1952-ben a Magyar Rádióban helyezkedett el pályakezdőként, a Falurádió és a Kincses Kalendárium szerkesztője, műsorvezetője volt, de dolgozott a belpolitikai szerkesztőségben, egyéb kulturális műsorokban is. 1956-ban a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőjeként a Parlament épületében, a Nagy Imre miniszterelnök irodája mellett berendezett ideiglenes stúdióból szerkesztette a műsort, tagja volt a forradalom idején a rádió öttagú vezetőségének. Mindig a rádiót tekintette valódi munkahelyének, de '56 után elvették műsorát, visszaminősítették beosztásában.

Fábián Gyula az 1970-es években a Mezőgazdasági Múzeumban dolgozott, ahol megszervezte a múzeum baráti köreinek országos hálózatát, majd a Vízügyi Múzeum létrehívója, első igazgatója lett. Néhány évig a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa volt, ahol ő rendezte a centenáriumi Arany János-kiállítást. Szociográfiai, művészeti és irodalmi írásai jelentek meg a többi között a Kortárs, a Tiszatáj, a Forrás, a Fiatal Magyarország, a Jelenkor folyóiratban, de napilapokban - Új Magyarország, Pest Megyei Hírlap, Magyar Nemzet - is közzétették számos írását. Mindezek mellett továbbra is dolgozott a Magyar Rádiónak.

A rendszerváltás előtt Fábián Gyula olvasószerkesztője volt a Képes Újságnak, a rendszerváltás kezdeti napjaiban elindította a Szabad Szó folyóiratot, dolgozott a Magyar Fórumnál, majd főszerkesztője lett a Szabad Földnek, később főmunkatársa a Magyar Nemzetnek és a Lánchíd Rádiónak, ahol 86 éves koráig olvasta fel heti jegyzeteit. Fábián Gyulának 2005-ben - 1956-os tevékenysége elismeréseként - a Magyar Rádió örökös tagja címet adományozta 80. évfordulóján az intézmény. Nívódíjat kapott, később a rádió Aranytollas újságírója is lett. Újságírói tevékenységét 2009-ben Rát Mátyás-díjjal, 2013. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerték el. Halálhírét fia, Fábián Márton tudatta szombaton az MTI-vel.