hvg.hu: Nemsokára dél van, és ma még senki nem lépett ki a Jobbikból, legalábbis hírt nem olvastam róla (az interjú múlt héten, Bana Tibor kilépése után készült – a szerk). Mi történt?

Jakab Péter: Nem tartom számon, hogy ki az, aki kilép a Jobbikból, mert nem velük foglalkozom. Nem azokkal, akik elhagyják a hajót, hanem akik itt maradnak és eveznek tovább. A kongresszus 87 százalékos többséggel jelölte ki az irányt, aki más útra téved, annak sok sikert.

hvg.hu: Pedig a távozók többsége benntartható lett volna a pártban.

J. P.: Én senkit nem akarok benntartani, aki nem akar maradni. Aki más irányba akarja vinni az életét vagy a politikai tevékenységét, azoknak ezt az esélyt meg kell adni.

hvg.hu: Ez a „más irány” nem teljesen világos. Mihez képest mást?

J. P.: A néppártosodás folyamata véget ért, a Jobbik most már középre pozícionálja magát, ami azt jelenti, hogy igyekszik minden tisztességes magyar embert megszólítani. Tehát nem az ideológiai kérdéseket hangsúlyozzuk elsősorban, mert ha ezt tennénk, a jobboldaliságunkat hangsúlyoznánk, akkor már a rajtvonalnál azt üzennénk, hogy nem is akarunk foglalkozni azokkal az emberekkel, akik nem jobboldaliként határozzák meg magukat. Nekem viszont az a kötelességem, ha már a választók a munkaadóim, hogy minden egyes választói elvárásnak próbáljak meg eleget tenni, azokkal az eszközökkel, amelyeket a szavazók a kezünkbe adtak.

hvg.hu: Nem hinném, hogy van olyan párt – beleértve a Fideszt is –, amelyik nem azt gondolja magáról, hogy minden tisztességes magyar embert igyekszik megszólítani.

J. P.: A Fidesz pusztán a saját szavazóit akarja megszólítani, de még tőlük és mástól sem vitatom el a hitelesség lehetőségét. Majd a választók eldöntik, hogy azok-e. Nekünk ugyanakkor fontos, hogy miközben meg kell őriznünk a saját arcélünket, meg kell találnunk a többi ellenzékivel is a közös pontokat.

hvg.hu: Igen, pont erre a saját arcélre próbálok rákérdezni, de talán majd később kirajzolódik. Indíthattuk volna ezt a beszélgetést azzal a bárgyú álkérdéssel, hogy akkor most ön zsidó-e vagy náci, de figyelve az identitását, világnézetét firtató kérdésekre mostanában adott válaszait inkább azt kérdezném meg, hogy miért is lépett be annak idején a Jobbikba.

J. P.: Azért mert találkoztam egy társadalmi problémával. Én Miskolcról érkeztem, és egy olyan iskolában tanítottam, ahol lényegében csak cigány származású gyerekek voltak. Cigány értelmiségiek hozták létre ezt az iskolát egyébként. Olyan valósággal találkoztam ott nagyon töményen, amit nem akartam a saját gyermekeim jövőjének. És azt gondoltam, hogyha az ott megtapasztalt jelen lesz az ország jövője, akkor nekem valamit tennem kell a közéletben, hogy ez ne így legyen. Természetes, hogy egy olyan párthoz csatlakoztam, amelyik egyáltalán kimondta, hogy létezik ilyen probléma.

hvg.hu: Nem azt mondta ki, hogy létezik probléma, hanem azt, hogy létezik cigánybűnözés mint sajátos bűnözési fogalom. Illetve egyenruhás felvonulásokat szervezett romák lakta helyeken. Azt ugye nem kell elhinnem, hogy ezek a probléma megoldása irányába mutató lépések voltak?

J. P.: Azt mondtam, hogy kimondta a problémát, és nem azt, hogy akkor hiteles megoldást tudott kínálni. Ez a segélykiáltás volt.

hvg.hu: Ez a romagyilkosságok időszaka, ön az idő tájt lépett be a Jobbikba. Nem mondta a párttársainak, hogy nem kéne élezni az amúgy is pattanásig feszült helyzetet?

J. P.: Amikor beléptem, a helyemet kerestem abban a rendszerben. Nem üzeneteket továbbítottam, hanem feladatokat vártam.

hvg.hu: Mi volt a véleménye a Magyar Gárdáról?

J. P.: Társadalmi felkiáltójel volt. Jelzés volt az állam felé, hogy a magyar emberek úgy érzik, hogy bűnügyileg fertőzött területeken magukra vannak hagyva.

hvg.hu: Gárdatag nem volt?

J. P.: Nem.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Nevezhetjük felkiáltójelnek, de a szavaiból számomra lényegesebb, hogy nem volt megoldás. Nem érzi úgy, hogy a néppártosodás szómágiával el van fedve az, hogy tévedtünk? Hogy nem volt helyes ez az irány?

J. P.: Bizonyos értelemben a néppártosodás beismerése annak, hogy a Jobbik részese volt annak a lövészárok-politikának, ami megosztja a társadalmat, és nem a megoldások felé vezet, pusztán a probléma kimondásáig jut el. Nekünk viszont nem elég kimondani a problémát, hanem meg kell oldani. Megoldani meg úgy tudjuk, ha maga a párt is konszolidálódik, és nyit olyan társadalmi rétegek felé is, amelyekkel szemben korábban meghatározta magát. Mi a baloldallal szemben határoztuk meg magunkat, de ha a nemzet léte a tét, akkor olyanokkal is együtt kell tudnunk működni, akiktől világok választanak el.

hvg.hu: Például?

J. P.: A Demokratikus Koalícióról nem lehet azt állítani, hogy túlságosan közel lennénk egymáshoz. Hozzátenném ugyanakkor, hogy most olyan történelmi helyzet van, amikor pont a közös nevezőket kell megtalálni.

hvg.hu: A közös nevező helyett maradjunk még a lövészárkoknál egy kicsit. Sokan anno ezt nem úgy élték meg, hogy itt árkok húzódnak csupán, hanem a lövész kifejezésen is hangsúly van. Nem egy társadalmi csoport érezhette úgy, hogy azokba az árkokba bele is fogják őt lőni. Nem lenne egyszerűbb a Jobbik részéről cigányoktól, zsidóktól, ezerszer kigúnyolt fővárosi értelmiségiektől bocsánatot kérni?

J. P.: Akik megsértették ezeket a közösségeket, tőlük lehet ezt elvárni, de nem a közösségtől. Mert maga a közösség nem cigányellenes volt, nem értelmiségellenes volt, hanem egész egyszerűen kereste a megoldásokat Magyarország bajaira.

hvg.hu: Ebben természetesen nem fogunk egyetérteni, nehéz úgy egy közösséghez csatlakozni, hogy annak fő üzeneteit nem fogadjuk el. Nem lenne mégiscsak célszerűbb a történetüket feldolgozni és elmesélni? Mert így rendre vissza fog térni a múltjuk.

J. P.: A média részéről visszatér, de a választó részéről nem. 2018-ban Miskolcon 127 szavazattal maradtam le, gyakorlatilag ugyanúgy húszezer szavazatom volt, mint a fideszes jelöltnek, miközben nem volt húszezer jobbikos a városban. A baloldalitól a bizonytalanig azt mondta, hogy az általam képviselt, néppártosodott Jobbik neki elfogadható.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A Jobbik volt a legnagyobb ellenzéki erő, aki magának váltópártot keresett, főleg vidéken, az jó eséllyel megtalálta a szélsőségesség gúnyáját eldobó párt jelöltjeit. A legnagyobbnak nem kell megindokolnia a létét, de ezért a pozícióért ma a DK és a Momentum verseng.

J. P.: A ’18-as választás azt is megüzente, hogy ezt a versenyt nem az ellenzéki oldalon kell megnyerni, nekünk nem az ellenzék vezető erejévé kell válnunk, hanem a kormányváltás vezető erejévé. Aki az ellenzék vezető ereje akar lenni, az el tudja érni úgy is, hogy a többi ellenzékit felzabálja, csak ettől nem leszünk többen.

hvg.hu: Maga szerint nem ez zajlik?

J. P.: Vannak erre irányuló törekvések, de aki ebbe az irányba lép el, az nem tanul a múlt hibáiból.

hvg.hu: Összellenzéki valamin belül is meg kell tudnia mondani egy pártnak, hogy miért van a világon. Ha úgy tetszik: mit veszít az összellenzék, ha nincs Jobbik?

J. P.: A nemzeti karaktert, a vidék erejét veszítené el az ellenzék, és a menekülő utat a fideszes szavazó, ha nem volna Jobbik. Amennyiben megnézzük a másodlagos pártpreferenciákat, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok fideszesnél ez még mindig a Jobbik. Nélkülük nincs kormányváltás.

hvg.hu: Ami amúgy is erősen kérdéses. Egy másik interjúban azzal költői képpel élt, hogy azért kellett az ellenzéknek ’18-ban veszteni, hogy ’19-ben megtanuljanak nyerni. Nos, én olvastam adatokat HVG-ben egy reményteljes publicistától, bizonyos Jakab Pétertől, ami nekem külön öröm volt, mert legalább valaki figyeli az általam még októberben kiszámoltakat, amelyekből az derült ki, hogy valójában nem erősödött az ellenzék, az októberi eredmény nem elegendő a kormányváltáshoz.

J. P.: Mert a falvakat még mindig nem tudtuk megszólítani. Viszont a számok szerint lehet, hogy nem, de lélektanilag a helyzet változott. Egy lélektani gátat sikerült áttörni, és az ellenzéki szavazók ma már elhiszik, hogy a Fidesz választáson legyőzhető.

hvg.hu: Matolcsy György sem lelkesedik érte, de mi azért maradjunk a matematikánál. A számok pedig egyelőre azt mutatják, hogy az erőviszonyok nem változtak 2018 óta, az érzékelhető hangulat viszont akkor sem volt más. Nem volt túl népszerű dolog nyilvánosan fideszes álláspontot képviselni, szinte mindenki a hatalmat szidta, és ebből lett az, ami.

J. P.: A hangulat valóban kedvező volt, de akkor meg az a felismerés hiányzott, hogy egyedül nem lehet legyőzni a Fideszt. Nekünk bele kellett volna menni a koordinált jelöltállításba.

hvg.hu: Ma viszont már az „egy jelölt, két lista” híve. Pusztán szavazat-maximalizálási okokból véli így?

J. P.: Részben igen, részben egy választói elvárás, hogy adjuk meg a választás lehetőségét. Ne kényszerítsük bele a választókat abba a helyzetbe, hogy, mondjuk, egy tősgyökeres jobbikos szavazó vagy a Fideszből már kiábrándult egykori kormánypárti szavazó kénytelen olyan listára szavazni, ahol olyan emberek vannak, akikre világéletében nemet mondott. A politikának azt a lehetőséget föl kell kínálnia, hogy úgy szavazzon valaki a kormányváltásra, hogy közben ne kelljen igent mondania azokra, akikre mindig is nemet mondott.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Kik lennének a maguk listáján?

J. P.: A jobb-baloldali fölosztás helyett a régi-új megkülönböztetés lehetne az irányadó. Tehát az egyiken a 2010 előtti világ szereplői lennének. A másik listán lehetnének azok, akik még nem voltak kormányon, nem tudtak bizonyítani.

hvg.hu: Magyarán, lenne egy MSZP–DK-lista, a másikat pedig a Jobbik, Momentum, LMP, Párbeszéd, mit tudom én, Mindenki Magyarországa alkothatná?

J. P.: Nyitott vagyok erre az irányra.

hvg.hu: És mi van, ha az utóbb fölsoroltak nem annyira? Ha például a Momentum és a Párbeszéd világnézeti vagy kulturális okokból mégis inkább az MSZP-vel és a DK-val menne közös listára?

J. P.: És még a Fidesz is módosíthat a választási törvényen, és borul az egész, úgyhogy ez egy mozgórendszer, és az esetleges változásokhoz majd alkalmazkodnunk kell.

hvg.hu: Még ez is megtörténhet, de maradjunk a jelenlegi rendszernél, és tételezzük föl, hogy a többi ellenzéki párt mindegyike közös listát akar, abban a helyzetben a Jobbik mit csinálna?

J. P.: Ez most csak feltételezés, kár is továbbgondolni. Több variáció elképzelhető, ami biztos az az, hogy a választókörzetekben egy jelöltnek kell lennie a Fidesszel szemben.

hvg.hu: Akkor máshogy: el tudja azt képzelni, hogy ön és Gyurcsány Ferenc egy listán szerepel?

J. P.: Nem.

hvg.hu: Értem. Ki volt az utolsó nem jobbikos ellenzéki politikus, akivel beszélt?

J. P.: Keresztes Lóri. (Az LMP volt társelnöke – a szerk.)

hvg.hu: Végül is képviselőtársak. Momentumosokkal van bármiféle kapcsolatuk?

J. P.: Mindenkivel van kapcsolatunk, hiszen az összellenzéknek kell, hogy legyen egy tárgyalóasztala, ahol megbeszéljük akár a közös akciókat, akár a közös ügyeket, akár a közös jövőt. Vannak tárgyalódelegációk, és ennek én is a tagja vagyok.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A nyilvánosság nem nagyon értesült, hogy létezik ellenzéki egyeztető fórum, és ott vannak hivatalos delegációk.

J. P.: Ha nincs párbeszéd közöttünk, akkor mégis hogyan érvényesüljön az a jogos választói elvárás, hogy az ellenzékiek üljenek le egymással?

hvg.hu: Ez az ezek szerint intézményesített egyeztetés a parlamenti munkára szorítkozik vagy más ügyekre is kiterjed?

J. P.: Is-is.

hvg.hu: Akkor ami a közös jövőt illeti: mondana arról pár szót – a korrupció és a jogállami működés kérdését nem érintve –, hogy egy Fidesz utáni kormány miben különbözne a mostanitól?

J. P.: Amennyiben ebben a kormányban a Jobbik is szerepel, akkor ez a kisemberek kormánya lenne, és nem bérrabszolgaságon alapuló társadalmat építene, ahol mindenki reggeltől estig robotol, de soha nem fog tudni megélni a fizetéséből. Olyan társadalmat szeretnénk, amelyik tudásalapú, amelyik a minőséggel képes versenyezni. A bérunió ennek fontos eleme lenne.

hvg.hu: A kisember mégpedig a „keményen dolgozó kisember” szlogen ismerős cseng, de amúgy sem hiszem, hogy van olyan párt, amelyik azt szeretné, hogy az emberek ne éljenek meg. A kérdés inkább az, hogy a jólétet milyen úton tervezik elérni.

J. P.: Az alapvető különbség, hogy most egy forrásfelélő gazdaságpolitika zajlik. Az unióból érkező temérdek pénz szétfolyt. Beton lett belőle, nem innováció.

hvg.hu: Jó, de ez a múlt.

J. P.: De ezen kell változtatni. Mi nem a betonba akarjuk önteni a pénzt, hanem az emberekre akarjuk fordítani. A bérunió pontosan arról szól, hogy nem forrást felélünk, hanem forrást teremtünk. Azt pedig úgy tudunk, ha a munkavállaló képzett, egészséges és jó körülmények közt tud dolgozni.

hvg.hu: Ne térjünk ki arra, hogy mi vagy ki lesz betonba öntve, viszont az uniós pénzek felhasználásán nehéz lesz változtatni, ha már nem lesznek, vagy nem ilyen mennyiségben, mint ahogy ez 2021-től roppant valószínű.

J. P.: Ilyenkor nem kerülhetjük meg a korrupció kérdését, hogy lesz-e elszámoltatás, lesz-e vagyonelkobzás. Romániában a korrupt politikusoktól elvett pénzt visszaforgatták a gazdaságba. De már akkor beljebb vagyunk, ha többet nem tudnak lopni.

hvg.hu: Kérdezek mást, úgyis mint volt tanártól, ha már a képzés szóba került. Mihez kezdene például a KLIK-kel?

J. P.: Egészséges decentralizációra van szükség, az intézményvezetőknek sokkal nagyobb önállóságot kell biztosítani. A fenntartást pedig, ahol van erre szándék, vissza kell adni az önkormányzatoknak. Amúgy is minden szempontból az önkormányzati jogkörök kibővítését tartom kívánatosnak, mert jelenleg az önkormányzatok kivéreztetése folyik.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Még mindig a kormányzásnál maradva: másutt már nyilatkozta, hogy miniszterelnök-jelöltként nem látja magát, de egy esetleges posztorbáni kormányban valamilyen tárca élén el tudja képzelni magát?

J. P.: Én jelenleg a Jobbik elnökeként és frakcióvezetőjeként tudom magam elképzelni, más egyelőre nem aktuális.

hvg.hu: Valakikkel azért mégiscsak föl kell tölteni a kormányt.

J. P.: Ez így van, de én arról sem vagyok meggyőződve, hogy politikusokkal kell, szerintem inkább szakemberekkel. Az emberek szakértői kormányzásra vágynak.

hvg.hu: Neveket mondana azért?

J. P.: Isten ments. Ha én most bárkit is említek, azt azonnal elkezdik karaktergyilkolni.

hvg.hu: Amennyiben neveket nem hajlandó említeni, magát nem tudja kormányzati szerepben elképzelni, úgy marad az egyetlen közszájon forgó lehetőség: Dobrev Klára, aki valóban ambicionálja a miniszterelnökséget.

J. P.: Itt nem ambíciókról kell beszélni, hanem arról, hogy ki az az ember, akire a jobbikostól kezdve a csalódott fideszesen át a szocin keresztül a dékásig mindenki le tudja adni a voksát. És ez az ember meglesz, meg is lesz majd nevezve a megfelelő időpontban úgy, hogy lehetőleg óvjuk a Fidesz nehéztüzérségétől, ezt a tárgyalóasztalnál mindenkivel le kell majd meccselni.

hvg.hu: Miért kéne tárgyalóasztalnál erről dönteni? Rá lehet bízni a választóra is.

J. P.: Jogállamban, demokráciában igen. Itt azonban nincs az az előválasztás, amit ne tudna a Fidesz meghekkelni.

hvg.hu: Budapesten tavaly azért sikerült, és ez nem kis mértékben járult hozzá Karácsony Gergely megerősödéséhez.

J. P.: Budapesten minden könnyebb, elég kitelepülni néhány forgalmasabb csomópontra, és akkor nagyjából mindenkit meg tudok szólítani, de ahhoz, hogy a falvakba eljussunk, és elmagyarázzuk, hogy egyáltalán mi is az az előválasztás, ahhoz az ellenzéknek nincs elég erőforrása. Amúgy sem hiszem, hogy az erőforrásainkat egymás közti meccsekre kéne fordítani.

hvg.hu: Pedig elég hatékony kampányolási technika, és a megyeszékhelyre sem kell bemenni szavazni, elég a járási központba.

J. P.: Persze, az előválasztásra is elpazarolhatjuk a pénzt, és utána, miután lebonyolítottuk, szembenézhetünk korunk egyik legkeményebb rezsimjével.

hvg.hu: Nem érzi úgy, hogy azt üzenték a választóknak: kötelességük a Fidesz ellen legesélyesebbnek tűnő jelöltre szavazni, de annak kiválasztásába nem engedtek beleszólást?

J. P.: Én egy választói elvárást tapasztaltam, azt, hogy az ellenzék végre dolgozzon már össze. 2018-ban is volt ilyen elvárás, csak nem hallottuk meg.

hvg.hu: Ahogy így beszél, és a korábban adott interjúit is olvasva, határozottan támadhat olyan benyomásunk, hogy ön plebejus irányba viszi a Jobbikot. Viszont azt is mondja, hogy a csalódott fideszeseknek a Jobbik a menekülőútvonala. Csakhogy a Fideszből elsősorban a konzervatív értelmiségiek ábrándultak ki. Velük mi lesz?

J. P.: Őket majd meggyőzi a szakpolitikánk. De nekünk tömegekre van szükségünk a kormányváltáshoz, ők pedig más alapon tájékozódnak. Pillanatnyi felvillanásokból, Facebook-bejegyzésekből, utcafórumokon szerzett benyomásokból szerzik az értesüléseiket. És amikor járom az országot, és a momentumosoktól a szocikig, a korábban apolitikus fiatalokig jönnek oda hozzám, hogy Péter, végre már látunk valakit a politikában, aki után lehet menni, akkor azt mondom, hogy igen, gyertek utánam akkor is, ha ti nem jobboldalinak gondoljátok magatokat, de tisztességes magyar emberek vagytok.