Hogy Orbán Viktor milyen válságkezelést tart kizárólagosan célravezetőnek az kihallható a péntek reggeli rádióinterjújának minden mondatából. A kormányfő számára erre a helyzetre is a rendvédelmi erő jelenti a megoldást. Szerinte a jó állampolgár fegyelmezett, a rossz állampolgárokra pedig rá kell kényszeríteni a fegyelmezettséget. A koronavírus kapcsán (is) a következőket mondta:

• „rendőri erő kell”
• „a határokat le kell zárni”
• „vesztegzár alá kell vonulni”
• „ki kell kényszeríteni a betartását"

Majd atyai ítéletet mondott „A Magyarok” felett:

• „felnőtt, fegyelmezett magatartást” mutatnak
• a lakosság „jól vizsgázott”
• „a bajban a magyarok kiválóan teljesítenek”

A vírus kapcsán számára a legnagyobb baj, hogy azt külföldiek hordják be az országba. Sőt, azt is kijelentette, hogy az országon belül a vírus leginkább külföldiek körében terjed. Ez nyilvánvaló ferdítés. Bár a fertőzöttek harmada pénteken még valóban iráni volt, ennek oka, hogy ők egyetlen kis gócpontot képeznek. Azt viszont nem tudjuk, hogy a magyar fertőzöttek kapcsolati hálójában mennyire terjedt el a vírus, mert ahhoz a hatóságok nem végeznek megfelelő számú tesztet. (A vírust megfékező Dél-Korea napi tízezer tesztet végzett, míg Magyarország az elmúlt egy hónapban kilencszáznál kevesebbet). Szombatra újabb hat fertőzöttet találták, mind magyar állampolgárok.

A kormányfő szemérmesen azt sem fejtette ki, hogyan kerültek hazánkba a külföldiek. Hiszen ők még általános iskolába jártak, amikor Orbánt a fülkeforradalom az ország élére emelte.

Orbánt az ilyen dilemmák nem ingatják meg. Megoldása ettől még az, hogy a határnál kell megállítani a vírust, péntek estére pedig a kormány úgy döntött, hogy Izraelből sem lehet beutazni, mert két magyar fertőzött (valószínűleg) onnan hozta be a kórokozót. Kevés logikátlanabb intézkedés van. A következő országokban volt a bejelentés pillanatában több fertőzött, mint Izraelben, amelyekkel szemben semmilyen beutazási korlátozás nincsen érvényben:

• Spanyolország,
• Németország,
• Franciaország,
• Egyesült Államok,
• Svájc,
• Norvégia,
• Svédország,
• Hollandia,
• Dánia,
• Egyesült Királyság,
• Japán,
• Belgium,
• Ausztria,
• Katar,
• Bahrein,
• Kanada,
• Szingapúr,
• Ausztrália,
• Malajzia,
• Görögország,
• Finnország,
• Brazília.

Az egy főre jutó fertőzöttek listáján sincsen Izrael az első húszban. Matteo Renzi volt olasz kormányfő közben Európának könyörög: ne kövessétek el a mi hibánkat. Minél hamarabb a minimálisra kell szorítani az emberek érintkezését. A sokáig lesajnált, bagatellizált vírus ugyanis életveszélyes az egészségügyi ellátórendszerekre. Ha túl nagy számban lesznek egyszerre betegek az emberek, beindul egy nukleáris láncreakció.

A legfontosabb lépés az iskolák bezárása, mert a gyerekek úgy hordják és terjesztik a vírust, hogy annak semmilyen jele nincsen. Ezzel párhuzamosan fegyelmezetlenek az érintkezési szabályok betartásában. Az iskolákban megfertőzik egymást, majd otthon átadják azt az időseknek. Ez a legnagyobb probléma.

Orbán Viktor ezzel szemben péntek reggel azt magyarázta az állami rádióban, hogy az iskolák nyitva maradnak, mert „a gyerekek kívül vannak a járványon”. Valamint hogy, „akkor hozunk más döntést az iskolákról, ha a gyerekek egészsége a tét”, és „akkor kell cselekedni, ha olyan variánsa lesz a vírusnak”, ami rájuk is veszélyes. És hogy miért nem lehet bezárni az iskolákat? Mert ha bezárjuk, az a tanév végét jelenti, a tanárokat fizetés nélküli szabadságra kell küldeni. Orbán nem magyarázta meg, utóbbit mivel indokolja. A tanárok minden nyári szünetben is kapnak fizetést, nagyon is jogosan.

Már miért ne fizetné ki az állam a tanárok bérét olyan vészhelyzetben, amiről ők nem tehettek? És miért ne lehetne akár két hét után újra kinyitni az iskolákat, ahogy Orbán állította? A téli szünet talán nem két hetes?

Este negyed 10-kor aztán a magyar állampolgárok megláthatták, milyen a hungarian ovális iroda. Az amerikai elnököktől ismert beállítást alkalmazva Orbán dolgozószobája iróasztala mögül bejelentette kapitulációját a vírus előtt. Persze, mindent megtett, hogy ennek az ellenkezőjét bizonygassa.

„Ez a nap is hosszúra sikerült”

– kezdte beszédét. De még milyen hosszúra, hiszen reggel még a pedagógus társadalmat fenyegette, este pedig digitális tanerőkké minősítette át őket, akik az otthonukból taníthatják az iskolalátogatástól eltiltott diákokat. Úgy rendelt el tanítási szünetet, mintha a magyar állam felkészült lenne távoktatni minden gyereket.

Nem mondta el, milyen realitása van annak, hogy a magyar oktatási rendszer képes lenne digitálisan elérni a fiatalokat, és leadni nekik a tananyagot, ha az nem merül ki abban, hogy emailben elküldik mindenkinek a tankönyv megfelelő oldalszámát, oszt jónapot. Azt sem részletezte, hogyan tudnák megoldani a szülők a gyerekek otthoni felügyeletét, ha azt a nagyszülőkre bízni nem lehet (márpedig hangsúlyosan és jogosan nem lehet). Azt sem tudjuk, hogy a közétkeztetéssel mi lesz, amely sok szegény magyar családban a gyerekek legfontosabb étkezését biztosítja.

Orbán elrendelte azt, amit még 14 órával korábban esztelenségnek tartott, miután erre minden parlamenti párt felszólította. Lehet, hogy ő már demokrácián kívüli állapotból kormányozna, de néha még elérnek hozzá a tények. Ebben a válságban ez az eddigi egyetlen bizakodásra okot adó mozzanat. Reméljük, még időben bekövetkezett.