szerző:
Gomperz Tamás
Tetszett a cikk?

Aki ezt megszavazza, az nem ellenzék, és arra nem szavazunk.

A parlamentnek benyújtott törvényjavaslat értelmében holnap korlátlan hatalommal ruházzák fel a miniszterelnököt, és előre meg nem határozott időre bevezetik a rendeleti kormányzást, klasszikus kifejezéssel: a diktatúrát. Innentől kezdve a kormány anélkül térhet el a hatályos törvényi rendelkezésektől és hozhat nem részletezett „rendkívüli intézkedéseket”, hogy eközben tevékenységét még a maga ernyedt módján sem ellenőrizheti az eszközeitől már jórészt megfosztott ellenzék.

Az így létrejövő berendezkedést nem azért hívjuk diktatúrának, mert orbánfóbiások lennénk, hanem azért, mert ez a hivatalos szótári elnevezése annak a rendszernek, amelyben a kormány a népszuverenitás legfőbb intézményétől (országgyűlés) függetlenül, az alkotmányos garanciák kiiktatásával hozhat a polgárok jogait korlátozó döntéseket. Annak az Alkotmánybíróságnak a felülvizsgálati jogkörét nem tekintjük garanciának, amelyik a mai napig sem volt képes határozatot hozni a CEU ügyében. A diktatúra természetesen nem feltétlenül jelent ávós-gulágos-gestápós rémuralmat, mindazonáltal „a rendkívüli helyzetek, rendkívüli felhatalmazást igényelnek” logikája szinte mindig a szabadságjogok gyors leépüléséhez, aztán tartós elnyomáshoz, végül a banánért való sorban álláshoz vezet.

Az európai történelem zűrös évszázadai során sokféle mondvacsinált ürüggyel zavarták szét a császárok, a királyok és az aktuális führerek a szenátust, a rendi gyűlést vagy a parlamentet, mikor melyik állt az útjukban. Nekünk ennek indoklásául egy olyan járvány jutott, amelyet az összes nyugati demokráciában a vészhelyzet kihirdetésével, de az alkotmányos keretek megtartásával és a független sajtó fenyegetése nélkül próbálnak megfékezni a kormányok.

A Palpatine-törvény elfogadása nélkül a parlamentnek 15 naponta kellene meghosszabbítania a különleges jogrend keretében hozott rendeletek érvényességét. Nem kétséges, hogy erre minden alkalommal sor kerülne. Mégis, ez a 15 naponkénti megerősítési kényszer teremti meg az egyetlen alkalmat arra, hogy a mögöttük álló közel 2 millió polgár nevében az ellenzéki pártok kérdéseket tegyenek fel a védekezéssel kapcsolatban. A törvényjavaslat ennek lehetőségét törölné el, és adna határozatlan időre biankó felhatalmazást annak a kormányfőnek, aki reggel értelmetlennek nevezi az iskolák bezárását, este pedig előírja.

Ha nincs liszt, van tiszt

Kétféle ember él a világon: az egyiket az nyugtatja meg, ha járvány idején járványügyi szakértők tájékoztatják hitelesen és informatívan, a másikat pedig az, ha arany váll-lapos ezredesek hallgatják el a járvány terjedésének területi adatait. Nyilván nem kérdés, hogy a Fidesz szavazói zömmel melyik csoportba tartoznak. Őket nem zavarja, ha a kormány feltalálja az újságírók nélküli sajtótájékoztatót, holott semmilyen más reményünk nincsen arra, hogy az orvosok megfelelő védőfelszereléshez jussanak, mint hogy a közvélemény ezt kikényszeríti a kormánytól. Ahogy kikényszerítette az iskolák bezárását is. A szükséges mennyiségű teszt elvégzését még nem tudta kikényszeríteni, de erre nem is maradna esélye, ha a független sajtó nem számolna be a hiányosságokról, a panaszokról és a külföldi mintákról.

A kormányzati média ebben nem fog segíteni. Az odatelepített trollok néhány hete még bagatellizálták a járványt, újabban viszont azok ellen uszítanak, akiknek köszönhetően a nyilvánosság egyáltalán értesül arról, hogy mi zajlik az országban. A propagandisták értelmezésében minden olyan cikk, amelyik a járvány elleni küzdelem szakszerűtlenségét mutatja be, rémhírterjesztésnek minősül, ezért a szerzők ellen rendőri fellépést tartanak indokoltnak.

Az irányított hecckampányt látva nem meglepő, hogy a járványügy falovába rejtve az egyik paragrafus börtönbüntetéssel sújtaná azt az újságírót, aki nagy nyilvánosság előtt „való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza.”

Magyarul: beszámol a valóságról.

Ne felejtsük el: ha a 100 százalékban fehér, 80 százalékban keresztény, és 50 százalékban férfiak által lakott országban egy ellenzéki polgármester fehér, keresztény és férfi szavakat tartalmazó, nem túl értelmesen szerkesztett mondata a püspöki kar szerint alkalmas a félelemkeltésre, ott bárkinek bármely kijelentése képezheti koncepciós per tárgyát. Ha ezt a törvényt elfogadják, akkor egészen biztosan lesz kirakatper a független sajtó ellen, csak megvárják az első hibát, amit elkövetünk, és nem azt a Gulyás Gergelyt fogják elvinni a rendőrök a védekezés eredményességének akadályozása miatt, aki a nagy nyilvánosság előtt azt híresztelte, hogy az időseket leszámítva kockázat nélkül megfertőzhetjük egymást.

Mielőtt továbblépünk, tisztázzuk: nem azért kaptak az első vonalban dolgozó háziorvosok összesen három darab használhatatlan maszkot, mert meghatározott időnként még össze kell ülnie az országgyűlésnek. És nem azért került karanténba a védőfelszerelés hiánya miatt számos egészségügyi dolgozó, mert a független sajtó ezt megírta.

Not in my name

Az a bibi, hogy a törvény sürgősségi elfogadásához kivételesen szükség van az ellenzékre is. Bár ők nem tartották fontosnak, hogy a rájuk voksoló kétmillió polgárt beavassák abba, amit tenni készülnek, üzenem nekik: arra a pártra biztosan nem fogok szavazni, amelyik hozzájárul a korlátlan idejű rendeleti kormányzáshoz, azaz a diktatúra bevezetéséhez. Annak a kormánynak adnának ilyen felhatalmazást, amelyik 2016-ban rendelte el a menekültügyi válsághelyzetet, és azt a mai napig fenntartja annak ellenére, hogy az utóbbi években kevesebb menekült érte el a magyar határt, mint 2015 előtt. A felhatalmazás időbeli korlátozása az egyetlen eszköz arra, hogy az ellenzék betöltse azt a feladatát, amit a hatalom ellenőrzése jelent. Ha erről a jogosítványról lemond, akkor nem ellenzék. Ha nem ellenzék, akkor nem szavazok rá.

Mivel a védőfelszerelés hiányának és az egészségügy elhanyagolásának problematikáját a „rémhírterjesztő belső ellenséggel” szembeni kampánnyal és hatósági fellépéssel akarja kezelni a kormány, nem szavazok arra az ellenzéki pártra, amelyik a törvény elfogadásával hozzájárul ahhoz, hogy újságírókat hurcoljanak és félemlítsenek meg.

Két ellenérv susmorgása hallatszik az ellenzéki padsorokból.

Az első: ha nem támogatjuk a törvényt, akkor a kormánypropaganda minket tesz majd felelőssé a járvány következményeiért. Hazaárulónak leszünk megint beállítva.

Erre azt felelem, hogy teleszart gatyával nem érdemes politizálni. Ha megadják a felhatalmazást, akkor is őket fogja támadni a propagandahivatal. Így is, úgy is hazaárulónak lesznek minősítve. Ezúttal nem mint migránssimogatók, hanem mint vírussimogatók. És, akkor mi van? Az önkormányzati választás azt bizonyította be, hogy a kétmillió szavazójukat nem érdekli, hogy éppen mecsetépítéssel, lakosságcserével vagy börtönbiznisszel (emlékszik még erre valaki?) vádolják őket. Azt azonban elvárják tőlük, pontosabban: azt az egyetlen egy dolgot várják el tőlük, hogy Magyarország antiorbánista felét ne hagyják magára.

A másik érv: a kétharmados többség mindenképpen elfogadja a törvényt, ha nem hétfőn sürgősséggel, akkor egy hét múlva. Minek kockáztassunk ezért a pár napért?

Azért, ti szerencsétlenek, mert a történelem, a szavazóitok és a későbbi bírósági eljárás szempontjából sem mindegy, hogy a diktatúrát az ellenzék ellenére, vagy az ellenzék támogatásával vezették be. Nem mindegy, hogy a szabad sajtó elleni fellépést lehetővé tevő törvény alján ott áll-e a nevetek. Ha nem vagytok utolsó, kollaboráns semmirekellők, akkor a jogvédő szervezetek aggályait idétlenkedésnek nevező Kocsis Máté leereszkedő buksisimogatását, amellyel az együttműködési készségeteket méltatja, nem dicséretnek fogjátok fel, hanem szégyennek. Eleve nem ültök le tárgyalni azokkal, akik szerint ti a vírusnak drukkoltok, amíg bocsánatot nem kérnek.

Viszont, amennyiben a Fidesz valóban nemzeti összefogást akar, akkor bizonyítsa be:

1) a felhatalmazás legyen határozott idejű;

2) a sajtót fenyegető passzus kerüljön ki a törvényből;

3) a kormányzati propagandára betervezett 150 milliárd forintot csoportosítsák át az orvosok, a nővérek, a mentősök bérének kiegészítésére;

4) az atlétikai világbajnokságot fújják le, a stadionépítés költségét fordítsák védőfelszerelésre és kórházi eszközbeszerzésre;

5) mostantól a TAO minden egyes fillérét kizárólag az egészségügy fejlesztésére és az oktatás modernizálására lehessen használni.

És ha már a nemzet egyik felét maguk mögött tudó parlamenti képviselők ráéreznek az ellenzéki politika általuk nem gyakran tapasztalt ízére, akkor felőlem Mészáros Lőrinc vagyonának államosítását is felvehetik a listára a törvény támogatásáért cserébe.

Aztán kiderül, ki a hazaáruló.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
11,5 millió koronavírus-fertőzött van a világon

11,5 millió koronavírus-fertőzött van a világon

Katasztrófa a magyar turizmusban: 93 százalékos a visszaesés

Katasztrófa a magyar turizmusban: 93 százalékos a visszaesés

Képek jöttek a VIII. kerületben összetört Opelről

Képek jöttek a VIII. kerületben összetört Opelről