„Újraéltem a dühöt, amit múlt héten éreztem” – ezekkel a szavakkal hívta fel a hvg.hu szerkesztőségét a János kórházból koronavírusosan hazaküldött betegről szóló szerdai cikkünk után egy olvasó. A fiatal nő – M. – édesanyja ugyanis szintén az intézményben fekszik, és nemcsak az derült ki róla szintén, hogy a több mint három hete tartó bentléte alatt koronavírussal megfertőződött, hanem az is, hogy a kórház a tegnapi történetben szereplő Erzsébet anyósához hasonlóan minden további nélkül hazaküldte volna a családhoz.
A különbség, hogy M. egyszerre egyébként több krónikus betegségben is szenvedő édesanyja talpraesett módon ragaszkodott hozzá, hogy ha már muszáj hazamennie, legalább végezzenek rajta koronavírus-tesztet. Utóbb kiderült, hogy ez többszörösen is jól tette: az első gyorstesztje ugyanis – bár tüneteket egyelőre nem mutatott – rögtön pozitív lett, az orvosa pedig azzal nyugtatta, hogy ne aggódjon, nem lesz baj, mert bizonyosan nem találkozott azzal a három koronavírusos beteggel, akik az osztályon egy héttel korábban haltak meg. (Ez igaz is, csakhogy a fürdő közös az egész folyosón.)
A pozitív eredmény után az idős nőn légúti (PCR) tesztet is végeztek, ami szintén igazolta nála a fertőzést, így összes szobatársával (és a kórház korábbi tervével) ellentétben őt végül mégsem küldték haza múlt héten.
MTI / Szigetváry Zsolt
A történtek szomorú pikantériája, hogy M. saját bevallása szerint most tulajdonképpen örül, hogy az anyukája koronavírusos: a kezelőorvosa utólag ugyanis elismerte, hogy ha hazaküldték volna az amúgy súlyos, kórházi ellátását igénylő problémáival, akkor pár napon belül alighanem mentővel, hosszadalmas tortúra után került volna vissza valamely másik intézménybe. Ha egyáltalán vissza tudott volna, mert egyetlen kórház sem szívesen fogad most – pláne koronavírusos – beteget.
A család abszurd módon tehát a pozitív tesztek után nyugodhatott meg, hogy nem otthon kell azon aggódniuk, mikor fordul ismét válságosra az anyuka állapota, hanem orvosi felügyelet alatt marad még további két hétre.
Hogy utána mi lesz, azt nem tudják – egyelőre nem úgy tűnik, hogy csak egy rövid időszakra szólt Kásler Miklós erőforrás miniszter múlt heti utasítása, amely fekvőhely-kapacitásaik átlagosan hatvan százalékos kiürítésére kötelezte az intézményeket, és amely miatt most betegek és családok ezrei kerülnek nehéz helyzetbe.
Ennek ellenére M. természetesen így is nagyon aggódik az édesanyjáért. Pláne, hogy pár nappal azután, hogy a kezelőorvosa megígérte neki, nem fogják átvinni a koronavírusos betegek közé, a kifejezetten a fertőzötteknek kialakított épülettömbbe, mégis úgy alakult, mintha ezt megtették volna: az ötágyas kórterembe ugyanis, ahol múlt hét eleje óta egyedül feküdt, behoztak mellé négy, a Pesti úti idősek otthonából kimentett beteget, akik közül kettő köhög is. Időközben mindannyiukon tüdőröntgent végeztek, de az eredményét még nem mondták meg.
Míg a szerdai történetünkben szereplő Erzsébet azért fordult a hvg.hu-hoz, hogy felhívja a figyelmet arra: aki kórházban fekvő családtagját kénytelen hazavinni a következő napokban, ragaszkodjon a koronavírus-teszt elvégzéséhez és várja is meg az eredményt, M. azt szeretné, ha a kórházakban ez automatizmus lenne, mert a betartásával megelőzhető lenne a bajok többsége.
A koronavírusosan hazaküldött beteg esetének apropóján szerdán írásban kerestük meg a János Kórházat, egyebek mellett azt tudakolva, hogy egyedi esetről van-e szó vagy általános gyakorlat az intézményben, hogy már a teszt eredményének ismerete nélkül hazabocsátják a betegeket, vagy, ha nem általános gyakorlat, akkor hogyan fordulhatott elő ilyesmi, illetve, hogy indítanak-e az ügyben vizsgálatot. Cikkünk megjelenéséig sem az intézmény, sem az operatív törzs – amelynek szintén elküldtük – nem válaszolt a kérdéseinkre.
