Május 21-én volt egy éve, hogy a kormány bejelentette, bezárják a tranzitzónákat. A lépés előzménye, hogy az Európai Bíróság tavaly május közepén ítéletben mondta ki: a menedékkérők tranzitzónában tartása őrizetbe vételnek minősül, ami, ha nincs semmilyen oka, jogellenes, így a magyar államnak azonnal szabadon kell engednie az ott tartózkodókat.

Reviczky Zsolt

Akkor nagyon gyorsan át is szállították a több száz, tranzitzónában őrzött menedékkérőt különböző hazai befogadóállomásokra. Közülük aztán csak nagyon kevesen maradtak Magyarországon. A hvg.hu-nak az egyik érintett akkor arról beszélt, hogy két szót tanult meg magyarul a tranzitzónában: Nem szabad!

Nem szabad - ezt a két szót tudja magyarul a tranzitzónából kikerült fiú

Ali közel négy hónapot, Ghanim és családja másfél évet töltött magas kerítések között a tompai tranzitzónában. A múlt héten kerültek Vámosszabadiba, ahol szabadabb körülmények között várhatják menedékkérelmük elbírálását. Örülnek, hogy kijárhatnak a táborból, de nem múlt el nyom nélkül a hosszú bezártság, és sorsuk is bizonytalan.

A kormány ekkor további változtatásokat is bevezetett: azokat, akik ezek után is Magyarországon akarták vagy akarják beadni a kérelmüket, két külföldi nagykövetségre irányítják egy akkor meghozott, átmenetinek szánt jogszabály alapján. Ez az átmeneti állapot azóta, vagyis már egy éve fennáll – emlékeztetett Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának jogi előadója.

Az átmeneti rendelkezések értelmében az érintettek szinte kizárólag “Magyarországgal határos, nem európai uniós tagállam területén működő képviseleten” nyújthatnak be “menedékkérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot”. Ez praktikusan azt jelenti, hogy

kizárólag az ukrajnai Kijevben, illetve a szerbiai Belgrádban működő magyar nagykövetségeken van erre lehetőségük.

Szekeres Zsolt szerint Kijevben az elmúlt egy évben senki nem nyújtott még be ilyet – ezt a hvg.hu megkeresésére az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) által küldött információk is megerősítették. Belgrádba viszont többen is, összesen 59-en, és még további 66-an kértek időpontot, de ők aztán nem jelentek meg.

Reviczky Zsolt

Az 59 ember közül csupán nyolc ember kapott lehetőséget arra, hogy beutazzon Magyarországra és itt menekültkérelmet nyújtson be az egy év alatt, amióta a menekültügy a nagykövetségi rendszerben működik - derült ki az OIF által a hvg.hu kérésére megküldött adatokból. Úgy tudjuk, ez a nyolc ember három családot takar. Közülük eddig mindössze négy ember kapott menekültstátuszt Magyarországon.

„Az eljárás lefolytatására nyitva álló törvényi határidő a további ügyekben még nem telt le” – írta az OIF a maradék négyre utalva.

Az elmúlt egy évben persze rajtuk kívül is döntöttek menekültkérelmekről, sőt az OIF saját statisztikái szerint 2020-ban 117-en nyújtottak be kérelmet, a hivatal pedig összesen 523 döntést hozott (ezek között lehetnek korábban indult ügyek, bíróság ítélet után újra lefolytatott eljárások és hasonlók) és összesen 83 esetben menekültként, 43 esetben oltalmazottként, 4 esetben befogadottként ismerték el a benyújtókat. Ezek az ügyek zömében még azelőtt indultak, hogy bezárták volna a tranzitzónákat – vagyis mindenkit a nagykövetségekre irányítottak volna – és jelentős részük a tavalyi első félében le is zárult.*

Szekeres Zsolt szerint az eljárás módja is azt célozza, hogy megnehezítsék az szándéknyilatkozatok benyújtását: először le kell tölteni egy formanyomtatványt az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság honlapjáról, majd e-mailben kell időpontot foglalni a nagykövetségen a kérelem személyes benyújtásához. Ezt a nagykövetség továbbítja az OIF-nek, amelynek 60 napja van válaszolni, és a válasz is legfeljebb annyi, hogy a tettek-e javaslatot magyarországi beutazására vagy sem, mindezt indoklás vagy formális döntés nélkül.

Életszerűtlen

Ezek életszerűtlen szabályok, egy menedékkérő nincs olyan élethelyzetben, hogy elnavigáljon az OIF honlapján – ami a magyar mellett csak angolul érhető el – a szükséges dokumentumokhoz, majd e-mailben kommunikáljon az érintett nagykövetséggel az időpontról – mondta a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa.

Traumatizált emberekről, gyakran kínzások áldozatairól, szüleiktől elszakadt gyermekekről beszélünk.

A szakember jelezte, az sem garancia, ha valaki például üldözött keresztény, tudomásuk van olyanokról, akik ebbéli minőségükben sem kaptak lehetőséget arra, hogy ily módon jussanak be az országba.

Tranzitzóna Tompán

Reviczky Zsolt

A Magyar Helsinki Bizottság több, már ebben a rendszerben elutasított menedékkérőt is képvisel, de Szekeres Zsolt szerint a főigazgatóság még a bírósághoz jutás lehetőségét is tagadja. Nem is adnak tájékoztatást az érintetteknek arról, hogy erre lehetőségük lenne, pedig közigazgatási döntésről van szó, ami ellen jogszerűen lehet bírósághoz fordulni.

Pedig itt elvileg egy olyan döntéshozatali folyamatról van szó, amelynek végeredményét egy alkotmányos jogállamban indokolnia kell a hivatalnak: meg kell mondania, milyen bizonyítékok és tényállás alapján jutott a döntésre, mit vett figyelembe, mit utasított el. A magyar ügymenet nem felel meg ezeknek az alkotmányos normáknak, februárban kötelezettségszegési eljárást is indított miatta az Európai Bíróság. Az érintetteknek az OIF értelmezése szerint nincs joguk jogorvoslathoz, a magyar bíróságok szerint viszont van helye annak, hogy eléjük vigyék ezeket az ügyeket, a tisztességes eljáráshoz való jogból is ez következik. A gyakorlatban azonban ezt nagyon nehéz kivitelezni – mondta a jogi előadó.

Válogatás nélkül

A benyújtott szándéknyilatkozatok számából is látszik, a rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy minimalizálja a beadható menedékkérelmek számát. Annál is inkább, mivel egy-két marginális kivételtől eltekintve még Magyarországon belül sincs lehetőség benyújtani menedékkérelmet. Például egy jogszerűen itt tartózkodó elnyomó rendszerű országból érkező diáknak sem, ha tanulmányai végeztével valamilyen okból nem merne visszautazni.

Aki illegálisan lépi át a határt, és menedékkérelmet szeretne benyújtani, azt a törvény értelmében “a rendőrség a határátlépés helye szerinti szomszédos országban található magyar nagykövetségre irányítja”, vagyis a korábbi évek gyakorlatának megfelelően visszakényszerítik őket a határkerítésen túlra. A jogvédő szerint az elmúlt években tízezrekkel jártak el így – sokszor erőszakkal –, válogatás nélkül, nem nézve sem életkorukat, sem egészségügyi állapotukat vagy vallásukat.

Pedig, ha valaki jelzi, hogy menedékre, védelemre van szüksége, akkor meg kellene indítani a menekültügyi eljárást, és ügyük lezártáig vagy befogadóállomáson kellene elhelyezni őket, vagy – indokolt esetben – őrizetet elrendelni.

Az átmeneti jogszabály június 30-ig van érvényben, hogy lejárta után hogyan alakul, egyelőre nem tudni, de tavaly év végén már egyszer meghosszabbították a hatályát.

*Frissítés: korábban azt írtuk, hogy 523 esetben nyújtottak be menekültkérelmet, de ez egy félreértésen alapult. 523 esetben történt hatóság döntés, ezek között voltak korábban indult ügyek, elutasítás utáni bírósági döntés nyomán újra lefolytatott eljárások és hasonlók - B.V.