Nem kis feltűnést keltett, amikor Kecskemét előkelő részén, egy középosztálybeliek által lakott városrészen a Terrorelhárítási Központ emberei jelentek meg és fogtak el egy 21 éves egyetemistát, akit azzal gyanúsítanak, hogy merényleteket akart elkövetni Magyarországon az Iszlám Állam nevében. A környéken élőket megdöbbentette az eset, mert nem úgy ismerték a köztiszteletben álló család fiatal tagját, mint aki ilyesmire képes lenne.

Márpedig a gyanú nem a semmiből jött, Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ vezetője az ATV-ben arról beszélt, hogy a fiatal az interneten merényletek tervezéséről beszélgetett több kapcsolatával olyan, az Iszlám Állam által működtetett chatszobákban, amelyekbe csak bizalmi úton, az adott chatszobák adminjai által kiadott jelszóval lehet bekerülni. Bár Hajdu nem részletezte, a TEK felderítői miképpen értesültek a fiatalember netes jelenlétéről, a legvalószínűbb, hogy valamelyik külföldi titkosszolgálat jelzése alapján indult a felderítés, ezeket az internetes oldalakat ugyanis a dzsihadista terrorelhárításban még otthonosabban mozgó külföldi szolgálatok monitorozzák. Arról viszont maga Hajdu is beszélt, hogy a TEK felderítői azonosították a férfit, ez pedig nem ment könnyen. A TEK vezetőinek szavaiból ugyanakkor kiolvasható, hogy ez egy viszonylag friss ügy, a felderítés elindításához szükséges alapinformáció is csak néhány hete keletkezett, így elég gyorsan döntöttek a férfi elfogásáról.

Az, hogy gyorsan lekapcsolták az egyetemistát, beleillik a TEK terrorelhárítási filozófiájába, ami sokkal inkább a rendőrségi, mintsem a titkosszolgálati szemlélethez áll közelebb. Ennek lényege, hogy aki veszélyt jelent a többi emberre, azt minél előbb el kell fogni, nem szabad kockáztatni. Ezzel szemben a titkosszolgálati szemlélet nem a minél gyorsabb elfogásra épít, hanem arra, hogy egy szoros figyelés mellett a célszemély előéletét, kapcsolati hálóját minél alaposabban feltérképezzék, majd miután mindezt megtették, az erre szakosodott szerv akcióba lépjen és elfogja az illetőt.

Mindkét szemléletnek megvan a hátránya és előnye: a rendőrségi szemlélet kevésbé kockázatvállaló, de biztonságosabb, hátránya viszont az, hogy ha később a gyanúsított nem együttműködő a hatóságokkal, akkor nehezebb lesz az ügy teljes körű, alapos felderítése. De ha együttműködő is, az elfogása pillanatától kezdve eltűnhetnek a felderítők látóköréből azok a társak, akikkel addig kommunikált, ez pedig szintén nehezíti a mélyebb felderítést vagy a további, még alaposabb kutakodást.

A Kecskeméten elfogott egyetemista esete már most jól mutatja a gyors elfogás korlátját: egyelőre nem tudni, hogy a magyar fiatalember mikor és hogyan radikalizálódott, ahogy azt sem, mikor lett egyáltalán muszlim. Hajdu az ATV-ben az ezt firtató kérdésre azt válaszolta, hogy ennek kiderítése már az ügyészség feladata lesz, de – ahogy fogalmazott – “minket is nagyon érdekel, hogy hogy kezdődött ez az egész”.

Már csak azért is fontos kérdés lenne ennek tisztázása, mert éppen Hajdu beszélt arról, hogy egy teljesen átlagos, jómódú, értelmiségi családból származó egyetemista lett a gyanú szerint az Iszlám Állam tagja, aki a TEK vezetője szerint hűségesküt tett a terrorszervezetnek. Márpedig ha így van, akkor nem lehet kizárni, hogy rajta kívül más magyarokat is behálózott az Iszlám Állam, akár úgy is, hogy a 21 éves fiatalnak erről nincs is tudomása. Az Iszlám Állam hálózatépítése ugyanis nem úgy zajlik, hogy a tagok tudnak egymásról, éppen ellenkezőleg: sejtszerűen építkezik, sok, egymástól teljesen különálló, egymást nem ismerő embereket szerveznek be.

A magyar fiatal esete ugyanakkor egyáltalán nem egyedi és jól rávilágít arra, hogy a dzsihadista fenyegetést nem feltétlenül az Európába érkező muszlimok jelentik. Az iszlamista terrortámadásokat Európában gyakran olyan emberek követik el, akik már ezen a kontinensen születtek és itt is radikalizálódtak. Különösen veszélyesek ugyanakkor azok, akiknek a családjában nincsenek muszlim felmenők, a radikális iszlámmal pedig úgy ismerkednek meg, hogy erről a környezetüknek sincsen tudomása – feltehetőleg ez utóbbi történhetett a kecskeméti fiatalemberrel is.

Akiről egyelőre tehát csak annyit tudni, hogy bejutott az Iszlám Állam kommunikációs platformjára, hűségesküt tett a terrorszervezetnek és felajánlotta a szolgálatait. Azaz azt, hogy csőbombás robbantásos merényletet és úgynevezett rammingtámadást kövessen el Budapesten és máshol az országban. A rammingtámadások lényege, hogy nem fegyverrel, hanem gépjárművel követik el, a merénylő ilyenkor egy járművel belehajt a tömegbe, ahogy történt ez például a 2016-os nizzai terrortámadás során. Szakértők szerint a rammingtámadások elsősorban tömegrendezvények ellen hatékonyak, így az ellenük való védekezésnek is leginkább a tömegrendezvények védelmére, illetve a gyors rendőri és egészségügyi reagáló képességek fejlesztésére kell koncentrálnia. Bár csőbombát nem találtak nála, Hajdu szerint az ahhoz használt eszközökről “az ügyészségnek lesz információja”.

Ez az első eset, amikor magyar állampolgárt gyanúsítanak meg azzal, hogy az Iszlám Állam tagja, de hasonló ügyekkel már korábban is találkoztak a magyar terrorelhárítók. Hat évvel ezelőtt egy 16 éves holland lányt a kelebiai ha­társzakaszon tartóztattak fel, a Budapest–Belgrád nemzetközi vasútvonalon. A marokkói származású holland tini a kilépéskor a testvére nevére kiállított, hamis okmányokkal próbálta igazolni magát. Úgy tudjuk, ennél az ügynél nem véletlenül akadt horogra a lány, a magyar hatóságot az egyik külföldi szolgálat figyelmeztette, mivel a lány Hollandiából eltűnt. Kiderült: a tinit az Iszlám Állam környékezte meg és szervezte be az interneten, ezután döntött úgy, hogy Hollandiából Szíriába utazik a szülei tudta nélkül. Miután a vonaton elfogta a TEK, visszaküldték Hollandiába, ahol egyébként megúszta a börtönt. Részben a kora miatt, részben pedig azért, mert nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy miért akart Szíriába menni.

Ám a bizonyítás nem mindig nehézkes, főleg, ha nyoma marad, például videófelvétel. Éppen tavaly ítélték életfogytiglanra azt a szír férfit, akit még 2018 decemberében fogtak el a Liszt Ferenc repülőtéren. Hasszán F.-et a repülőtéren ellenőrizték és mivel egy nőt a felesége irataival akart igazolni, ezért embercsempészés miatt felfüggesztett börtönt kapott, és három évre kiutasították Magyarországról. Míg a kitoloncolására várt, egy háttérben zajló nemzetközi nyomozásban kiderült, hogy feltehetően az IÁ egyik kisebb egységének parancsnoka. A terrorszervezeten belül neki az volt a feladata, hogy „halállistát” készítsen az „iszlám ellenségeiről”, akiket bosszúból vagy a lakosság megfélemlítésére ki kell végezni. Ezt a listát az IÁ felsőbb vezetése jóváhagyta, majd a férfi megszervezte és felügyelte a kivégzéseket. Több ember kivégzésében személyesen részt vett, a gyilkosságok közül többet videóra is vettek. Arról egyébként, hogy Hasszán F. terrorista, a görög titkosszolgálat értesített több európai szolgálatot, köztük a magyart is.

Nem minden magyar “dzsihadista ügy” állt azonban meg a lábán. 2004-ben például egy régóta Magyarországon élő palesztin származású fogorvost, S. Tayseert gyanúsították meg azzal – érdemi bizonyítékok nélkül –, hogy terrorcselekményre készül egy zsidó múzeum és az akkor Budapestre látogató izraeli elnök, Móse Kacav ellen. A Tayseer-ügy azonban ezer sebből vérzett, végül a Fővárosi Főügyészség meg is szüntette ellene az eljárást. Úgy tudjuk, hogy Tayseert akkoriban elővigyázatosságból vonták ki a forgalomból (két hónapig volt előzetes letartóztatásban), mert így akart biztosra menni a titkosszolgálat, nehogy valami történjen a Kacav-látogatás közben. Az ügy azért is kavart nagy port, mert Tayseer akkoriban az egyik legismertebb magyar muszlim egyház, az Iszlám Egyház elnökeként tevékenykedett.

Olyan eset is előfordult, hogy a titkosszolgálatok tudta nélkül tartózkodott hónapokon át egy dzsihadista terrorista Magyarországon. Éppen abban az évben, amikor Tayseert szorongatták a magyar hatóságok, Madridban olyan terrortámadásokat követtek el, amelyeknek összesen 191 halálos áldozata volt.

A támadás egyik elkövetője, Abdelmajid Bouchar elmenekült Spanyolországból, majd Hollandiában és Belgiumban is akadálytalanul átcsúszott a rendőri ellenőrzésen. Csak az osztrák–magyar határon vették nyilvántartásba, ám ekkor hamis nevet használt, így hiába volt ellene nemzetközi körözése kiadva, gond nélkül bejutott Magyarország területére. Bouchar hónapokig élt Magyarországon, végül átment Szerbiába és ott bukott le, egy egyszerű rendőri igazoltatásnál vált gyanússá: menekültnek állította be magát, de a járőrnek gyanús lett a férfi drága ruházata. Az, hogy Bouchar hónapokig élhetett Magyarországon, óriási blamázs volt titkosszolgálati körökben, ekkoriban a terrorelhárításért a Nemzetbiztonsági Hivatal (az Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődje) felelt.

Később is volt hasonlóra példa. A 2015 novemberében Párizsban, majd 2016 márciusában Brüsszelben elkövetett terrortámadások elkövetői-szervezői közül 2015 nyarán 15 terrorista utazott át Magyarországon. Egyikük, a 20 éves algériai Bilal C. a görög–macedón–szerb útvonalon át érkezett Budapestre. Azzal bízta meg az Iszlám Állam, hogy térképezze fel, hogy az út során milyen rendőri ellenőrzésekkel lehet számolni. Bilal Budapestről Ausztriába indult vonattal, de a Győrnél tiltott határátlépés kísérlete miatt elfogták és a tatabányai őrzött menekültszállóra szállították. Bilal C. magát szír állampolgárnak vallotta, de papírjai nem voltak és menedékkérelmet sem nyújtott be. Végül simán felszívódott: utasították, hogy menjen a balassagyarmati menekültszállóra, ő viszont tovább ment Ausztriába, aztán pedig Bécsből Németországba. De gond nélkül átment Magyarországon 2015 nyarán Ayoub El Khazzani is, aki aztán egy Amszterdamból Párizsba tartó gyorsvonaton akart lövöldözni. A vonat mosdójában már össze is szerelte a gépkarabélyt, de szerencsére a vonaton szabadnapos amerikai katonák utaztak, akik megakadályozták a támadást.

2018 novemberében pedig Magyarországon járt az ausztrál Brenton Harrison, a 28 éves ausztrál férfi hónapokkal később két új-zélandi mecsetben ötven embert ölt meg és ugyanennyit megsebesített.