Mert elhagyatnak akkor mindenek.

„Bekövetkezett” – kezdi a kormánypárti napilap véleményrovatának állandó szerzője szokásosnál hosszabb eszmefuttatását a magyar nemzetet lázban tartó háborúról. A svungos kezdés természetesen az orosz elnök által elrendelt részleges mozgósításra utal. Vlagyimir Putyin állítása szerint csak a tartalékosokat hívják be, és közülük is elsősorban azokat, akik már szolgáltak a hadseregben. Utóbbi részlet a jelek szerint nem jutott el az íróhoz, ő kétmillió talpig felfegyverzett orosz katonáról beszél, akik most megkezdik majd a „pár évtizede Ukrajnának nevezett terület leradírozását a térképről”. A kilátásokról: a szerző szerint a „különleges katonai művelet gyerekcsíny volt ahhoz képest ami most várható”. Írtózatos leszámolásra, bosszúra számít Pilhál, amit minden áron el kellett volna kerülni.

Ezután felemlegeti, hogy a kubai rakétaválság idején Hruscsov szovjet pártfőtitikár még respektálta az amerikai elnök azon kérését, hogy ne telepítsenek szovjet atomrakétákat az Egyesült Államok szomszédságába. Nem úgy a NATO most, aki tojik „a Szovjetunió megcsonkított örököse” fejére, amikor az csupán nem szeretne „Moszkvát fenyegető támadórakéta-ütegeket látni ősi földjén”. Pilhál szerint mindez azért is különösen igazságtalan, mert Putyin már „bő évtizede” erről beszél. A szerző szerint egyesek ezt a disszonáns viselkedést a nyugat részéről annak tulajdonítják, hogy „az amerikai gyengeelméjűek irányítják”. Pilhál ennél elnézőbb. Szerinte „sokkal valószínűbb, hogy nem akarták megérteni”, hiszen végig a háború volt a cél, az amerikai hadiiparnak ugyanis csillapíthatatlan a háborúéhsége, kellenek az új megrendelések.

A végső cél pedig a megalázott, megcsonkított – itt gyorsan hozzáteszi, hogy azért nem annyira, mint mi –, kivéreztetett Oroszország sarokba szorítása háborúval és szankciókkal, aztán jöhet a „végső földarabolás”. A „hamisítatlan amerikai szabad rablás” egyébként nem példa nélküli, láthattunk már ilyet 2014 után Ukrajnában, illetve 1990 után Közép-Európában – írja Pilhál. Ráadásul az amerikaik többször is elmondták mire készülnek, itt Casey Michellel, Janusz Bugajskival és George Friedmannal készült interjúkból összeollózott részletekkel támasztja alá a szerző az állítását.

Pilhál ezután felhívja a figyelmet arra, hogy amerikai segítség nélkül a háború már rég véget ért volna, „béke lenne, új határokkal”. Szerinte az, hogy állítólag az amerikai hírszerzés irányította a Harkov (sic!) környéki ellentámadást, tulajdonképpen annak a beismerése, hogy valójában orosz-amerikai háborút látunk. A következő bekezdésben előlép a függöny mögül a bábmester, de előtte még újra szól a hatlövetű, és az egész írás legkonteósabb, legtöbb valótlansággal teletűzdelt körmondatát olvashatjuk a roppant erős felhozatalból: „Nem a 2014-es CIA-puccs, az oroszbarát ukrán elnök elkergetése, az orosz civilek odesszai fölgyújtása-meglincselése, az ukrajnai nemzetiségek (köztük kárpátaljai magyar testvéreink) szisztematikus üldözése, a banderisták és Szics-gárdisták kegyetlenkedései vagy a Donbász orosz lakossága elleni ukrán irtóhadjárat a háború legfőbb oka.” A bábmester természetesen az Egyesült Államok, aki mindezt megakadályozhatta volna, de nem tette, mert háborút akart kiprovákolni Oroszországból.

Minden ebbe a narratívába illeszkedik, mutatjuk: Az amerikaiak „hatalmas katonai támaszponttá alakították az Ukrajnának hívott pufferzónát” (amerikai katonák nem állomásoztak Ukrajnában sem a háború előtt, sem most), nem fogadták el a krími „népszavazás” eredményét (egyébként Magyarország sem), magasról tett az oroszok önrendelkezési jogára (a nemzetközi jogban az ilyesmi nem így működik, önrendelkezési joga egyszer van egy népnek, az ukrán állam megalakulásakor már szavaztak a krímiek a csatlakozásról, ezt a lehetőséget tehát ellőtték; kivételek elméletileg vannak, de a 2014-es krími helyzet nem minősült kivételnek a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai szerint), ráadásul még annak a korábbi ígéretének sem tett eleget, miszerint nem terjeszkedik keletre a NATO (ilyen ígéretet senki nem tett, főleg nem nemzetközi jogilag kötelező formában).

Pilhál ezután felidézi a régió második legnagyobb váteszének, Alekszandar Vucsicsnak a Putyin-beszéd előtt megfogalmazott jóslatát (amit akár 2021 végén is mondhatott volna), miszerint „pár hónapon belül egy olyan hatalmas katonai konfliktus bontakozik ki, amilyet a második világháború óta nem láttunk”. A szerzőnek ezt követően beugrik egy Clemanceau párhuzam arról a nyilatkozatról, amit a készülő „népszavazásokkal” – az idézőjelet itt ennek a cikknek a szerzője alkalmazza, Pilhál Tamás ugyanis teljesen legitim népszavazásnak láttatja azt, amikor egy félig elfoglalt területen ragadt, megfélemlített lakosságot az ellentámadásban lévő ukrán erőktől kilométerekre lévő szavazóhelyiségekbe terelnek az orosz megszálló erők, hogy előre kitöltött szavazólapokat dobjanak egy alul lukas cipősdobozba – kapcsolatban tett Emmanuel Macron francia elnök, aki szerint ha nem lenne ilyen tragikus ez az egész, még viccesnek is találná. „Ami a francia elnöknek paródia és vicc, az az ott élőknek nem az. Milyen ismerős! Egy másik francia, Clemenceau sem akart hallani önrendelkezésről, népszavazásokról, amikor az íróasztalán szétdarabolt minket…” – írja a véleményvezér, aki a könnyebb megértés érdekében gyakran helyezi az orosz nép jelenkori küzdelmeit a magyar történelem kontextusába.

Az utolsó bekezdésben megragadja az alkalmat a szerző, hogy üzenjen a magyar döntéshozóknak: „Ha a harcok netán NATO–Oroszország-háborúvá terebélyesednek, aminek sajnos egyre nagyobb a veszélye, nekünk minden áron, bármi áron ki kell belőle maradnunk!” Mint írja, ötödik cikkely ide vagy oda, el kell kerülni a háborút. Itt a NATO-szerződés ötödik cikkére utal Pilhál, a kollektív védelem intézményére, ami miatt csatlakoztunk a szervezethez, amit nemzetközi szerződében vállaltunk. Bár tény, hogy nemzetközi jogi szempontból ez előtt a kijelentés előtt sem volt sziklaszilárd az írás. Követelése mellett a következő érveket sorakoztatja fel a szerző: 1. elpusztulunk, 2. „Oroszország évtizedek óta nem ellenségünk”, sőt.

Az orosz állami propagandagépezet budapesti irodáját hallották.