Elcsépelt szó. Nevetünk, amikor a Beépített szépség című bugyuta hollywoodi filmben a tyúkeszűnek feltüntetett szépségkirálynő-jelölteknek ez az egyenkívánságuk. A korosztályom emlékszik az április 4-ei és május 1-jei ünnepségekre, amikor ez volt a szólam a szocializmus építése mellett. A szüleink generációjának memóriájában ott lehet az általunk nem megélt 1962-es kubai rakétaválság, amelynek 13 napja alatt a világ a harmadik világháború, a nukleáris armageddon szélére sodródott. Vlagyimir Putyin az Ukrajna ellen indított invázió negyedik napján rendelte el az orosz nukleáris elrettentő erő fokozott készültségbe helyezését. Így a mi és a gyerekeink generációjának életében is megjelent a találgatás arról, lesz-e atomháború. Az e heti lapunk elkészülte idején már világszerte azt latolgatták, Putyin blöfföl-e, s egyáltalán, hogyan viseli, ha nem lát kiutat a háborúból. (Putyin koponyája körül Vélemény rovatunkban az a Nina Khrushcheva tesz utazást, aki a kubai rakétaválságot kiprovokáló, majd John F. Kennedyvel lecsillapító Nyikita Hruscsov dédunokája.) A világbéke óhajtása pedig hirtelen már nem gúny vagy üres szlogen, bár utópiának persze az.

Az Ukrajnában történtekről Kijevből hazatért tudósítóink számolnak be a Fókuszban rovatban, és az írásaikat, videóikat, képeiket olvashatják, láthatják az online felületünkön is. Az elindítói mindig megtervezik a háborút, ami aztán a maga logikája szerint, törvényszerűen irracionálissá válik, legyen szó a közelmúltból Afganisztánról, Irakról vagy Ukrajnáról. Putyin azt szajkózza, hogy az orosz és az ukrán testvérnép – sőt szinte azonos –, a helyszíni tudósításunkból azonban kiderül, hogy az oroszok és az ukránok Kijevben annak az obeliszknek a tövében is lőtték egymást, amelyet annak emlékére állítottak, hogy közös győzelmet arattak a második világháborúban (a magyarországi történelemből ismerős a 2. Ukrán Front).

Ezen a héten, lapunk történetében először, teljesen uralja a megjelenő cikkek zömét egyetlen téma, de nincs másként a világban sem, ahol megkövülve és aggódva figyelik az eseményeket. Ez az első háború, amit gyakorlatilag közvetít a közösségi média, ahol a konfliktus kimenetelétől függetlenül győzelmet aratott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Világ rovat), a profi hírszerzők munkáját pedig amatőrök egészítik ki (Tech + tudomány). Mérlegeljük a háború lehetséges kimeneteleit (Fókuszban), leírjuk, hogyan futott zátonyra a február eleji moszkvai útjáért könnyen politikai árat fizető Orbán Viktor jégtörője (Fókuszban), és sérülhet-e a földrajzilag nem túl távoli összecsapások nyomán a magyar gazdaság (Fókuszban, Gazdaság).

Hosszú évek gyűlöletkeltése után istápolandóak lettek a menekültek, ha Ukrajnából érkeznek (Magyarország), amivel Orbán a kereszténydemokrata arcát szeretné mutatni, de az a polgári Magyarországhoz hasonlóan csak árucikk. És a miniszterelnök mai nézeteinek nincs is közük ahhoz a kereszténydemokráciához, nemzeti liberalizmushoz és jogállamisághoz, amit a néhai Antall József vallott, aki a jól ápolt mítosz szerint a halálos ágyán a politikai örökösének Orbán Viktort tette meg. Mint a Szellem rovat cikkéből, illetve a HVG360 portálon futó dokumentumfilm-sorozatból kiderül, a legenda valószínűleg nem igaz, de már mindegy is. A szavak ugyanakkor ismét felértékelődnek. Nemcsak a világbéke, hanem azok is, amelyek Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt hétvégi kampányeseményein elhangzottak (Magyarország), vagy Putyin fegyvercsörtetése idején a kormánypárti politikusok beszédeiben és a kormánysajtóban megjelentek.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő